Csaknem 50 millió fontból bővítették ki a londoni Victoria and Albert Museumot

Kultúra - 2017-06-28

Pénteken nyílik meg a nagyközönség előtt a londoni Victoria and Albert Museum új bejárati udvara, előcsarnoka és az Európa egyik legnagyobb időszaki kiállítótermeként beharangozott új alagsori galériája az intézmény 49,5 millió fontot felölelő kibővítési munkálatainak eredményeként.

A londoni építész, Amanda Levete által megálmodott új épületrészek kialakítása a múzeum műemléképületén végrehajtott legnagyobb volumenű változtatás volt az elmúlt több mint száz évben - írta a The Art Newspaper című kulturális hírportál.

A bővítés részeként a múzeum Exhibition Roadon fekvő szárnyán megépült új bejárati udvar a becslések szerint nagyjából 10 százalékkal fogja növelni a múzeum látogatószámát, amely hárommillió volt az elmúlt költségvetési évben.

A bejárati kapun áthaladva a látogatók egy enyhén lejtő udvarra érnek, amelyet több mint tízezer, mértékre készült porceláncsempe borít, a múzeum gazdag kerámiagyűjteménye előtti tisztelgés jeleként. Az udvaron egy kávézó található és egy nyílás, amelyen át természetes fény szűrődik be a földalatti kiállítóterembe. Az udvar a Mortimer és Theresa Sackler Alapítvány után kapta a nevét, a szervezet ugyanis 10 millió fonttal járult hozzá a munkálatokhoz.

A tér végén található az új Blavatnik csarnok, amely Len Blavatnik ukrajnai születésű amerikai üzletemberről kapta a nevét, akinek családi alapítványa 5 millió fonttal támogatta a projektet. Az új csarnokból egy elegáns lépcsősor vezet le az alagsorban lévő 1102 négyzetméteres új kiállítóterembe, amely a kibővítést 18 millió fonttal támogató Sainsbury családról kapta a nevét.

A bővítési munkálatok negyedik legnagyobb támogatója a lottóalap volt, amely nagyjából 10 millió fontot adományozott a múzeumnak.

A megújult térbe szervezett első kiállítás a szeptember 30-án nyíló Opera: Passion, Power and Politics (Opera: Szenvedély, Erő és Politika) című tárlat lesz, amely négy évszázad hét operapremierjét, köztük Mozart Figaro házasságának bécsi (1786), Wagner Tannhäuserének párizsi (1861) és Strauss Salome című operájának drezdai (1905) bemutatóját helyezi a középpontba.