A Dériek emlékezete
A Déri Múzeum minden év végén koszorúval tiszteleg nagy adományozói, Déri Frigyes bécsi, Déri György és Déri Györgyné farkasréti sírjánál.
A Bécsben élő, délvidéki, bácskai származású gyártulajdonos nagypolgár Déri Frigyest fiatal korától kezdve a művészetek, a muzeális tárgyak iránti érdeklődés jellemezte.
Feleségének tragikus halála után az 1910-es évek közepén jutott arra az elhatározásra, hogy egész vagyonát hazája és nemzete iránti szeretete és hálája kifejezéseként egy múzeumi gyűjtemény létrehozatalára fordítja.
A megvalósítás egy általános művelődéstörténeti jellegű gyűjtemény létrehozatalában öltött testet, amelyet 1924-ben azzal a céllal ajánlott fel Debrecen városának, hogy az a későbbiekben a lakosság, nevezetesen a tanuló ifjúság nevelésére és oktatására szolgáljon.
A gyűjtemény első részében régészeti, egyiptomi, görög-római emlékek sorakoznak. A keleti anyagot kínai, japán, indiai, perzsa és mongol tárgyak alkotják. A fegyvergyűjteményben európai és keleti, török, perzsa, japán, indiai XV-XIX. századi fegyverek láthatók. Az iparművészeti részben ónedények, ötvöstárgyak, bronz plasztikák, harangok, porcelánok, üvegpoharak, textíliák villantják fel az elmúlt századok sokszínűségét. Képzőművészeti anyagának kiemelkedő darabja Munkácsi Mihály Krisztus trilógiájának középső műve az Ecce homo c. festmény. A gyűjteményt XIII-XIX. századi okiratok, XVI-XVIII. századi könyvek gazdagítják.
Déri György ezredes bátyja példáját követte, amikor 1938-ban Debrecen városának ajándékozta a Kárpát medencére kiterjedő népművészeti gyűjteményét, amelyben erdélyi, felvidéki, dunántúli, alföldi kerámiák, viseletek, hímzések, pásztorfaragások, bútorok között szász, szlovák, román emlékek is előfordulnak.
Déri Györgyné 1982-ben hagyta a Déri Múzeumra üveggyűjteményét, amelyben XVII-XIX. századi üvegtárgyak az üvegművészet szépségét érzékeltetik.
Méltán rójuk le tiszteletünket emlékük előtt, hiszen hagyatékuk teszi országosan egyedülállóvá a Déri Múzeumot.
P. Szalay Emőke