Népművészeti alkotóház Nádudvaron

Az alkotóházról:

Az 1896-ban épült iparos ház több generáción át szabóműhelyként funkcionált.

Ez a ház az utolsó ilyen jellegű épület Nádudvaron, amelyet még meg lehetett menteni, méltó környezetet teremtve a nádudvari fazekasság több mint 300 éves családi hagyományainak folytatásához.

Az épületet önerőből alakították át, újították fel, és tervezik működtetni bemutatóházként, amelyben fazekas műhelyt és kiállítóteret is kialakítottak.

Műhelyük folyamatosan látogatható. Megtekinthetők benne a cserépkészítés legfontosabb mozzanatai. A családi bemutatóteremben a saját munkák mellett megtalálhatók a nádudvari fazekasság előző korszakainak alkotásai is. A fazekas termékek mellett néprajzi gyűjtemény is megtekinthető.

A nádudvari fekete kerámiáról  és a Fazekas családról:

A tűz és föld művészete

Nádudvar a Hortobágy és a Sárrét határán fekvő ősi mezőváros. Nevét az árterekben mindenhol előforduló nádról és az ebből kerített udvarokról kapta. Nádudvar a neolit kortól lakott település. Első írásos emlékként a Váradi Regestrumban, 1212-ben szerepel a város neve. Többször elpusztították a várost a tatárok, a kunok, de mindig újjáépült. A török hódoltság kezdetén már jelentős mezővárosként ismerték el Nádudvart.

A fazekasság története is a hódoltság idejére vezethető vissza egy helyi szájhagyomány alapján. A török szultán isztambuli háreméből egy fekete csalikorsó mentette meg a nádudvari főbíró szép lányát. Csak olyan edényért engedte szabadon a váradi pasa, amelyikben borrá változik a víz is. Elkészítették a kétfenekű csalikorsót, amelyikben egyszerre lehetett bort és vizet tartani, s ezt vitték el a pasának váltságdíjként.

Bár a nádudvari fazekasság kezdete a múlt homályába vész, de írásos adatok már 1714-ből fellelhetők. Ekkor említik először a nevében és mesterségében is egyaránt fazekas Fazekas családot. Ettől kezdve a családban folyamatosan öröklődik apáról fiúra a fekete kerámia készítésének mestersége mind a mai napig. A nádudvari mesterek a mezőváros adottságait kihasználva a mesterség mellett gazdálkodással is foglalkoztak, illetve készítették a háztartások igényei szerint cserepeiket. Nagyon jellemző edénytípusok voltak a korsók, kanták, locsolók, bodonok stb.

Egészen az 1930-as évekig a mindennapi élethez tartozó edényeket készítettek. Az emberek  igényei később változtak, és egyre jobban érdekelte őket a praktikum mellett az esztétikum is. Ez természetesen kihatott a fazekas mesterek munkáira is. Létrejöttek a tökéletesen funkcionáló dísztárgyak. A népművészet, így a nádudvari fazekasság is fordulóponthoz érkezett. Fő feladata volt az ősi forma és motívumkincseket átalakítása oly módon, hogy a modern háztartások szerves részévé válhasson.

Ebben a munkában úttörő szerepet vállalt néhai Fazekas Lajos (1895-1959) és felesége Csizmadia Ilona.

A megkezdett utat két fia folytatta tovább, akik hatalmas elszántsággal váltak a magyar fazekasság meghatározó egyéniségeivé. Fazekas Lajos, a népművészet mestere (1918-1998) kimagasló szakmai útja mellett talán legfontosabb érdeme, hogy három fiát fazekasnak nevelte, és ezzel biztosította a több száz éves családi tradíció továbbélését. A szülők példája mutatott utat a család ma alkotó tagjainak: Fazekas Lajosnak (1944), Fazekas Istvánnak (1949) és Fazekas Ferencnek (1955).

Fazekas István fia, a május 30-án átadandó alkotóház tulajdonosa, ifj. Fazekas István (1976) képviseli a nádudvari fazekasság legfiatalabb generációját.  Munkájának, hívatásának célja és értelme, hogy láncszeme lehessen annak a hosszú folyamatnak, amely az ősöktől az utódokig vezet.   

Ifj. Fazekas Istvánról:

Az általa készített több száz ősi forma a paraszti élet használati tárgyait vonultatja fel. Szeretné ezeket az ősi formákat és díszítményeket újragondolni úgy, hogy a mai háztartásoknak ne csak díszei legyenek, hanem új funkciót nyerve szerves része lehessen  mindennapjainknak.

A szakma szeretetét édesapjától örökölte. Folyamatosan zsűrizteti munkáit a Népi Iparművészeti Tanácsnál. Több száz zsűrizett munkája között szép számmal megtalálhatók a legmagasabb minősítést jelentő  „A” kategóriás termékek. Munkáit 1996-ban népi iparművész címmel ismerték el. Folyamatosan vesz részt kiállításokon. A számtalan csoportos kiállítás mellett több mint 50 önálló bemutatkozása volt itthon és határainkon túl.

Jelentősebb tárlatainak helyszíne:

 Hajdúszoboszló, Nádudvar, Derecske, Debrecen, Budapest, Tiszaújváros, Kazár, Bad Dürrheim (Németország), Dortmund, Köln, Párizs

Rendszeresen vesz részt a szakma legrangosabb megmérettetésein, amelyeken eredményesen szerepel.

Országos fazekas pályázatokon elért legfontosabb díjai:

- Országos fazekas pályázat                 1997 -  Zalaegerszeg       II. díj

- Borsodi Fonó fazekas pályázat          1998 -  Miskolc               különdíj

- XIV. Országos fazekas pályázat        1999 -  Kecskemét          I. díj

- VIII. Alföldi fazekas triennálé            2000 -  Mezőtúr              II. díj

- XV. Országos fazekas pályázat         2002  - Kecskemét         különdíj

- IX. Alföldi fazekas triennálé               2004  - Karcag                III. díj

- III. Nemzetközi fazekas fesztivál        2004  - Debrecen            I.díj

- X. Alföldi fazekas triennálé                2006 - Karcag                II.díj

- V. Nemzetközi fazekas fesztivál         2007 -  Debrecen            I.díj