A parlament keddi ülésnapján tűzték napirendre a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervéről szóló törvény módosításának részletes vitáját. Az LMP szerint a módosítás több ponton elégtelen, a kormányzatnak hatékonyabb intézkedéseket kellene tennie azért, hogy a város koordinálatlan szétterülését keretek közé terelje, és biztosítsa az itt élők számára az egészséges életfeltételeket, a megfelelő nagyságú zöldterületeket.
Az ökopárt felháborítónak tartja az egyedi lobbiérdekek felbukkanását a javaslatban.
A budapesti agglomeráció az ország legsűrűbben beépített területe, az elmúlt húsz évben számos olyan beruházás létesült, ami hozzájárult a mezőgazdasági- és zöldterületek drasztikus fogyatkozásához. A térség túltelítődött, miközben a beruházók jelentős extraprofithoz jutottak a területátsorolások miatt. A közúti forgalom lassan elviselhetetlen feszültségeket okoz.
Az együttműködés helyett a települések önkormányzatai inkább egymással versenyeznek, és koordinálatlanul terjeszkednek tovább. Az átsorolások eredményeként a települések területe majd’ 14 százalékkal nőtt 2005 óta. Ezeknek a kérdéseknek az igazi kezelésére eddig még nem volt politikai akarat, és úgy látjuk, a kétharmados többség sem elkötelezett a fővárosi törvény megalkotása, egy valós jogosítványokkal bíró agglomerációs koordináló szervezet, vagy egy nem csak papíron létező agglomerációs területfejlesztési koncepció elfogadása mellett.
A törvény jelenlegi módosításának néhány intézkedése ugyan a további beépülések korlátozására törekszik, ez mégsem elég, mert a feltételek könnyen kijátszhatók, sokszor nem elég szigorúak (például újonnan kijelölt lakóterületeken csupán 5 százaléknyi zöldterületet kellene minimálisan kijelölni játszó-, sport és pihenőterületek számára). Az LMP számos olyan rendszerszintű módosító javaslatot nyújtott be, amelyek a zöldterületi háló maradékainak megőrzését szolgálják: ilyenek a települések összenövését gátló szigorú előírások, a mezőgazdasági területek megőrzését szolgáló módosítások, vagy a kötelező zöldfelületi arányokat 20 százalékra növelő javaslatot.
A legérthetetlenebb és legveszélyesebb változtatás a kormány mostani javaslatában vélhetőleg konkrét beruházási tervekhez köthető. Ökológiai magterületeken az 1914 előtti történeti sportterületek, vagy az 1989 előtt honvédelmi területek esetében beépítésre szánt területek kijelölésének lehetővé tétele nehezen magyarázható mással, mint lobbiérdekekkel. A történeti sportterületekről szóló rendelkezés például utat nyithat a Normafa környékének, vagy a Széchenyi-hegyen a Gyermekvasút végállomása közelében egykor működött golfpálya területének beépítéséhez. A honvédelmi területek esetében olyan értékes zöldterületek épülhetnek be, mint például a Tétényi-fennsík, vagy a Kevélyek Nyugati völgye, arra hivatkozva, hogy ezeken a területeken valaha katonai lőtér volt. Az LMP szerint határozottabb intézkedésekkel kell véget vetni az agglomeráció burjánzó beépülésének, gátat szabva az egyedi lobbizásoknak és mutyi egyezségeknek. Itt az ideje, hogy a Fidesz ne csak szóvirágokban hangoztassa a közérdek elsőbbségét az egyéni érdekekkel szemben, hanem a gyakorlatban is álljon ellen az egyéni érdekérvényesítésnek - a köz javára.
Jávor Benedek országgyűlési képviselő, a Fenntartható fejlődés bizottságának elnöke Szabó Rebeka országgyűlési képviselő, a Mezőgazdasági bizottság tagja
Kiadó: Lehet Más a Politika párt (LMP)