Szíria elvesztése „hatalmas pofon” Oroszországnak
Moszkva számára a 2015-ös beavatkozás a szíriai polgárháborúba annak bizonyítéka volt, hogy a Nyugat ellensúlyaként visszanyerte globális hatalmi státuszát. A mostani szíriai események Oroszország globális ambícióinak aláásásával fenyegetnek.
Amikor Vlagyimir Putyin negyedszázaddal ezelőtt átvette a hatalmat a posztszovjet Oroszországban, azonnal hozzálátott Moszkva világhatalmi státuszának helyreállításához. Eltelt tizenöt év, és annak bizonyítékaként vezette fel a katonai beavatkozást a szíriai polgárháborúba, hogy Oroszország számottevő erőként tért vissza a nemzetközi színpadra. Moszkva ezt a magáról sugárzott képet igyekezett arra is használni, hogy a Nyugat ellensúlyaként kiterjessze befolyását a Közel-Keleten és azon túl.
Moszkva kulcsfontosságú szövetségesének, Bassár el-Aszad elnöknek és kormányának a bukása súlyos csapást mér Oroszország nagyhatalmi ambícióira. „Putyin szíriai katonai kalandja azt hivatott bizonyítani, hogy Oroszország nagyhatalom, és ki tudja terjeszteni a befolyását külföldre – mondja Phillip Smyth Közel-Kelet-szakértő. – Szíria elvesztése hatalmas pofon Putyinnak.”
Aszad elkergetése nemcsak Oroszország reputációját rontja, hanem valószínűleg jelentős stratégiai kudarcot is jelent. Szíria két nagy orosz katonai létesítménynek ad otthont: a hmejmimi légi támaszpontnak és a tartuszi haditengerészeti bázisnak. Ez utóbbi Oroszország egyetlen meleg vizű haditengerészeti támaszpontja, hozzáférést biztosít Moszkvának a Földközi-tengerhez. „Oroszország arra használta szíriai bázisait, hogy kiterjessze a hatalmát a Földközi-tenger keleti részére és a tágabb értelemben vett Közel-Keletre”– mondja Smyth.
Nehezen működtethető eszközök
Oroszország 2015-ös katonai beavatkozása Szíriában megváltoztatta a háború menetét. Moszkva pusztító légi hadjáratai a lázadók állásai ellen segítettek a szíriai hadseregnek területek visszaszerzésében és Aszad hatalomban tartásában. Moszkva szíriai hadjárata egy évvel követte az orosz inváziót az ukrajnai Krím félsziget ellen, illetve a kelet-ukrajnai szeparatista erőknek nyújtott támogatást.
Moszkva arra használta szíriai és ukrajnai szerepvállalását, hogy olyan hatalomként mutassa fel magát, amely képes kihívást intézni az Egyesült Államok, a NATO és általában a Nyugat ellen, miközben kiterjeszti globális hatáskörét a Földközi-tengertől Afrikáig és Latin-Amerikáig.
Szakértők szerint Oroszország 2022. februári teljes körű ukrajnai inváziója után Szíria még értékesebbé vált Moszkva számára, jóllehet kihívást jelentett, hogy két fronton kellett hadjáratot folytatnia. A feladat még ijesztőbb lett azzal, hogy Aszad kormányának összeomlásával várhatóan csökken a szíriai orosz katonai eszközök mennyisége.
Oroszország már eddig is sokat fektetett jelentős ellentámadásába a délnyugat-ukrajnai Kurszki területen az ukránok által elfoglalt területek visszaszerzésére, olyannyira, hogy most észak-koreai csapatok segítségére kénytelen támaszkodni. Ugyanakkor igyekszik minél nagyobb területet elfoglalni Ukrajna keleti részén az esetleges béketárgyalások előtt.
Oroszország katonai létesítményeit a Földközi-tenger partjainál, Szíria nyugati részén a felkelők lerohanhatják a Hajat Tahrir as-Sám, az Egyesült Államok és szövetségesei által terrorszervezetnek nyilvánított HTS vezetésével.
Aaron Zelin, a Washington Institute főmunkatársa szerint Oroszország egyszerűen nem rendelkezik olyan tűzerővel, hogy megvédje szíriai javait. „Fontos emlékezni arra, hogy Oroszország most kiterjedtebb háborút vív Ukrajnával, mint 2015-ben, amikor először avatkozott be Szíriában – mondta. – Orosz erők harcolnak a szubszaharai Afrikában is. Ellentétben az egy évtizeddel ezelőtti helyzettel, amikor Oroszországnak rendelkezésére állt az elhunyt Jevgenyij Prigozsin vezette Wagner-csoport (…) Moszkva most nincs olyan szintű kapacitás vagy képességek birtokában, hogy ugyanúgy kezelje a helyzetet, mint korábban.” Szerinte mindenekelőtt a tartuszi haditengerészeti bázis elvesztése lenne „rendkívül nagy veszteség Oroszország számára”.
„Ez Oroszország egyetlen meleg vizű kikötője, amelyet haditengerészeti tevékenységre és hatalma kiterjesztésére használhat – mondta. – Elvesztése lényegében azt jelentené, hogy Oroszország kikerül a Közel-Kelet magjából.”
Moszkva nem küldött szárazföldi csapatokat a december 8-án a HTS és szövetségesei kezére került Damaszkusz megsegítésére. Oroszország több tucat légicsapást hajtott végre azóta, hogy a fegyveresek november végén támadást indítottak Aszad erői ellen, de Moszkva korlátozott beavatkozása nem tudta megállítani a lázadók előrenyomulását. Szakértők szerint Oroszország óriási árat fog fizetni szíriai kudarcáért. Aszad bukása „nagy csapást mér Moszkva állítására, miszerint Oroszország még mindig katonai és politikai befolyással bíró világhatalom” – mondta Hamidreza Azizi, a németországi Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének munkatársa. Mostantól más régiókban, például Latin-Amerikában és Afrikában is „újragondolhatják kapcsolataikat és azt, hogy Oroszországra támaszkodnak” a politikai szereplők – tette hozzá.