Gulyás Gábor levelét megírta

Kultúra - 2011-01-18

“Január 8-án olvastam a Magyar Nemzetben egy összeállítást, amelyhez – Szerető Szabolcs főszerkesztő-helyettes úrnak címezve – elküldtem egy hozzászólást. Tekintettel arra, hogy mindeddig ez nem jelent meg a lap hasábjain (levelemre választ sem kaptam), s különös tekintettel arra, hogy a témát azóta is napirenden tartja a Nemzet, idemásolom a szövegemet:

 

Több tiszteletet!

 

Tisztelt Szerkesztők! Ahogy végigolvastam a szombati Magyar Nemzet beszámolóját az MTA Filozófia Intézete elleni feljelentéséről, majd az ahhoz kapcsolódó jegyzetet, Friedrich Nietzsche egyik aforizmája jutott eszembe, mely szerint a meggyőződés veszedelmesebb ellensége az igazságnak, mint a hazugság. Többek között azért, mert nem dialógusképes. Sajnos a Nemzetben megjelenít írások sem dialógusképesek. Aligha lenne bármi értelme felvilágosítani a tisztelt szerkesztőket arról, hogy például Steiger Kornélt nem (a neve mögé kvázi leleplező billogként odaillesztett) Soros-életműdíj okán, hanem nemzetközi hatású klasszika-filológiai, filozófiai tanulmányai miatt becsülik a tudományos világban, s úgy vélem, azt is hiábavaló lenne önöknek kifejteni, hogy a bölcsészettudomány milyen méltatlanul kis részt kap csupán a magyar tudományra fordított állami szubvencióból, s azon belül a filozófiai kutatásokra mennyire kevés forrás jut. Megkérdezhetném, vajon utánanéztek-e, hogy a kipellengérezett tudományos projektek keretében hány jelentős könyv jelent meg magyarul és idegen nyelven, de fölösleges lenne, mert tudom a választ. Nyilvánvaló, hogy önöket a kultúra, s azon belül a tudomány értékeinél, eredményeinél sokkal jobban izgatják a pártpolitikai csatározások, amit egyfajta háborúnak fognak fel. Én ebben a háborúban nem vagyok hajlandó részt vállalni.

 

Két okból reagálok mégis a Magyar Nemzet támadására. Az egyik: a tegnapi és a mai lapszámban megjelent írások alapján immár jól látszik, hogy itt jóval többről van szó annál, mint hogy az NKTH nyertes pályázatai közül kimazsolázták azokat, amelyek közismerten balliberális kutatókhoz kötődnek. A közpénzek felhasználásának ellenőrzése szerintem is nemzeti érdek, de elfogadhatatlan, hogy az ellenőrzés alá vont személyek kiválasztását politikai alapon döntsék el. Szégyenletes, hogy érvként jelentek meg olyan információk, mint hogy ki melyik baloldali folyóiratban publikált, melyik parlamenti pártnak volt a tagja, kinek a közeli ismerőse stb. A nyíltan értelmiségellenes, burkoltan antiszemita kiszólások pedig végképp hiteltelenítik azt az egyébként szerintem is indokolt fellépést, amely a hazai pályázati rendszer operettszerű, torz működését akarja korrigálni. Legyen bármilyen fontos és jó a cél, rossz eszközökkel nem szabadna szolgálni. A másik ok egy személyes tapasztalatom. Az elmúlt években többször megéltem, hogy balliberális szellemiségű folyóiratokban és napilapokban az általam vezetett debreceni MODEM-hez, illetőleg a hozzám kapcsolódó projektek (kiállítások, konferenciák, kiadványok) értékelése kapcsán a szakmai szempontokat felülírta a pártpolitikai attitűd. Úgy tűnt fel, mintha azért kritizálnának egy-egy kiállítást, mert tudják rólam, hogy konzervatív szellemiségű vagyok. Esetenként ezt szóvá is tettem. Szégyellném magam, ha most, amikor a másik oldalon lévő embereket ér pártpolitikai okokból szakmainak álcázott támadás, csendben maradnék. Továbbra sem értek egyet például Radnóti Sándor politikai jegyzeteivel, de ettől függetlenül továbbra is nagyon sokra tartom az esztétikai tárgykörben született könyveit. Azt sem gondolom, hogy bárkit korlátozni kellene abban a szabadságában, hogy politikai véleményét a nyilvánosság elé tárja. A Magyar Nemzet által megtámadott filozófusok többsége, amennyire tudom, a pártpolitikai paletta másik oldalával szimpatizál, mint amelyikkel én, de meggyőződésem szerint a szóba kerültek szakmai tevékenysége – mindegyiküké, kivétel nélkül – nemzetközi szempontból is jelentős. Az általuk írt filozófiai, esztétikai könyvek a modern magyar kultúra kimagasló értékei. Több tiszteletet érdemelnének – még azok részéről is, akik a magaskultúrát csak a politikai hírekből ismerik.

 

Gulyás Gábor

 

filozófus, esztéta

 

Debrecen”