Egy Kenyában forgató magyar stáb rendőri igazoltatásából fegyveres támadást kerekített címlapjára a Blikk. A megjelent sztoriból csak annyi volt igaz, hogy Jaksity Kata és Csányi Sándor volt Afrikában – annak ellenére, hogy a cikket egyikük előzetesen javította, a Blikk főszerkesztője pedig állítja: ők csak ellenőrzött információkat írnak le. Hammer Ferenc médiakutató szerint ami történt, az a bulvársajtó „gyári jellegzetessége”.
A bulvársajtó olvasói megdöbbentő hírrel szembesülhetettek a múlt pénteki Blikk címlapján. A Kenyában forgató Csányi Sándort és Jaksity Katát egy nyomornegyedben állig felfegyverzett martalócok támadták meg, elvették minden pénzüket, és így is csak csodával határos módon sikerült megmenekülniük. Mindez egy olyan helyen történt, ahol a cikk szerint „az utcán sétáló fiatalok és emberek vállán több volt a fegyver, mint a lábukon a cipő”. A hírt aznap „szokás szerint” a legtöbb internetes magazin átvette. Hétfőn szerkesztőségünk levelet kapott a stáb egyik tagjától, aki azt állította, hogy az egész sztoriból egy szó sem igaz.
„Az első betűtől az utolsóig hazugság”
György Zsombor, a Magyar Nemzet és a HírTV munkatársa levelében leírta: az ATV forgatócsoportjával – Jaksity Katával és egy operatőrrel – valamint egy fotóssal két hetet töltött Kenyában, hogy megismerjék a szomáliai menekültek sorsát. „Jártunk Nairobi nyomornegyedeiben, hatalmas menekülttáborokban és a szomáliai határnál is, az út minden tekintetben jól sikerült. A csapattal tartott Csányi Sándor színművész is, hogy a későbbiekben – mint ismert ember – szélesebb közönség számára is be tudjon számolni a helyzetről” – írta a nekünk címzett levélben.
„Mindannyian megdöbbenve tapasztaltuk, hogy pénteki számában a Blikk címlapos, vezető anyagként arról írt, hogy Csányi Sándort gépfegyveres rablók támadták meg Nairobiban, elvették minden pénzét, s halálfélelme volt, mivel azt tehettek volna vele, amit csak akarnak. Ilyen azonban nem történt sem vele, sem pedig a csoport más tagjával, a cikk az első betűtől az utolsóig hazugság. Csányi Sándor és az összes útitársunk is állítja, hogy soha nem nyilatkoztak ilyet a lapnak” – írja.
György Zsombor az állítja: levelet írt a szerzőnek, többször próbálta telefonon elérni a szerkesztőt, de válaszra sem méltatták. Különösen nehezményezi, hogy a hírt „több neves oldal, így az Index és a Hírszerző is egy az egyben átvette”. „Hosszú ideje pénzt és energiát nem kímélve dolgozunk azon, hogy Magyarországon hiteles kép alakuljon ki Afrikáról, hogy elkezdődjön egyfajta együttgondolkodás a segélyezés lehetőségeiről, a bevándorlás egyre súlyosabb problémáiról. Az ilyen cikkek azonban hónapok munkáját teszik pillanatok alatt tönkre.”
„Csak ellenőrzött információkat közlünk”
Megpróbáltuk megkeresni a cikk szerzőjét, Reiter Georginát, de nem jártunk sikerrel. Hosszas próbálkozás után viszont sikerült elérnünk Murányi Marcellt, a Blikk főszerkesztőjét, aki meglehetősen szűkszavúan a következőket közölte: „Ha helyreigazítási kérelemre, vagy perre kerülne sor, értesíteni fogjuk az eMasát, egyébként pedig a Blikkben csak ellenőrzött és alaposan körüljárt információkat jelentetünk meg”.
Hogy a fenti sztori forrása mennyire volt megfelelően ellenőrizve, arra Jaksity Kata, az állítólagos rablás egyik főszereplője adta meg a választ. „Nagyon szomorú, hogy azzal, hogy így kiszínezték ezt az esetet, lenullázzák két éves munkánkat. Egyáltalán nem igaz, hogy ott mindenki fegyverrel a kezében mászkál” – mondta az eMasának, aztán azt is elmesélte, mi volt a cikk alapja. Jaksity elmondása szerint hibáztak, amikor utolsó napjukon heten mentek be Nairobi legnagyobb nyomornegyedébe forgatni, az emberek ugyanis megijedtek, amikor mindannyian kiszálltak a mikorbuszból. „Valaki kihívta a rendőrséget, és meg is jelent három fegyveres rendőr, akik azonnal igazolták magukat. Be akartak minket kísérni a parancsnokságra, mert nem tudták, hogy pontosan mit akarunk ott, de sikerült tisztáznunk magunkat. A történethez hozzátartozik, hogy miután elmentek, odajött hozzánk az egyik ottlakó azzal, hogy ő hívta ki a rendőröket, mert nem tudta mire vélni a jelenlétünket a nyomornegyedben, és utána elnézést kért a nekünk okozott kellemetlenségért. Ijesztőnek valóban ijesztő volt kissé a szituáció, hiszen hallottunk már olyat, hogy egy forgatócsoportot bevittek és benn tartottak addig, ameddig nem sikerült tisztázniuk magukat, nekünk pedig aznap indult vissza a gépünk, de szó sem volt rablásról és a fegyvert sem fogták ránk” – meséli.
„Kérhetünk egy szívességet cserébe”
Az, hogy az egyszerű rendőri igazoltatásból a Blikk fegyveres rablást kerekített, azért is érdekes, mert Jaksity Kata – akinek nem ez az első kellemetlen esete a bulvármédiával – előzőleg látta és kijavította a szóban forgó cikket. „Általában, ha meg is mutatják a cikket, a címet és a lead-et szinte egyáltalán nem szokták átküldeni, így megeshet, hogy a cikk maga korrekt, ugyanakkor a cím és a lead teljesen valótlan dolgokat tartalmaz. Ebben az esetben is megkaptam az inkriminált cikket a fegyveres rablásról, vissza is küldtem, miután kijavítottam benne a hamis részeket, valamint magát a szerzőt is felhívtam, és tisztáztam vele, hogyan is történt az eset valójában. Ennek ellenére a pénteken megjelent írás köszönőviszonyban sem volt azzal, amit én elküldtem a Blikknek”.
Jaksity úgy látja, jogorvoslatot most már nem érdemes kérniük, hiszen időközben Csányi Sándor a Fókuszban elmondta a valóságot. „Arról nem is beszélve, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyunk: megeshet, hogy ebben az esetben mi nyerünk, ők pedig egy másik alkalommal esetleg előjönnek valami még nagyobb hülyeséggel. A főszerkesztő felhívott, elnézést kért, és abban maradtunk, hogy ezért cserébe egyszer majd kérünk egy szívességet.”
„Egy ilyen ügy gyári jellegzetessége a bulvársajtónak”
„Egy ilyen ügy szinte gyári jellegzetessége a bulvársajtónak” – válaszolta az eMasa megkeresésére Hammer Ferenc szociológus. „Nemcsak a Blikk szaladt bele mostanában ilyen esetbe, hanem a New York Times-tól kezdve az egész világ”. A médiakutató úgy látja, a hírverseny az internet és az új média miatt mára annyira kiéleződött, hogy a szerkesztők sokszor már nem tudják megfelelően ellenőrizni a forrásokat.
Egy ilyen esetben érdemes megvizsgálni, hogy az érintetteknek milyen mértékben okozott az adott cikk kárt, sértette-e a személyiségi jogaikat, mert ha igen, kérhetnek helyreigazítást a laptól, súlyosabb esetben pedig bírósághoz is fordulhatnak. „Konkrétan ebben az esetben a Blikknek mindenféleképpen magyarázatot kell adni, mert ez az eljárás megengedhetetlen. Ugyanakkor ez egy tipikusan osztogattak-fosztogattak szituáció, tekintettel arra, hogy mégsem azt írta a Blikk, hogy a szóban forgó szereplőket meztelenül mézbe és tollba hempergették. Az becsületsértés lenne, így viszont azt gondolom, hogy ezt túléli az ember” – vélekedik Hammer.
„Egyébként kevés olyan produkció van, ami a bulvár segítsége nélkül megélne, így mindenkinek érdekében áll jóban lenni a médiával afféle szimbiózisként: ugyanakkor mégsem hiszem azt, hogy ez kiszolgáltatottságot jelentene, hiszen nemcsak egy bulvármédium van Magyarországon, tehát innentől kezdve ez nem olyan nagy dolog” – tette hozzá.
Forrás: eMasa