Szőnyi István  lirai képe a Villás galéria aukcióján

Szőnyi István a XX. századi magyar festészet kiemelkedő alakja. Szőnyi jellegzetes festői életművében hagyományt és modernséget egyesített, főiskolai tanárként iskolateremtő hatást gyakorolt növendékeire, de eredeti tehetsége és kivételes egyénisége által a művésztársakra is jelentékeny volt hatása. Lyka Károly híressé vált megállapítása szerint Szőnyi Nagybánya, Ferenczy Károly és Réti István tanítványa, ,,legigazabb képviselője a nagybányai szellemiségnek”.

A Szőnyi által képviselt modern nagybányai szellemiség igaz ihlető forrását és témavilágát Zebegényben találta meg. 1924-ben telepedett le családjával Zebegényben, ahol meghitt otthonra és művészetének ihlető forrására lelt. Környezetének bensőséges miliője, a falu hétköznapjai és a Duna menti vidék tájképi motívumai ettől kezdve meghatározták és uralták képei témáját. A festés létszükséglet volt számára, élettevékenységének elengedhetetlen része. A szabadban szerzett friss élményeket Szőnyi ott a helyszínen mindjárt papírra vetette, majd a műteremben élesztette újjá vásznon a kompozíciót. Gyakran egy-egy motívumát festmények egész során át érlelte, gazdagította.

Itt született képeiből a természet tisztelete, nagyszerűségének csodálata árad. Szőnyi visszaemlékezéseiben olvashatjuk: ,,A táj és az emberek összefüggő és elválaszthatatlan egységét láttam meg Zebegényben, olyan környezetben, mely nagyon megfelelt elgondolásaimnak. Az én képeimnek témája az a két dolog a világon, amihez a legerősebb szálakkal vagyok hozzáfűzve: Zebegény és a családom.”

Hárman

Az aukción Hárman című festményével szerepel Szőnyi István. A képet feltehetőleg Zebegényben festette. Jelen festményük 20x30-as változata reprodukálva van Köpöczi Rózsa: Szőnyi István című művében az 54. oldalon 42-es sorszámmal. Valószínű az volt avázlata jelen festményünknek. Zebegény Szőnyi témavilágának a megújulását hozta: a nagy,aktos kompozíciókat felváltotta a táj, a falu és a benne élő emberek látványa által kiváltott képek. A festményen három alak látható, amint éppen beszélgetnek. Szőnyit mindig is vonzotta a falusi emberek jószomszédi viszonya, amit sok festményén megfigyelhetünk.

Kállai Ernő 1941-ben a Pester Lloydban vetette papírra a következőket: ,, Szőnyi festőként is visszatalált eredendő lényéhez, mely berlini találkozásunkkor nyugodt és szemlélődő mélyáramként nyilatkozott meg. Lemondott az igényes témák és ideálok jelenetszerű megkomponálásáról és megelégedett az emberekről és a természetről alkotott közvetlen benyomásainak festői feltárásával és kidolgozásával.” – majd valamivel lejjebb így sommázta

Szőnyi tematikáját: ,,Szőnyi a csendes létharmóniák festője. Lényét a család és az egymással jószomszédi viszonyban élő falusi emberek meghitt köre vonzza.” A Zebegényben alkotó Szőnyit Lyka Károly így írja le: ,,Zebegényben festette legtöbb képét, ott modellje lett a falu minden házikója, kertje, bokra, embere…Ezeknek a képeknek nincs novellájuk, egyszerű és meghitt helyzetképek, ahogy az élet keze rendezi, amiből aztán a művész szeme és érzése  válogathat. Egypár ember kaszál a Duna-part lankáján, néhány asszony forgatja kapáját a telkén. Csöndes falusi élet, parádé nélkül.”