Álomból valóság: egy mamagésa vallomásai

- Tudom, hogy itt születtél Debrecenben, majd két évig itt is dolgoztál. Milyen érzésekkel térsz vissza ide?

Valóban itt születtem, szüleim mindketten Debreceniek voltak. Két éves koromig itt is éltem. Édesapám mivel agrármérnök volt, s egy agrármérnök csak vidéken Tsz-ben tudott elhelyezkedni, így Hajdúnánáson kaptunk szolgálati lakást, apám ott kezdett el dolgozni. Ezért két éves koromtól 18-ig én itt éltem. Ezután két évre még visszajöttem Debrecenbe, de akkor már éreztem, hogy kicsi nekem ez a város, s igazából, amit én akartam, ahhoz nem volt elég tér. Egyébként szerettem Debrecent, annak ellenére, hogy nagyon kemény volt az önálló élet.

- Úgy tudom, akkoriban szüleid nem támogattak. Hogy tudtál 18 évesen gondoskodni magadról?

Nem volt könnyű, de mindig kerestem a lehetőségeket, hogy dolgozhassak. Nyilván kezdetben azt szerettem volna, hogy segédszínészként alkalmazzanak valahol, majd miután ez nem sikerült, próbálkoztam művelődési központokban is, de ott sem jártam sikerrel. Így hát elvállaltam, ami éppen adódott. Első munkám buszellenőr volt, de mivel senkit nem büntettem meg, így fegyelmivel kirúgtak. Ezután a Biogál Gyógyszergyárban voltam folyamatos három műszakban készülékkezelő, betanított munkás a permentáló üzemben, utána a Magyar Gördülő Csapágyművekben esztergáltam három műszakban, mint betanított esztergályos, aztán a fatelepen dolgoztam. Mindeközben az első évet Pinczés István színjátszó stúdiójában töltöttem, a második évet pedig az Alföldi színpadnál Túróczy Gyuri bácsival, aki egy fantasztikus ember volt. Közben folyamatosan készültem a Színművészeti főiskolára. Akkoriban úgy tekintettem a saját jelenemre, mintha a múltam lenne. Ez egy nagyon érdekes játék volt. Állandóan álmodoztam, s míg dobáltam a csapágyakat, addig hihetetlen boldogságállapotban voltam, mert nem a jelenemben éltem, hanem elképzeltem, ahogy Fellinivel forgatok, hogy milyen lesz, amikor majd élem a budapesti művészéveimet, és milyen lesz visszaemlékezni a múltamra. Így védtem ki magam a kudarcoktól.

- Lelki problémákon is segítesz a hozzád fordulóknak a Nők Lapja honlapján. Ezt szívesen csinálod? Nem érzed néha nehéz feladatnak, hogy mások gondjaival foglalkozz?

Nos én ezt a lehetőséget nem kerestem, megkértek, s elvállaltam. Ez úgy történt, hogy kimentem a mezőre, s meditálni kezdtem. Végiggondoltam, s feltettem magamnak a kérdést, hogy kell-e ezt nekem csinálnom. Aztán amikor meghallottam a belső hangomat, úgy éreztem, hogy igen, ez az én feladatom, vállalnom kell.  Ráadásul általános iskolás korom óta érdekeltek mások problémái. Ebben szerintem az is szerepet játszott, hogy mivel négy kistestvérem volt, valakivel mindig foglalkoznom kellett.

A Nők Lapja Cafénál nekem van egy szerkesztőm. Feladata, hogy kiválogassa a beérkező leveleket. Fontos, hogy értékes gondolatokat írjon le, és ne legyen unalmas.

Viszont február óta lehetőség van személyes találkozásra is velem. Ezek a levelek már valóban hozzám érkeznek be. Most tapasztaltam meg először, hogy mennyire nem könnyű feladat ez. Mindent lejegyzetelek egy naplóba. Ide leírok minden fontos adatot, hogy kicsoda, hány éves, e-mail címe és röviden leírom, hogy mi az alapproblémája. Eddig bejött kb. olyan 100-120 levél, s mindegyikre egyenként válaszolok. Van egy standard levél, amit mindenkinek elküldök, s ezt kiegészítem még néhány mondattal. A napokban azonban úgy döntöttem, hogy muszáj lesz jobban megszűrnöm ezeket a leveleket, mert bizony voltak köztük olyanok, amik miatt egész éjjel nem tudtam aludni, hanem pörgött az agyam, ami nagyon megviselt. Saját lelkem megóvása érdekében vissza kell vennem. 

- Honnan van benned ennyi energia, amit kifelé is sugárzol?

Ez egyrészt forrásenergia, ami azt jelenti, hogy minden ember születésekor kap egy bizonyos mennyiségű forrásenergiát. Ezt már az óvodában, az iskolában lehet látni a szaladgáló gyerekeken. Meg lehet figyelni, ki a dominánsabb, és intenzívebb, és ki az, aki kevésbé. Nekem egy asztrológus is és egy Mexikóban élő numerológus sámán is ugyanazt jelezte vissza. Utóbbi hosszasan nézte a nevemet, majd megkérdezte, hogy nem volt-e egy másik nevem. Mondtam, hogy de igen, mert 25 éves koromig Somogyi Gyöngyi voltam, csak ezután kértem vissza nagypapám eredeti családnevét, amit ők magyarosítottak. Ekkor közölte, hogy most vált világossá számára, hogy én két ember életét élem egyszerre, mert annyira sok energiát kaptam. Ez egy sorsszerű dolog. Az asztrológus azt mondta, hogy előző életemben olyan sok jót tettem, hogy plusz forrásenergiával születtem. Ezek mellett azért vannak más típusú energiák is, mint az univerzumból jövő energia, bio energia, szerelemből, sikerből, visszajelzésekből jövő energia. De egyedül a forrásenergia az, ami életed végéig kitart. Én viszont minden nap kérem az energiát. Abszolút hiszek abban, hogy amit kérünk, az megadatik. Természetesen én is szoktam szorongani, hiszen minden emberben vannak félelmek, ugyanígy bennem is.

- Utólag mit gondolsz, megérte elvállalni a Megasztár felkérését?

Abszolút megérte, hiszen ez egy kultuszműsor. Az élet egyik ajándéka volt számomra. Rengeteget adott, ugyanis minden visszapattant, amit ott a versenyzőknek mondtam. Mindaz, amit tőlük elvártam, vagy bennük kritizáltam, az őrölt és visszacsapott rám. Mindig megkérdeztem magamtól, hogy „És te meg tudnád csinálni?” Ez egy három éves állandó önanalizáló, saját énekesi kvalitásaimat elemző, és a mások hibájából tanuló képzés is volt egyben. Itt tanultam meg igazán a felelősséget is. Az első meghallgatás nagyon megviselt, hiszen pontosan tudtam, hogy milyen hatása lehet egy rosszul vagy egy jól időzített mondatnak, egy bíztatásnak vagy egy lehúzásnak. Itt tudni kellett dönteni. Így az első casting után 5 hónapig nem tudtam aludni, minden éjjel ez a rengeteg arc, mondat, helyzet pörgött az agyamban, s nagyon megviselt. A második már könnyebben ment, a harmadik már szinte automatikus volt.

- Te, mint mamagésa mit gondolsz arról, hogy milyennek kell lennie egy mai nőnek?

A legfontosabb szerintem, hogy önazonosak legyünk, hiszen végre itt a lehetőség, hogy kiderítsük, kik vagyunk valójában. Egy mai nőt az különbözteti meg az eddigiektől, hogy soha nem volt lehetőségünk arra a komplex női létre, amiben most vagyunk. Ez tulajdonképpen három alapon nyugszik. Az egyik az anyai én, amihez a Hold energiája tartozik. Ez nem csak azt jelenti, aki szült. Az anyaság legfontosabb értékei is ide tartoznak, mint az elfogadás, megértés, együttérzés, óvás, féltés. Ha ezek egy nőben nincsenek meg nemcsak a gyerekei, hanem az embertársai iránt is, akkor nem is igazi nő. A másik a Vénuszi nő. Ő a tudatos nő, aki dönt amellett, hogy nem hagyja el magát, hogy ápolt, s hogy megéli a saját nőiségéből fakadó örömöket, és ezt meg tudja adni a társának is. Freud egyébként azt mondta, hogy a férfiak egyik legnagyobb tragédiája, hogy egy ponton szétválik a tiszteletre méltó anya, feleség illetve a szexuálisan vonzó, kívánatos nő. A ma nője viszont ezt már integrálhatja. A harmadik a Neptuni energiához tartozó főpapnői énünk, vagy isteni önvalónk, amiben a világban való feladatunkat ismerjük fel és kiteljesítjük énünket,  személyiségünket.

- Úgy érzed, hogy már elértél mindent az életben, amit szerettél volna, vagy vannak még terveid, álmaid?

Rengeteg tervem van még, amiket mindenféleképpen meg szeretnék valósítani. Ilyen például a Nők Háza, mely egy olyan intézmény, ahol fizikai, asztrál, mentál síkon megkaphatják mindazt, amitől a nők fejlődhetnek, valamint egy babavigyázó is megtalálható lenne benne. Azért lenne ez fontos, hogy azok a nők, akik otthon ülik az első néhány évet a gyerekeikkel, azok is feltöltődhessenek, képezhessék magukat és ragyoghassanak, energiát kaphassanak, amíg a gyerek játszik, vagy különböző foglalkozásokon vesz részt.

Ezen kívül szeretném még a zenekarommal való önmegvalósítást, melynek úgy érzem, hogy most jön el az ideje.

A háromgenerációs családregényem megírása is fontos cél, annak a tükrében, hogy miért ezeket a szülőket és nagyszülőket választottam, és hogyan bontottam ki magamat a saját sorsomból és a tőlük kapott mintákból és sérülésekből. Ez tulajdonképpen már spiritualitás, pszichológia, önismeret. De úgy gondolom, hogy ahhoz még évtizedek bölcsessége kell, hogy ezt képes legyek megírni.

A zenés színházat is tovább akarom folytatni. Tavaly összeraktunk egy nagyon izgalmas darabot, melyben rajtam kívül még két Soma van. Az egyik az ösztön, a másik a felettes én, az állandó kontrolláló, és a közte lévő Ego, vagyis én. Ennek a vívódásáról szól a történet, mely tulajdonképpen egy nagyon tipikus emberi probléma. Hiszen minden ember vívódik magában, hogy ösztönnel vagy ésszel cselekedjen, s köztük van saját maga. Úgy gondolom mindenkire igaz ez, hiszen valamilyen szinten mindenki tépődik magában. Nagyon izgalmas történet, zenés, és csak indirektben pszichológizáló, hogy minden ember számára érthető legyen, s megérintsen bárkit. Készülőben van egy új tévé műsorom, melyről részleteket nem árulok el, de ez is a terveim között szerepel.

Gitáron szeretném továbbfejleszteni magam annyira, hogy saját dalaimat komponálhassam és megtaláljam azt a zenei stílust ami csak én vagyok, és csak rám jellemző. Mindezek fölött azt szeretném, hogy a gyerekeim boldog felnőtt emberek legyenek, és aztán nagymama is legyek.

 Pécsi Éva