Jelen állás szerint szinte a romokban hever Irán közel-keleti 'ellenállási tengelye' (Hezbollah-Hamász-hútik), melyet évtizedes erőfeszítésekkel és hatalmas összegekkel épített ki. Az utóbbi hetek súlyos csapásai nyomán a Hezbollah libanoni terrorszervezet tagjai csoportosan szöknek át Szíriába.
Dezertálási hullám fenyegeti a libanoni terrorsereget, amióta Izrael megkezdte a földi hadműveleteket északi szomszédja határvidékén. A The Jerusalem Post értesülései szerint a Hezbollah fegyveresei elkezdték elhagyni kiépített állásaikat, és Szíriába menekülnek.
Az Elaph független arab hírforrás szerint nem csak szökésekről van szó, hanem arról is, hogy a kötelezettek nem jelentkeznek, ha magasrangú parancsnokaik a hadszíntérre idézik őket, és nem jelennek meg a kijelölt helyükön. Más fegyveresek - családjukkal együtt - szíriai területre menekülnek, hogy elkerüljék az Izraellel való közvetlen közeli konfrontációt. Ebben intő példa lehet számukra az a keserű gázai tapasztalat, hogy a fegyveresekkel együtt mozgó családtagok (feleségek, gyerekek és szülők) is áldozattá válhatnak
Más kérdés, hogy a damaszkuszi rezsim és Basszár el-Aszád szíriai elnök mennyire látja majd szívesen az országába beszivárgó fegyveres terrorista 'menekülteket', mivel korábbi szívélyes viszonya Teheránnal már nem a régi, és tőle való függősége is csökkent. Az Aszád-kormány csak másfél éve nyert újra bebocsátást az Arab Ligába, ahol a hangadó rezsimek nem hívei a síita terrorizmusnak. Aszádnak nem feltétlenül éri meg miattuk kockáztatni a verejtékesen visszaszerzett pozíciót és a vele járó busás üzleti lehetőségeket, lévén a Közel-Kelet legnagyobb kábítószerforgalmazója.
A Hamász tavaly októberi gyilkos támadása izraeli civilek ellen azon a terven alapult, hogy a térség 'anticionista' erői megmozdulnak, és a terrorakció frontális támadást vált majd ki Izrael ellen. Ez az elképzelés már az első nap kudarcba fulladt, mivel sem a ciszjordániai arabok, sem a libanoni Hezbollah, sem Irán szíriai proxy erői nem léptek akcióba. A jemeni húti szakadárok is csak több hetes késlekedéssel szálltak be a konfliktusba a Vörös-tengeri hajóforgalom elleni támadásokkal.
Az Izrael elleni támadásra a Hamász legfőbb szponzora, a teheráni papi vezetés nem adott áldást, tartva a térségben felsorakozott amerikai flottacsoportosítás elsöprő erejétől.
A mérsékeltebb arab kormányzatok (Egyiptom, Jordánia, Szaúd-Arábia, Emirátusok, Bahrein) nyilatkozataikban ugyan elítélték Izrael gázai ellencsapásait és a polgári áldozatok magas számát, de ők sem tettek lépéseket a militáns csoportok megsegítésére.
A mostani szakaszban nincsenek jelei annak sem, hogy a Hamászt korábban erőteljesen támogató Katar tesz-e lépéseket a terrorszervezet maradványainak átmentésére. Ha a gázai terrorszervezet végleg elveszíti a területeit, akkor politikai jelentősége és használhatósága is megszűnik. Jahja Sinwar megölése után a vezető nélkül maradt sokezer fegyveres további sorsa is kérdésessé válik.
Hasonló kép kezd körvonalazódni Libanonban is, ahol a kvázi állami szerepet játszó Hezbollah történetének legsúlyosabb veszteségeit élte meg a háború második (északi) szakaszában. Néhány hét leforgása alatt elbúcsúzott politikai és katonai vezetőségének színe-javától, élén Haszán Naszrallah főtitkárral, aki 22 éven át vezette és jelképezte a szervezetet.
Emellett tömeges áldozatokat kellett elkönyvelnie a szervezet káderállományában is, az egész világot megdöbbentő és korábban sosem látott technológiai szintet bemutató 'csipogó-robbantásokkal', majd a rá következő sorozatos légicsapásokkal
Nem vált be a Hezbollah azon taktikája sem, amely - Gázához hasonlatosan - védett célpontok közelébe telepített fegyverzeteket szerte Libanonban, párszáz méteres közelségben az ENSZ békefenntartó erőinek bázisaitól.