Süt ránk, földutasokra a szúrós szigorú kegyelem. Még a poros, légyszaros üvegen át is fáj, ahogy vonzza a tekintetemet. Felállnék hozzá az ülésre, de nem illik, meg félek is közel menni, esetleg mindjárt megszólal, mit nézel öcsi, kérdi, s az ilyen kérdésre nincs válasz, pontosabban a nem nézés a válasz. De hát nem nézni meg nem lehet.
Ki ez, kérdezem édesanyámat. Csontvári Kosztka Tivadar, feleli. Az mi a kezében, kérdezem. Ecsetek, mondja az édesanyám, meg paletta. Azzal festenek a festők. Beledugják a nagyujjukat, látod?
Az ecsetek között alig fedezem fel a hüvelykujjat, bütykös, fényes festőszerszám maga is. Ettől bőven lehetne bárki is, kubikos, állatgondozó, lakatos. Ülök némán, a festőt elteszem a majdani foglalkozásaim közé a kanász, a pilóta és tengerész közé.
Balkezes, mint te mondja váratlanul az édesanyám.
1960, koranyár - nem mintha nem volna mindegy, csak épp jól esik minél pontosabban elhelyezni az életemben. Ezek az elhelyezhető képek a legfontosabbak. Amelyekhez nemcsak múzeumális közöm van.
Parti Nagy Lajos jegyzete Csonváry Kosztka Tivadar: Önarckép című festménye kapcsán.
Virág Judit Galéria: a 121 legszebb magyar festmény Törő István és Virág Judit válogatásában.
A kiállítás nyitva: október 28. és november 29. között, minden nap 10-től 18 óráig a galériában.
1055 Budapest, Falk Miksa u. 30.