Bár Robert Fico pártja következetesen tagad, igyekezve bagatelizálni a híreszteléseket, a parlamenti pártok boszorkánykonyhájában már jól kivehető az ezirányú felkészülés. Próbáljuk meg hát mi is áttekinteni a helyzetet, megvizsgálva, kinek állhat érdekében egy ilyen lépés, és kinek kevésbé.
Kormányoldal
Smer - a legerősebb politikai erő pillanatnyilag támogatottsága csúcsán áll. A kormánypozícióból máshol törvényszerűen eredő népszerűségvesztésnek fittyet hányva választási eredményét továbbra is őrzi, sőt, mára példátlan módon azt további 17 % -al növelte. Ha valakinek tehát, nekik igazán érdekük, hogy minél jobb kondícióban mentsék át magukat a következő ciklusba. A gazdasági világválság okozta általános társasalmi elégedetlenség előbb-utóbb az ő választóit is eléri. Az ilyenkor általában szokásos társadalmi megszorítások pedig egyáltalán nem azok, melyekkel választásokat lehetne nyerni. Főleg ha azt vesszük, hogy a Szlovákiához hasonló kis, exportorientált ország, legyen szó akármilyen brilliáns válságkezelő csomagról is, úgyis a nyugat-európai nagy felvevőpiacok rabja. Többé-kevésbé tehetetlen geopolitikai szemlélő. A Smer-nek a mai támogatottsága mellett így egy előrehozott parlamenti választás mondhatni létérdek. Melyre minél később kerül sor, annál fájdalmasabb lesz, mégpedig elvesztett parlamenti képviselői mandátomban mérhe.
A másik két koalíciós partnernek egy ilyen forgatókönyv ezzel szemben kevésbé elfogadható. Mégpedig más-más indokból. Nézzük csak meg miért.
SNS - A nemzeti párt teszi a dolgát, mely többé kevésbé sikeresnek mondható. A magyarellenes hangulat a szlovák többség számára már szinte természetes, a nacionalizmus immár mindennapjaink részévé vált. Egy előrehozott választás azonban valószinűleg még túl korai a számukra. Bár az európai strukturális alapokon rajta tartják a kezüket, az ún. faliújságtender még koránt sincs megnyerve, az abból származó milliárdok még nincsenek zsebben. Kell még egy kis idő. Addig sem bíznak semmit a véletlenre. A választói mobilizálásuk továbbra is gördülékeny (lásd tankönyvbotrány, mely akár az Alkotmánybíróságon landolhat), szavazóik bármikor bevethetők. Annyit leszögezhetünk, rajtuk nem fog múlni, járuljunk bármikor is az urnákhoz.
HZDS - Vladimír Mečiarnak és pártjának egy előrehozott választás nagy valószínűséggel politikai karrierje végét jelentené. Az öt százalékos parlamenti küszöb csak nagy anyagi áldozatok árán, némi szerencsével hozható. Ahhez pedig pénz kell, melyből nincs nekik sok. Főleg Miroslav Jureňa egykori agrárminiszter és a Szlovák Földalap körüli botránynak köszönhetően, mely miatt a lé nagy része ugrott. Nem véletlenül nyilatkozta Mečiar pár napja, hogy a pártok esetében azonos mércét kéne alkalmazni. Értsd arra figyelmeztetett, hogy a “faliújságtender” egészen 2015-ig biztosít olyan szerződéses exkluzivitást a Zamedia nevű Slota közeli cégnek, mely által a Szlovák Nemzeti Párt EU-s pénzekből akár a 2010-2014-es választásokat is átfinanszírozhatja.
Ellenzék
Ami az ellenzéket illeti, ha közelebbről a paravánok mögé tekintünk, már ott is gőzerővel zajlanak az előkészületek az esetleges idő előtti választásokra.
SDKU - ellenzéki pártként, bár továbbra is igyekszik alternatívát kínálni, az utóbbi időben szokatlanul szervilisen viszonyul Robert Fico-hoz és a Smer-hez. Mikuláš Dzurinda és Ivan Mikloš gyanúsan lojális, már-már áldozatkészen kommentálják a kormány válságkezelő csomagjait. Kritikájuk jobbára csak afféle tiszteletkör, nüanszokra koncentrál, pedig volna mit. Az ellenzék vezérétől a mai helyzetben a választópolgár sokkal többet, konfrontatívabb hangnemet várna el. Mintha csak egy lehetséges nagykoalícióra kínálnák fel magukat.
KDH - A kereszténydemokratáknak elég bajuk van önmagukkal, meg a puszta politikai túlélésükkel. A gazdasági válság, előrehozott választások helyett sokkal inkább a közelgő tisztújításukra gyúrnak. Melyet, ha a következő parlamentben is ott szeretnének még ülni, mindenképp meg kell lépniük. Piacképes, eladható játékosaik - elsősorban Daniel Lipšic - azért addig sem ülnek ölbe tett kézzel. Lipšic Eddigi lépéseiből két lehetséges forgatókönyv valószínűsíthető: az egyik Dzurinda megbuktatását célozza, és az azt követő egyfajta Radičová - Lipšic (akár alelnökként is) SDKU - KDH tandem. Vagy a B verzió, ha ez az elképzelés elbukna, mely ugyan, csak közösen, és egy új párt szárnyai alatt. De itt már eléggé előreszaladtunk az időben, a politikai jövő ingoványos talajára lépve. Annyi azért elmondható, hogy egy előrehozott választás a KDH számára nagyobb, Daniel Lipšicre nézve kevesebb veszélyt rejteget. Az utóbbi ugyanis könnyebben megtalálja majd a helyét a politikai palettán.
A végére hagytuk az MKP-t, mely mint általában, most is kilóg a sorból.
MKP - Már csak azért is, mert amíg a média egy része - az SDKU és a KDH esetében - a régi vezetők (Dzurinda, Hrušovský) lemondását, addig az MKP-nál a már leváltott Bugár Béla visszatérését követeli. Kérdés, hogy mit szólnak majd mindehhez a magyar káderek. Hogy 20 év alatt odáig jutottunk, hogy nincs egyetlen kinevelt utód/utódok sem, aki(k)nek a stafétabotot adott esetben át lehetne adni, a párt közös kórképe. A jelenlegi elnökség mindenesetre igyekszik tenni, ami tőle telik. Főleg a honismereti tankönyvek és a Pátria rádió ügyét melegen tartva, melyek választói szempontból nézve ideális mozgósító témák. Közben pedig az egész párt próbál középre helyezkedni, remélve, hogy kellő időben majd jó helyen lesz. Mindenesetre az előrehozott választások lehetséges forgatókönyvét támasztja alá Bugár Béla mediális aktivizálódása is, akinek, ha már szemmel láthatóan eldöntötte, hogy újra harcba száll a pártelnöki posztért, és nem akar lemaradni, hamarosan elő kell jönnie a farbával.
Zárásként már csak az esetleges időpont maradt hátra. Mármint, hogy vajon mikor kerülhetne sor az előrehozott választásokra. Mint tudjuk, a köztársasági elnök-választásokig, március 21-ig már semmiképpen. Következő időpontként az európai parlamenti választások júniusi dátuma jöhetne szóba. Ezt követően már csak a nyári szünetet követő időszak, szeptember vége, október eleje. Részünkről, ha tényleg komolyan felmerül, inkább a júniusi időpontra tippelnénk.
Mindezek mellett, ha ilyen döntés születik, az előrehozott választásokhoz szükséges alkotmányos parlamenti többség, értsd 90 képviselői szavazat begyűjtése már csak “rutinfeladat”.
Forrás:körkép.sk