- A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény kapcsán a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság állásfoglalást fogadott el 2012. január 27-i ülésén. Az állásfoglalás rögzíti, hogy a törvényben nem szerepel a felsőoktatás minőségügye, s a törvény megszüntette a MAB eddigi függetlenségét. Ez veszélyezteti – egyebek között – a magyar diplomák nemzetközi elismerését.
Az Országgyűlés 2011. december 23-án elfogadta a 2011. évi CCIV. törvényt a nemzeti felsőoktatásról. A törvényben a minőség kérdése – minden előzetes jelzésünk és óvásunk ellenére – perifériára került.
1. A miniszter nincs kötelezve ágazati minőségpolitika kialakítására és érvényesítésére, mivel kimaradt az előző törvények „A felsőoktatás ágazati minőségfejlesztési rendszere” c. fejezete.
2. Az intézmények számára a törvény nem ír elő minőségbiztosítási és fejlesztési kötelezettségeket és feladatokat. Ma már minden [fejlett] ország egyetemén, főiskoláján, így a hazaiak többségében is működik minőségbiztosítási rendszer. [ESG 1.1 sztenderd: Az intézmény rendelkezzen átfogó minőségpolitikával és ehhez kapcsolódó eljárásokkal, melyek képzési programjainak és az általa kiadott diplomáknak a minőségét garantálják.[1]] Mindez az eddig kiépült és működő intézményi rendszerek leépülésével járhat.
3. A MAB nem „független” szervezet (az előző törvényekben mindig így szerepelt, de az újból hiányzik ez a jelző, ahogy annak megvonását az őszi koncepció megindokolta). [ESG 3.6 sztenderd: Az ügynökség legyen független, azaz kizárólagosan felelős saját tevékenységéért.]
a) A MAB függőségét a minisztertől a következő elemek eredményezik:
· A miniszter kilenc tagot delegál a MAB-ba (1993 óta egyszer sem delegált).
· Az elnököt ezután nem a testület választja, hanem személyét a miniszter az MTA elnökével egyetértésben nevezi meg. Ennek következtében, a mostani helyzettől eltérően, többé sem az elnök, sem a testület nem független, bármennyire is így deklarálná magát, hiszen ettől a jelzőtől a törvény megfosztotta.
· Nem elsősorban a függetlenséget, hanem a minőség komplex értelmezését és érvényesítését nagyban gátolja, hogy mind a munkáltatói szervezetektől, mind a HÖOK-tól elvette a törvény az eddigi delegálási jogot.
· Megszűnik a MAB országos költségvetésben garantált támogatása (eddig az ún. 0,2% volt). Nem kell (ahogy a 2011. szeptemberi tervezetben még volt) a támogatást a minisztérium költségvetésében sem megtervezni, sőt a törvényben már az a korábbi tervezetekben még olvasható kitétel sem szerepel: a „miniszter támogatást adhat a MAB-nak”. A törvény úgy írja elő egy testület működését, hogy nem rendel hozzá forrást, de még csak forrás lehetőséget sem, ezzel anyagi függőséget teremt.
· A jelenlegi MAB tagok mandátumát 11 hónappal megrövidítve, felmentette a jelenlegi független MAB tagjait. A MAB/FTT menesztése az egyetlen olyan elem a törvényben, ami valóban életbe lép 2012 elején, minden más csak hónapokkal vagy egy egész évvel később!
b) A MAB tevékenysége és feladatai a jövőben nem lesznek rendszeresek, csak esetlegesek, mert a törvény már nem írja elő (nem is említi) az intézmény- és programakkreditációt, s az ötévenként rendszeres minőségértékelést sem. Ez jelentheti többek között az USA-beli NCFMEA-nál elért, nagy erkölcsi súlyt jelentő MAB elismerés elvesztését, ezzel jóval kevesebb külföldi hallgató jelentkezését, ami komoly presztízs- és sokmilliárdos anyagi veszteséget jelenthet nagy egyetemeinknek.
c) A doktori iskolák létesítése, az abban folyó kutatások értékelése ügyében – ellentétben az Alaptörvénnyel – nem a tudomány képviselőiből álló MAB, hanem végső soron a hatóság dönt. [Alaptörvény X. cikk (2) „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.”]
d) A felsőoktatási intézmények nem a MAB-bal, hanem az Oktatási Hivatallal állnak közvetlen (munka)kapcsolatban (kivéve az egyetemi tanári pályázatok véleményezését), ami jelentősen megnöveli az adminisztrációt, lassítja a folyamatokat.
e) Nem szerepel a törvényben a MAB Felülvizsgálati Bizottsága, azaz megszűnik ez, az akkreditációs rendszer belső korrekcióját biztosító, elvileg és gyakorlatilag is fontos szervezeti elem. [ESG 3.7. irányelv: „A formális következményekkel járó döntések esetén az ügynökség rendelkezzen fellebbezési eljárással.”]
f) Nincs a továbbiakban elválasztva a szakmai minőséghitelesítés (accreditation) és a hatósági engedélyezés (licensing), az akkreditáció átkerül a MAB-tól a hatóság (a miniszter és az OH) hatáskörébe.
4. Az ESG-t (2005, Bergen), az európai felsőoktatásnak ma már 47 ország, így hazánk minisztere által is aláírt minőségügyi alapdokumentumát nem említi a törvény, annak szellemisége is hiányzik a törvényből. Ez európai beágyazódásunkat, diplomáink elismertségét veszélyezteti.
Mindezek a felsőoktatásban a minőségügy súlyának és hatásának drasztikus csökkenését, ezen belül a MAB közel két évtizede érvényesülő, itthon és külföldön is elismert szerepének, a felsőoktatás számára fontos függetlenségének felszámolását eredményezik. Ez olyan hiteltelen helyzetet hozhat létre, ami Európában ma példanélküli, s ami a magyar felsőoktatás, a magyar diplomák minősége, elfogadottsága szempontjából egyértelműen káros és veszélyes.
A MAB úgy ítéli meg, hogy a készülő kormányrendelet keretein belül jó szándékkal még lehet lehetőséget találni arra, hogy a magyar felsőoktatás minőségügye a jó hagyományok alapulvételével legalább néhány kérdésben továbbra is legyen összhangban az európai felfogással, a MAB függetlenségének egyes elemei talán mégis megmaradhassanak. Ehhez kíván jelen állásfoglalásával és kész további javaslatokkal hozzájárulni.
[1] Standards and Guidelines for Quality Assurance in the European Higher Education Area. 3rd edition, Helsinki: ENQA, 2009. - http://www.enqa.eu/pubs_esg.lasso