Donald Trump legutóbbi kijelentései, miszerint nem zárja ki a Grönland feletti irányítás átvételére irányuló gazdasági vagy katonai intézkedéseket, reflektorfénybe helyezték az országot, és reagálásra késztették Grönland miniszterelnökét, a dán kormányfőt, valamint más uniós és NATO-vezetőket.
Felmerül egy fontos kérdés: mit akar Trump, és miért stratégiai fontosságú számára ez a sziget? - teszi fel a kérdést a coface.hu elemzése.
Grönland kis népességű gazdasági térség, alig kevesebb mint 60 000 lakossal. A Dán Királyság autonóm területe (Dániával és a Feröer-szigetekkel karöltve). „Hazai kormányzás” van érvényben, ami azt jelenti, hogy a legtöbb belügyet Grönland irányítja, míg Dánia továbbra is ellenőrzése alatt tartja a külügyeket, például a védelmi kérdéseket, valamint a monetáris politikát és az állampolgárságot - Grönland minden lakosa dán állampolgár, és ugyanazokat a jogokat élvezi, mint a Dániához tartozó állampolgárok. Az ország gazdasága főként a halászatra és a növekvő idegenforgalmi ágazatra épül, de némi bányászati tevékenységet is folytat (jelenleg két aktív bányája van). A hazai foglalkoztatás mintegy felét a közszféra teszi ki.
Az ország nagymértékben függ a dán kormány által nyújtott támogatástól, amely a „bloktilskud”, azaz a tömbösített támogatás formájában érkezik, és az állami bevételek mintegy felét teszi ki. Exportjának 50%-a Dániába irányul, importjának 60%-a pedig Dániából származik.
Grönlandon 2025 áprilisában választásokat tartanak, amelynek középpontjában minden bizonnyal Grönland jövője és esetleges függetlenedése áll majd.
Ezt a jelenlegi miniszterelnök, Múte B. Egede, az Inuit Ataqatigiit párt képviselője hangsúlyozta - egy szocialista párt, amely az ország függetlenségét tartja szem előtt. Újévi beszédében azt mondta, hogy a következő kormányzati ciklusban egy bizottságot állítanak fel, amely meghatározza, hogy mi minősül legitim népszavazásnak, milyen kérdést kell megfogalmazni, és milyen hosszú lehet a kampány. Mindez annak a grönlandi bizottságnak a munkáját erősíti, amely 2023 áprilisában terjesztette a regionális parlament elé a grönlandi alkotmányt, amelyet az ország függetlenné válása után léptetnének életbe.
Gyakorlatilag amint a szavazási bizottság meghatározza a népszavazás lebonyolításának módját, a referendum kihirdethető. Ha a népszavazás eredményeként igent mondanak a függetlenségre, akkor a dán parlamentnek jóvá kell hagynia, aminek várhatóan eleget is tesz; tekintettel arra, hogy mindössze két kisebb párt jelezte, hogy ellenezné azt.
2016-ban a lakosság 64%-a tartotta „meglehetősen fontosnak”. Az időzítés kérdésköre azonban ennél bonyolultabb. 2017-ben a polgárok és a politikusok közel 80%-a azt mondta, hogy nemet mondana a függetlenségre, amennyiben az az életminőségük romlásával járna; ez akkor következhet be, ha a függetlenség a dániai tömbösített támogatás megszűnését vonja maga után.
Emellett a monetáris politikai kérdések és egyéb gyakorlati szempontok (munkaerő, felsőoktatási intézmények stb.) továbbra is megoldatlanok. Mivel a bizottságnak be kell fejeznie a munkáját, rövid távon (2 éven belül) nem valószínű, hogy népszavazást tartanak, és még ezt követően is megoszlanak a vélemények arról, hogy mikor kellene azt lebonyolítani. A legtöbb párt még 2025-ben sem kívánja kitűzni a népszavazás időpontját, beleértve a függetlenséget leginkább támogató pártot, a Naleraqot is.