Az átlagfizetések akár húszszorosát is zsebre teszik évente az állami tulajdonban lévő kínai cégek vezetői, akik a minisztereknél is jobban keresnek - írja a Csingjing Pao pénzügyi és gazdasági napilap.
Az újság az emberi erőforrások és szociális ügyek minisztériumának adatait idézi, amely az elmúlt hónapokban első körben az ország tíz tartományában vizsgálta a többségi kormányzati tulajdonban lévő vállalatok által kiutalt fizetéseket. A tárca úgy találta, általánosságban elmondható, hogy e cégek vezetői alkalmazottaik átlagbérének sokszorosát keresik meg, s kiemelkedően magas a pénzügyi szférában tevékeny cégek legfelsőbb vezetőinek bérezése.
A kínai állami vagyonkezelő bizottság egy szeptemberi jelentése szerint az ilyen vállalatok első emberei évente mintegy 700 ezer jüant (25 millió forint) keresnek átlagosan. Ez öt-hétszerese a miniszteri fizetéseknek, az átlagos kínai béreknek pedig hússzorosa - írja a Csingjing Pao. Az állami vállalatok vezetői magas bérük mellett kormányzati hivatalnokokhoz hasonló előnyöket is élveznek, az általuk irányított szervezet sikere pedig zöld utat jelent számukra komolyabb politikai tisztségek felé.
A legtöbbet egy korábbi felmérés tanúsága szerint tavaly a legnagyobb pénzintézet, a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank (ICBC) élén állók keresték, 2,9 millió (104 millió forint) jüanos összeggel. Nem panaszkodhattak a Mezőgazdasági Bank legmagasabb szintű vezetői sem, akik egész év során 2,8 millió jüant (100 millió forint) vihettek haza. A kormány már 2009-ben megpróbált ugyan felső határt szabni a vállalatvezetők fizetésének, de a mostani adatok a kezdeményezés sikertelenségére is jól rávilágítanak.
A kínai társadalomban jelenleg is óriásiak az egyes szociális rétegek közti jövedelmi különbségek, a kérdés a Kínai Társadalomtudományi Akadémia lakossági aggályokat részletező rangsorában évek óta az első öt között szerepel. A hivatalos statisztikák szerint a társadalom egészén belül a leggazdagabb 10 százalék a 23-szorosát keresi meg a legszegényebb 10 százalék bérének.
A jövedelmi aránytalanságok nemcsak város és vidék között, de egyes iparágakon, vállalattípusokon és a céges hierarchia lépcsőin belül, valamint az ország különböző tartományai közt is jelentkeznek. A kérdés azért is kulcsfontosságú, mert nagyon súlyos társadalmi elégedetlenségek kiindulópontját jelentheti az országban.