„Titkon, de szertartásosan hörpintett a borospohárból, valamely krákogásfélét is hallatott, mint ezt már a régi borivók szokták, akik csak kis kortyokban nyelték boraikat, de az apró kortyokat is megbecsülték. /…/
Trill Zsolt, az előadás egyik szereplője így nyilatkozik Krúdy világáról:
– Nekem ez az egész a halálról szól. Vagyis arról, hogy addig nem érdemes, nem lehet meghalni, míg egyszer nem lesz szerelmes az ember. Szerintem ez minden Krúdy-szövegben benne van, legalábbis azokban, amiket én olvastam. Még a kajálás, az evés is a szerelem körül forog. Lehet, hogy az előadásunk is néha hangos, esetleg durva, de mégis erről szól: egyszer szerelmesnek kell lenned, és akkor már meghalhatsz. A másik fontos elem pedig a visszaemlékezés. Egy beregszászi idős hölgy jutott most az eszembe. Az, hogy milyen szép volt, hogy milyen szép tud lenni az öregség. A Krúdy-novellák is azt fejtegetik, hogy lehet nagyon szép dolgokat művelni a halál előtt. Mint minden nagy író, Krúdy is örökérvényű, alapvető emberi dolgokkal foglalkozik, persze egész más módon, mint mondjuk Móricz, aki sokkal elemibben nyilatkozik.
Trill Zsolt a 2008-ban bemutatott, nagyszabású Úri muri-előadáshoz kapcsolja a készülő produkciót, a szereposztás is nagyrészt e korábbi előadásra épül, melyben Cserhalmi György színészként vett részt. A próbákon oly rendkívüli erővel sugárzó energiája késztette arra Vidnyánszky Attilát, a debreceni színház direktorát, hogy felkérje őt egy előadás rendezésére. És ki szólaltathatná meg hitelesebben Krúdy világát színpadon, ha nem e színházi Szindbád, aki oly sok életet élt meg eddigi pályája során?