Dancing 1925 - A párizsi éjszaka magyar művészei a Nemzeti Galériában
Három magyar képzőművész, Vértes Marcell, Vaszary János és Vadász Miklós munkáin keresztül mutatja be az 1920-as évek Párizsának éjszakai világát a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Dancing 1925 címmel pénteken nyílt kamaratárlata.
A Dancing 1925 az MNG Art deco Budapest című nagykiállításának kísérőtárlataként idézi meg a korszak egyik művészeti központja, Párizs éjszakai életét - közölte a kamaratárlat pénteki sajtóbemutatóján az intézmény tudományos főigazgató-helyettese.
Szücs György elmondása szerint a kiállítás középpontjában Vadász Miklós Párizs ihlette, Dancing című albuma áll, mellette két magyar kortársának képei mutatják be Palace, a Casino de Paris, a Chez Maxim's és a kor más híres, párizsi mulatóinak hangulatát.
Csizmadia Krisztina és Drienyovszki Zsófia kurátorok hangsúlyozták: a három művész alkotásai valójában nem sorolhatók az art decóhoz, témájukban azonban szorosan kapcsolódnak hozzá
Az 1920-as éveket az első világháború kataklizmája utáni újrakezdés jegyében a pezsgő éjszakai élet, a felfokozott életérzés, a megrövidült szoknyák és frizurák és a minden addiginál merészebb táncok jellemezték.
Ebbe a világba csöppent Párizsban a három különböző generációhoz tartozó magyar művész is, akik egyaránt megörökítették a helyi lokálok jellegzetes alakjait és hangulatait.
Vértes Miklós fiatalon, a Tanácsköztársaság idején több fontos politikai plakátot tervezett, ezért a kommün bukása után Bécsbe, majd Párizsba kellett menekülnie. Eleinte nehezen jutott megrendelésekhez, hamarosan kiderült azonban, hogy nemcsak csodálója, de kiváló utánzója is Toulouse-Lautrecnek, így rövidesen egyre több lapnak és magazinnak készíthetett rajzokat, illusztrációkat.
Legfontosabb sorozata az 1925-ben kiadott, Dancing című album, melynek 12 litográfiáján felbukkannak a táncoló tömegek, az elegáns dámák és jazz-zenekarok mellett a színesbőrű bértáncosok vagy a mulatságok után szorgoskodó takarítónők is.
Vaszary János 1925-ben már csaknem hatvan évesen látogatott újra Párizsba friss impulzusokért. Napközben Párizs utcáit járta vagy a város parkjaiban készítette vázlatait, éjszakánként pedig a mulatókban, kaszinókban gyűjtött motívumokat, melyek közül többet későbbi olajfestményein is felhasznált.
Vadász Miklós is visszatérő vendég volt a francia fővárosban, ahol az 1920-as évek elején végleg le is telepedett. Párizsban ugyanis jól megélt a helyi előkelőségekről készített portréiból, szabadidejében pedig az éjszakai élet jeleneteit örökítette meg. Sikereinek egy 1927-ban elszenvedett tüdőgyulladás vetett véget, amely végzetesnek bizonyult.
Az augusztus 28-ig nyitva tartó kamaratárlatot korabeli filmhíradórészletek egészítik ki, de a látogatók megismerhetik a Vadász Miklós öccse, István által kifejlesztett zsebgramofont, a Mikiphone-t is.