Torzulások: André Kertész szemével
„Az ember nem tudja ugyanolyanra csinálni, a film azt csinál, amit akar…”
Kertész Andor, így hívták azt a tehetséges, ám ismeretlen magyar fiatalembert, aki 1925-ben Párizsba ment, hogy megvalósítsa nagy álmát, és fotós legyen. Tíz év sem telt el, és világhírű lett.
. Március 29. és május 13. között, immár Debrecenben, a Modemben is megtekinthető a Torzulások sorozat, mely látható volt már Tokióban, Stockholmban, Londonban, Párizsban, s most először Magyarországon.
Az emigráció után az első képeit az utcákon, parkokban sétálva készítette. Ám már ekkor is izgatták a vizuális torzulások. Idővel a mozgó test szépsége, a fénytörés jelensége egyre intenzívebben foglalkoztatta, ennek eredménye a Víz alatt úszó képe is. Így amikor a Sourire című hetilap főszerkesztője, Querelle felkérte készítsen aktképeket, végre megvalósíthatta régi vágyát. Modellje két orosz nő volt, Nazsinszkaja Veracskaz és Nadja Kazin. A fotókból, 1933-ban tizenkettő meg is jelent a hetilapban, amik meghozták Kertésznek a várt sikert. Ezt követte kilenc újabb torz akt sorozat. A Linhof kamerával készített képek különlegessége abban rejlik, hogy a modellek torzító tükrök előtt pózoltak. Ezzel új lapot nyitott a fényképezés történetében.
André Kertész 1936-tól New Yorkban élt feleségével Saly Erzsébettel. Az amerikai közönség azonban nem értékelte kellőképp művészetét, számukra ezen alkotások túl emberiek voltak. Felesége halála után magányosan, visszavonultan élt, de haláláig dolgozott, saját lakásának ablakából fotózott egy Polaroid géppel.
A kiállításon a Torzulás darabjai mellett, Kepes András és Márk István 1984-es interjúja is látható, melyet a kilencven éves művésszel készítettek.
Mile Anikó