Csurka István az elmúlt napokban két alkalommal is foglalkozott az Új Színházzal.
2011. október 7-én a parameter.sk honlapnak a következőt nyilatkozta:
Februárig a mostani társulat működik, nyilvánvaló, hogy mindenfélét meg fognak majd próbálni. De ez engem egyáltalán nem érdekel
Közlöm az intendáns úrral, hogy a társulat nem meg fog próbálni valamit (!?) , hanem próbál, mégpedig Schiller: Don Carlosát.
A közszolgálati rádió 2011. október 10-i reggeli műsorában pedig imígyen fenyegetőzött:
minden fillért meg kell nézni, mert nekem nagyon gyanús a mostani vezetés gazdálkodása..
Az 50-es, 60-as évek stílusára, módszerére emlékeztető retro mondatával kapcsolatban kijelentem, hogy a jövőben várható sárfröccsentéseire, provokációjaira nem reagálok, mivel az intendáns úrral semmilyen jog- és egyéb viszonyban nem állok és nem is akarok állni.
Úgy gondoltam, hogy a múlt század perlekedő, groteszk és károkozó kisgazdamiépes világa végleg eltűnt a színpadról.
Tévedtem.
Sajnálom.
És még valami.
Színházat lehet elkötelezettségből, dacból, indulatból, szolidaritásból, ellenállásból, szórakoztatásból, különbféle hitből és elkötelezettségből, ön- és közösségi célból, szenvedésből és szenvedélyből, szeretetből csinálni.
Egy módon nem: gyűlöletből.
Az ilyen hozzáállással létrejött és létresegített színház minden szereplője sérült és kiszolgáltatott lesz, ördögi körbe kerül, végül függönyt érdemel és kap.
Márta István
2011-10-11