Múltidéző mesterségek: a kalapos

Mihalkó Gyula kalapos mester 1949. június 26-án született Balmazújvároson.

Gyermekkorában édesapja kalapos műhelyében sok ismeretet szerzett, segített a kalapkészítésben. Édesapja közreműködésével 12 évesen készítette el első önálló munkáját. Abban az időben a család apraja-nagyja vásárokra járt, melyekre ő is elkísérte a szülőket. Édesapja apjától, Mihalkó Jánostól tanulta a mesterséget, melyet ő 16 éves korára sajátított el. Ekkor már saját kezűleg készítette - az 1880-as évek technikájával, kézzel előállított - pásztor és viselő kalapokat.

A középiskola elvégzése után Debrecenben kezdett el dolgozni a Biogal Gyógyszergyárban. 1971-ben megnősült, a Nagyhegyesi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben helyezkedett el. Mindeközben nagybátyjának, Mihalkó Zoltánnak segített a kalapos műhelyben. 1972-ben megszületett lánya, Emese; 1974-ben fia, Gyula.    Szakmailag tovább képezte magát, megszerezte az ív- és lánghegesztő, majd a víz-, gázkészülék szerelő szakmát, végül elvégezte a Gépipari Technikumot is.

1993-ban - a rendszerváltás idején - KFT.-vé alakult a Termelőszövetkezet, ahol 1998-ig ágazatvezetőként dolgozott.

1997-ben készítették el saját műhelyüket fiával, illetve ekkor lépett be a Hajdú- Bihari Népművészeti Egyesületbe. 1999-ben már a „Kézműves Remek” pályázaton második helyezést ért el, ugyanebben az évben pedig megszerezte a Népi Iparművész címet.

Nem sokkal később, 2003-ban megkapta a Népművészet Mestere elismerést is.

További díjai, elismerései (a teljesség igénye nélkül):

2004. Hajdú- Bihar Megyei Minőségi Termék-díj

2004. KIRÁLY ZSIGA-díj

2006. Magyar Kézműves Remek-díj

2009. Kölcsey Ferenc-díj

2004-2005. között édesapja műhelye helyén megépítette Népművészeti Alkotóházát. Kalapjai birkagyapjúból, kézi munkával, fakolással és nemezeléssel, minden gépi munka segítsége nélkül készülnek.

Álma, hogy a mesterség – a Mihalkó- féle pásztorkalapok készítése - fia által az utókorra hagyományozódjon.