Németország sorsdöntő kihívások előtt

Az elmúlt hetek konfliktusai azonban még inkább megnehezítették az Angela Merkel előtt álló időszakot. Sokan úgy vélekednek, hogy ha a kancellár "túléli" a elkövetkező, csaknem harminc napot, a kormányzati ciklus hátra lévő két évében már "biztosra mehet". Ellenkező esetben olyan belpolitikai felfordulással kell számolni, amelynek következményei  felmérhetetlenek lehetnek.

    Angela Merkelnek egyszerre több frontos harcot kell vívnia. A parlamenti ellenzéken kívül meg kell küzdenie saját pártján, a konzervatív CDU-n belüli ellenzékkel, valamint az egyre renitensebbé váló koalíciós partnerekkel, legyen szó akár a kisebbik keresztény pártról, a  CSU-ról, akár a liberális FDP-ről. A két koalíciós szövetséges több vezetője nyíltan megkérdőjelezte a kancellárnak az euróválsággal kapcsolatos politikáját, sőt a CSU egyik képviselője, Peter Gauweiler - nem először és többed magával - e politika ellen az alkotmánybíróság előtt is támadást indított. Az egyre népszerűtlenebbé váló Szabad Demokrata Párt pedig  "arculatmentő" feltételeket szab, miközben Merkel számára a liberális külügyminiszter, a külpolitikában hibát hibára halmozó Guido Westerwelle is egyre nagyobb terhet jelent.

    Közben a német sajtó még mindig a nagy előd, Helmut Kohl augusztus második felében elsősorban Merkel elleni,  a határozott vezetést, valamint az egyértelmű külpolitikai irányt számon kérő, "tapintatlanul" éles kirohanásától hangos. A kakofóniát pedig csak erősítette, hogy a kancellárt Christian Wulff államfő mellett több tekintélyes párttársa sem kímélte. Ezen a téren a hétgyermekes munkaügyi miniszter, Ursula von der Leyen, a CDU elnökhelyettese járt az élen, aki ugyan az Európa-politikával kapcsolatban képtelen javaslatokkal állt elő, azt azonban elemzők szerint világossá tette, hogy Merkel székére pályázik.

    Ilyen körülmények között kerül sor  két sorsdöntő tartományi parlamenti választásra is, amelyek kimenetele nem sok jóval kecsegtet a kancellár és pártja számára. Az elsőt most vasárnap Mecklenburg-Elő-Pomerániában, a másikat két héttel később az önálló tartománynak számító Berlinben tartják, és mindkét tartományban a szociáldemokraták nagyarányú győzelme várható. Azaz minden valószínűség szerint folytatódik a tavaszi "trend", a szövetségi parlamentben ellenzékben  Német Szociáldemokrata Párt és a Zöldek térnyerése, ezzel párhuzamosan pedig a CDU, valamint a Bundestag-beli koalíciós partner, az FDP visszaesése. Az előrejelzések szerint várható konzervatív-liberális kudarc pedig minden bizonnyal felerősíti majd  a koalíción belüli ellentéteket és kiélezi az Európa-politika, valamint a külügyminiszter személye  körüli  nézeteltéréseket.

    A két választás közötti időszakot az alkotmánybíróság döntése teheti feszültté. A karlsruhei bírói testület közvetve a görög mentőcsomagról, illetve az ebben való német részvételről mond véleményt, közvetlenül pedig  arról határoz, hogy Brüsszel és a berlini Bundestag viszonyában az utóbbinak mire és milyen mértékben van joga.  A döntésre előzetesen kevesen mernének fogadni, Merkel kancellár pedig különösen nem, amit jelez, hogy naptári nehézségekre hivatkozva lemondta az orosz államfővel, Dmitrij Medvegyevvel erre a napra tervezett találkozóját. Szakértők szerint mindezt azért, mert könnyen elképzelhető: a bíróság esetleges, a Bundestag számára közvetett vétójogot biztosító határozata nyomán belföldön, de mindenekelőtt a külföld - a többi euróövezeti tagállam -  számára is azonnal magyaráznia kell a bizonyítványt, ami Oroszországból nehezen tehető meg. Az egyáltalán nem kizárt, a kormány számára kedvezőtlen karlsruhei állásfoglalás újabb bírálatok özönét zúdíthatja a merkeli  euró-, illetve Európa-politikára, a német belpolitikát még kiszámíthatatlanabbá teheti, Görögország - és vele az euró - megmentését pedig aligha könnyítené meg.

    És különösen nem a szeptember legvégére halasztott parlamenti szavazást magáról a mentőcsomagról, az euróövezeti támogatási alapról, illetve  a német részvételről. A kormánypárti többség ellenére a szavazás kimenetele megjósolhatatlan, a merkeli európolitikának ugyanis a koalíciós padsorokban is több ellenfele van.

    Ha a parlamenti döntést megelőző hetek említett eseményei a kancellár szempontjából a legnegatívabb forgatókönyvet igazolják,  elemzők szerint két eset lehetséges. A jobbik az, ha a kudarcok nyomán a koalíció szorosra zárja sorait, erőt demonstrál és kiáll Angela Merkel mellett. A másik - a rosszabb - a kancellár "megbüntetése", ami kiszámíthatatlan következményekkel, belpolitikai zűrzavarral és  előbb-utóbb a koalíció összeomlásával járhat.

Pietsch Lajos, az MTI tudósítója