A Villás Galéria aukcióján: Böhm Pál remek képe

A művészek figyelmét elsősorban a falusi élet vonzotta, a romantikus ízlés kereste a szokatlant, a polgári életformához képest ismeretlen népi világ

festői ábrázolása a tárlatlátogató közönség érdeklődésével is találkozott. A népi életképek

egyaránt megjelenítettek ünnepi mulatságokat és hétköznapi tevékenységet. Általában nem a verejtékes munkát és a nehéz sorsot mutatják a képek, inkább idilli jeleneteket ábrázolnak. A paraszti élet mellett a betyárvilág és a vándorló cigán yok sajátos élete is vonzotta a festők romantikus képzeletét.

Pályája

A magyar zsánerkép-festészet kiemelkedő alkotója Böhm Pál. Művészete Münchenben

bontakozott ki, 1871-ben állami ösztöndíjasként került a bajor fővárosba, később

letelepedett, és ott élt 1905-ben bekövetkezett haláláig. Művészi hajlama korán

megnyilvánult, feljegyzett emlékezéséből tudjuk, hogy már gyermekként képeslapokból

rajzolgatott, céltáblákat festett a nagyváradi lövőház számára, színházi díszletfestésnél

segédkezett. Első mestere Haan Antal festőművész volt Nagyváradon, ő irányította

tanítványa figyelmét a természetre és a régi nagy művészek munkáira. Böhm Pál 1862-ben

Debrecenbe, Pestre, majd Bécsbe ment, hazatérte után Aradon festőiskolát nyitott, melynek Paál László is látogatója volt. Közben bejárta Erdélyt és a Bánatot, a gazdag élményanyagot vázlatkönyvében rögzítette.

1867-ben Pestre költözött és festményeiből élt. 1871-ben régi vágya teljesült, egy ösztöndíj lehetővé tette számára, hogy a híres müncheni Képzőművészeti  Akadémián fejleszthesse festői tudását. A századvégi magyar festészetre München szerepe  meghatározó volt, alig akadt olyan magyar festő, aki hosszabb-rövidebb ideig ne látogatta  volna a müncheni festőiskolát. Baráti kapcsolat fűzte a szintén Münchenben tartózkodó Mészöly Gézához, bizonyos téma- és szemléletbeli finom kölcsönhatás néhány képükön  észrevehető.

Pihenők, 1868

Az aukción -1868-ban festett- Pihenők című festménye szerepel. Böhm jellemző  művei az alföldi halásznép, cigányok és parasztok életéből vett jelenetek,a tájkép hangsúlyozásával, az etnográfiai csendéletrészletek tárgyias megfestésével.

A festmény a zsánerkép-festészet legszebb darabjaihoz sorolható, amelyen egy

megpihenő és falatozó társaságot ábrázol a művész.