Külföldön sokszor kiderült elnökökről vagy miniszterelnökökről, hogy hazudtak. Ennek következményei elsősorban az angolszász országokban vannak, de utóbb többnyire mindig leállnak a vizsgálatok, amelyek az efféle ügyekben nagy botrányok közepette indulnak.
1973. augusztus 15-én Richard Nixon arról beszélt, hogy "május 22-én külön kihangsúlyoztam, és most újra azt állítom, mindannyiuknak, akik ma este ezeket a tényeket hallják - nem volt előzetes tudomásom a Watergate-betörésről; nem tudtam az ezután következő, felderítő tevékenységről sem; nem hatalmaztam fel vagy bátorítottam beosztottjaimat semmilyen illegális vagy helytelen kampánytaktikára. Ez volt és ez is a tiszta igazság".
Előkerültek a magnófelvételek
Nixonról később kiderült, hogy hazudott, mégis csak tudott arról, hogy a republikánusok megbízásából helyeztek el lehallgató-berendezéseket a demokraták főhadiszállásán, a Watergate irodaházban.
Ezt előbb a Washington Post tényfeltárói írták meg, később a Fehér Házból előkerült magnófelvételek bizonyították. Mindeközben egyébként Nixon megnyerte az elnökválasztást, de aztán megindult ellene az Impeachmentnek nevezett lemondatási eljárás.
Ennek végét már nem várta meg az elnök, és 1974. augusztus 9-én lemondott. Egyébként Nixon nem azért bukott meg, mert betörtek a politikai riválishoz az emberei, hanem azért mert eskü alatt tett vallomásában hazudott.
Bill Clinton és Monica Lewinsky
Ugyanezzel szembesült Bill Clinton is a Monica Lewinsky-ügyben, minthogy e másik amerikai elnököt sem azért támadták, mert szexuális kapcsolatba került egy gyakornokkal a Fehér Házban. Clinton szintén hazudott a vádak szerint, minthogy utóbb kiderült, hogy mégiscsak volt orális szex Lewinsky és közte.
Clinton ellen végül mégsem indult meg az Impeachment (bár az alsóház megszavazta az eljárást, a szenátusban elbukott a kezdeményezés), így kitölthette második négyéves ciklusát, de az elnök tekintélye és népszerűsége gyorsan összeomlott. Azóta, 2002-ben kiderült, hogy Clintont simán elítélhették volna hamis tanúzásért az ügyben, de az elnök hivatali idejének utolsó napján gyakorlatilag alkut kötött az ügyét vizsgáló különleges ügyésszel. Clinton az egyezségben elismerte, hogy félrevezette az igazságszolgáltatást és ezért öt évre eltiltották 2001-ben a jogászi gyakorlattól.
Az idősebb Bush megszegte ígéretét
Clinton egyébként úgy került hatalomra, hogy az idősebb Bush adókra vonatkozó ígéretét játszotta be rendszeresen a tévéspotokban. A "Read my lips: no more taxes" szlogent ismétlő kampány lényege az volt, hogy az idősebb Bush "Olvassátok a számat: nem lesz több adó" kijelentését kénytelen volt megszegni a költségvetés hiányának emelkedése miatt.
Az idősebb Bush az első iraki-kuvaiti háború megnyerése után azt gondolta, hogy az ígéretszegés ellenére nyerhet a választáson, de az amerikaiak az otthoni adóügyeket akkor többre tartották, mint a közel-keleti helyzetet.
Az ifjabb Busht is támadják
A jelenlegi amerikai elnököt is több ügyben támadják: az amerikai állampolgárok telefonbeszélgetéseinek lehallgatása miatt és az iraki háborút megalapozó titkosszolgálati információk hitelessége miatt, vagyis hogy voltak-e tömegpusztító fegyverei Szaddám Huszeinnek. Ezek az ügyek azonban nem jutottak el olyan szintig, hogy az elnök közvetlen felelőssége jogi formában is felvetődjön. Az sem vont maga után jogi következményeket, hogy Bush elismerte, voltak külföldön titkos CIA-börtönök.
Tony Blairről is azt mondják: hazudott
A brit miniszterelnököt is támadták amiatt, hogy milyen megbízhatatlan titkosszolgálati információkra alapozva indította meg az Irak elleni offenzívát. Tony Blairről, a brit munkáspárti kormányfőről például Tony Benn, egykori minisztere mondta: "Meggyőződésem szerint a miniszterelnök hazudott nekünk és hazudott nekünk és hazudott nekünk... Az egész háború becsapásra épült".
Időközben kiderült, hogy Blair hamarosan távozik posztjáról, noha ő is több választást nyert meg a brit Munkáspártnak, és az iraki háború kezdete óta őrzi a posztját.
Kohl nem hazudott, csak hallgatott
Helmut Kohl német szövetségi kancellár már megbukott a választásokon, amikor kiderült, hogy az általa vezetett CDU feketekasszájába legalább 2,1 millió márka érkezett. Kohl ezek után sosem vallotta be, hogy honnan származik a pénz, ő tehát nem hazudott, hanem hallgatott az ügyről. Végül az ügyészségi eljárások leálltak, Kohl nem kapott semmilyen büntetést.
(index)