Elismerték a NATO érdemeit a Kadhafi-rezsim megdöntésében a német vezetők, noha Berlin tartózkodott a Líbia elleni nemzetközi katonai akcióban való részvételtől.
Angela Merkel kancellár egy vasárnapi interjúban hangsúlyozta, hogy az atlanti szövetség minden tiszteletet megérdemel líbiai szerepvállalásáért. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy a német tartózkodás nem jelentett semlegességet.
A kormány politikai és gazdasági szankciókkal kívánt hozzájárulni Moammer Kadhafi líbiai vezető megbuktatásához, és ezt partnerei tudomására is hozta - fogalmazott a kancellár, akihez hasonlóan foglalt állást - ugyancsak vasárnap - külügyminisztere, Guido Westerwelle is.
A katonai akcióban való közvetlen német részvétel elutasítását élesen kritizálták a szövetségesek, de bírálta azt Merkel konzervatív elődje és volt patrónusa, Helmut Kohl korábbi kancellár is. Joschka Fischer volt külügyminiszter a Der Spiegelnek adott nyilatkozatában a háború utáni német külpolitika egyik legnagyobb kudarcának nevezte azt, hangoztatva, hogy a döntés rendkívüli módon ártott Németország nemzetközi tekintélyének.
A kancellár és külügyminisztere egyszerre visszakozott, de úgy, hogy egyformán igyekezett védeni a német álláspontot. "Szilárdan kitartunk szövetségesi kötelezettségeink, illetve a NATO mellett" - szögezte le a Bild am Sonntag című vasárnapi lapnak nyilatkozva Angela Merkel, hangsúlyozva, hogy Németország támogatni kívánja egy új Líbia felépítését. Westerwelle külügyminiszter pedig egy interjúban kijelentette: "Örülünk annak, hogy a nemzetközi katonai akció elősegítette a líbiai rezsim megbuktatását."
Merkel közvetve visszautasította Kohl kijelentését, amely szerint a kormány külpolitikai döntései érthetetlenek, és azok kiszámíthatatlanná tették Németország irányvonalát. Kifejtette, hogy konzervatív-liberális kormánya Konrad Adenauer és Helmut Kohl külpolitikai öröksége alapján határozza meg saját politikáját. Ezen örökség legfontosabb elemei között említette az Egyesült Államokhoz, továbbá a két szomszédos országhoz, Franciaországhoz és Lengyelországhoz fűződő barátságot, valamint az európai egyesülés félreérthetetlen támogatását. A kancellár szerint ezek azok az alapelvek, amelyek nélkülözhetetlenek a mai konkrét kihívások kezelésében.
Merkel nagy elismeréssel nyilatkozott az őt bíráló Kohlról. A német egység, illetve az európai egyesülés kancellárjaként Kohl minden tiszteletet megérdemel - hangoztatta.
Az euróválsággal kapcsolatban megismételte, hogy ellenzi a közös eurókötvény bevezetését. Szerinte egy ilyen kötvény teljes mértékben hibás eszköze lenne az adósságválság megoldásának. Merkel azt reméli, hogy kormánya többséget kap az euróövezeti támogatási alap, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz jövőbeni működésével kapcsolatos, szeptember végére tervezett parlamenti szavazáskor. Merkel a leghatározottabban elutasította, hogy Finnország - vagy bármelyik más ország - különböző biztosítékokhoz vagy "ellenszolgáltatáshoz" jusson a Görögország megsegítését célzó, második mentőcsomag támogatásának fejében.