A magyar felsőoktatás szerkezeti válságban van - szögezi le az a hét egyetem gazdasági tanácsa által összeállított vitaanyag, amelyet az Élet és Irodalom és a Figyelő egyszerre, e heti számában tett közzé. A vitaanyag szerint a fejkvóta rendszert és az oktatók közalkalmazotti jogállását meg kellene szüntetni a felsőoktatásban, valamint szét kell választani a gazdaság és oktatás irányítását.
A Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, az ELTE Gazdasági Tanácsának (GT) elnöke és hat másik vezető egyetem (a Műegyetem, a Corvinus, az ELTE, a Semmelweis, valamint a debreceni, a pécsi és a szegedi intézmények) gazdasági tanácsa által összeállított anyag szerint a magyar felsőoktatás szerkezeti válságban van. A pályakezdő diplomás munkanélküliség kétszerese a hazai átlagnak, annak ellenére, hogy sokan dolgoznak olyan állásban, ami formális végzettségüknek nem megfelelő, a felsőoktatási intézményhálózat túlméretezett és elaprózott, a minőség pedig egyértelműen nem megfelelő, hiszen egyetlen magyar egyetem, vagy főiskola sem szerepel a világ húsz legjobb felsőoktatási intézménye között - írja az anyag.
Megszüntetnék a fejkvóta rendszert és egységes tandíjat vezetnének be
A szerzők szerint a felsőoktatásban létrejött válságos helyzet egyik legfőbb oka a fejkvóta alapú finanszírozási rendszer (miszerint az államilag támogatott hallgatók után az intézmények úgyneveztt fejpénzt kapnak), mert ez a fajta normatív támogatás az intézményeket a hallgatói létszám túlzott növelésében teszi érdeleltté, ami az oktatás minőségi romlásához vezet. Ennek megoldására a szerzők javaslata szerint meg kell szüntetni minden normatív, fejkvóta alapú támogatást, valamint a különbségtételt a költségtérítéses és államilag támogatott felsőoktatás között, a tandíjat pedig felemelnék az önköltséges tandíjak összegére. Csak azok esetében tekintenének el a tandíjfizetés alól (15-20 százalék), akiket a hallgatói önkormányzat rászorulónak ismer el.
A gazdasági tanácsok szerint fel kell ismerni azt a tényt, hogy a felsőoktatás nem alanyi jogon járó állami szolgáltatás, hanem egyéni befektetés, amiből az államnak is haszna van ugyan, de elsősorban a diplomával rendelkező állampolgárok élvezik előnyeit, ezért az államnak nem feladata mindenki esetében részt vállalni a költségekben, sőt ezt csak a tehetséges, rászorult állampolgárok esetében kell megtennie.
Bizonyos intézményeket bezárnának, másoknak kiemelt támogatást nyújtanának
A gazdasági tanácsok javaslata szerint az állami tulajdonú felsőoktatási intézményeknél a költségvetést az infrastruktúra (tanterem, laboratórium, könyvtár, diákszálló, étterem) létrehozása és fenntartása terhelné. Az így megszerzett állami pénz nem lenne elég még az oktatásra sem, nem szólva a kutatási tevékenységről. Ez utóbbi fedezete részben lehet költségvetési pénz, de ahhoz más csatornákon, elsősorban pályázatok útján lehet hozzájutni. A színvonalas oktatáshoz - az oktatók megfizetéséhez - ugyanakkor elengedhetetlen a tandíjbevétel, a kutatótevékenységet pedig - az állami költségvetési források mellett - főleg vállalati és nemzetközi pályázatok elnyerésével kellene biztosítani.
A javaslat szerint be kell zárni azokat az intézményeket, amelyek nem rendelkeznek sem megfelelő humán (oktatók és az általuk nyújtott szolgáltatások nem érik el a minimális szintet) sem fizikai infrastruktúrával, és létre kell hozni "súlyponti iskolákat", amelyek a világosan megfogalmazott többletkövetelmények teljesítésével kiemelt állami finanszírozást kapnának.
Az oktatók és alkalmazottak bérét az egyetemek nem az állami támogatásból, hanem a tandíjból finanszíroznák.
Minőségellenőrzés, pályakövetés
Fontos, hogy a hallgatók érezzék, a befizetett tandíjért minőséget kapnak. A javaslat szerint célszerű lenne, ha a hallgatók minden oktató, minden tárgyát név nélkül értékelnék, ami jelentősen befolyásolná a tanárok jövedelmét, előbbre jutását, vagy akár elbocsátását. Ez azonban csak az oktatók közalkalmazotti státuszának megszüntetésével valósítható meg. Az egyetem szakmai vezetője, rektora azonban a szenátus által jóváhagyott normatív szempontrendszer figyelembevétele mellett szabad kezet kapna a tanárok kiválasztásában és javadalmaztatásában.
A vitaanyagban fontos tényezőként említik a pályakövetés jelentőségét, ami segíthet a jelentkezőknek az intézmények közötti eligazodásban, abban, hogy reális képet kapjanak az egyetem minőségéről és az azt követő elhelyezkedési lehetőségekről.
A gazdasági és oktatási irányítást szétválasztanák A javaslat szerint tarthatatlan az autonómia korlátlan értelmezése, mely a hazai felsőoktatási intézmények önállóságát az állam támogatásával szinte felelősség nélkül a gazdálkodás önállóságára is kiterjesztette.
A javaslat szerint át kellene térni az angolszász magánegyetemek által követett gyakorlatra, ahol az egyetemi önkormányzat (szenátus) a tanszabadság letéteményese, de az (elsősorban pénzügyi) erőforrásokkal való hatékony gazdálkodást megalapozó stratégiai döntések a tulajdonos(ok) képviselőiből összeállított úgynevezett "fenntartók tanácsa" (board of trustees) kezében vannak. A felemelkedés útja csakis a tanszabadság és a gazdálkodás újbóli szétválasztása és ez utóbbinak a tulajdonosokhoz való visszatelepítése lehet.
(www.edupress.hu)