Hogyan számítják a tandíjat?

A 2006. nyári törvénymódosítást az államfő megküldte az Alkotmánybíróságnak ellenőrzésre, az AB döntése azonban a a tandíjról szóló paragrafusokat nem érintette, így azokat októberben változatlanul hagyta jóvá az Országgyűlés.

Az elfogadott rendelkezés szerint az állami finanszírozású képzésben részt vevő hallgatók képzési hozzájárulást (tandíjat) kötelesek fizetni – ha ezt nemzetközi szerződés nem zárja ki, alapképzésben és osztatlan képzésben a tanulmányok harmadik félévétől kezdődő, mesterképzésben a teljes tanulmányi időszakra. A képzési hozzájárulás tényleges összegét a felsőoktatási intézmény állapítja meg, és szedi be, de a normaösszegtől lefelé és felfelé is legfeljebb 50 százalékkal eltérhet. Eszerint a hallgatói hozzájárulás 2008-ban az alapképzésben évi 105 ezer forint, a mesterképzésben évi 150 ezer forint lenne, vagyis legalább 52 500 forint és legfeljebb 225 ezer forint. A tandíjbevétel legalább egyharmadát, de legfeljebb felét az intézménynek a kiemelkedő tanulmányi teljesítményű hallgatók támogatására kell fordítania, a fennmaradó részt – a szenátus döntése alapján – az intézmény fejlesztésére. Ennek részletszabályait – például a mértéket, a kiemelkedő teljesítmény mibenlétét – a kormány lapzártánkig nem határozta meg.

A már 2006/2007-es tanévben is egyetemre, főiskolára járóknak nem kell tandíjat fizetniük. Az első évfolyamosok még nem fizetnének, az első év végi eredményeik alapján dőlne el, kinek kell fizetnie. Mentesülne a tandíj alól a legjobb tanulmányi eredményt elérők 15 százaléka – a kormány lapzártánkig még nem fogalmazta rendeletbe –, továbbá a halmozottan hátrányos helyzetű, a doktori képzésben részt vevő és az első felsőfokú szakképzést végző diák is. A tandíj bevezetésével összefüggésben a törvény rögzíti, hogy a hallgatóknak egy évben legalább 30 kreditet kell majd teljesíteniük. Az állami finanszírozású képzésben részt vevő hallgatók ez alatt legrosszabbul teljesítő 15 százalékát az oktatási intézménynek át kellene irányítania költségtérítéses képzésre, ugyanakkor a jól teljesítő költségtérítéses hallgatók bekerülhetnének az állami finanszírozású képzési körbe. Ennek részletszabályait a kormány még nem dolgozta ki.

Tandíj-vélemények

Ekler Gergely, a HÖOK elnöke: A diákönkormányzat elutasítja a tandíjat, ha nem változtatnak a felsőoktatás finanszírozásán. A jelenlegi modellben nincs garancia arra, hogy az intézményfejlesztésre fordított pénzeket a mainál ésszerűbben használják fel.

Molnár Károly, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia elnöke: A felsőoktatás minősége és a társadalmi igazságosság érdekében szükségesnek látja a tandíjat, „a Műegyetemen differenciálni fogunk”. Jó döntésnek tartja, hogy a fejlesztési részhozzájárulás 30–50 százalékából ösztöndíjjal támogassák a legjobb eredményt elérőket, s azt is, hogy a fennmaradó összeget fejlesztésekre lehet fordítani.

Joó Ferenc akadémikus, a Debreceni Egyetem oktatási rektorhelyettese: A tandíj bevezetése szerinte elkerülhetetlen, hibának tartja, hogy 1998-ban eltörölték „a tandíjcsökevényt”. Úgy véli, a fejlesztési részhozzájárulás akkor tölthetibe a szerepét, ha valóban az egyetemek döntenek a felhasználásáról, illetve arról, hogy a munkaerő-piaci igények alapján mely szakokon kellene csökkenteni, illetve növelni a hallgatói létszámot. Ezt – talán éppen a fejlesztési részhozzájárulás plusz–mínusz 50 százalékos határok közötti megállapításával – meg is tudják valósítani, „miközben az állami támogatás sem csökken”.

Tandíjszámítás

Az irányadó összeg alapképzésben a képzési normatíva éves összegének megállapításához rendelt a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 3. számú mellékletében meghatározott szorzószámoknak a számtani átlaga és a költségvetési évet megelőző második évre számított, a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett nemzetgazdasági bruttó havi átlagkereset szorzata eredménye másfélszeresének 20 százaléka, mesterképzésben 30 százaléka.

Diákköltségek

Az Edupress hozzávetőleges számításokat végzett, hogy Budapesten, Debrecenben és Pécsett mennyi lehet egy hallgató havi tanulmányi-megélhetési költsége. Azzal az igen megszorító feltételezéssel élt, hogy a diák nem ruházkodik, nem iszik, nem dohányzik, nem költ kultúrára, sportra és egyéb szabadidős tevékenységre, és soha nem utazik haza a szüleihez, s nem is a legjobb tanuló, így tandíjat kell fizetnie. Étkezési költségként mindhárom városra havi 24 ezer forinttalszámolt, ez naponta 800 forint, s tisztálkodási szerek is fizethetők belőle, ha a diák nem minden nap költ meleg ételre. További feltételezés, hogy az árak 2008-ban is maradnak a 2006-osak. 2008-ban a fizetendő tandíj (fejlesztési részhozzájárulás) alapképzés esetén a legjobb esetben 5 ezer, a legrosszabban 16 ezer, mesterképzésnél 8 ezer, illetve 24 ezer forint.

BUDAPEST

Az albérleti díj rezsivel együtt legalább 32 ezer forint, a BKV-bérlet havi 2600 forint, vagyis a költség csaknem 59 ezer forint.A havi diákbüdzsé: 63–82 ezer forint.

DEBRECEN

A villamos- és trolijáratokra szóló havi diákbérlet 1040 forint. havi 15 ezer forint diákhoteldíjjal számolva, s hozzávéve az étkezést, havi 40 ezer forint a havi költség.A havi diákbüdzsé: 48–64 ezer forint.

PÉCS

A havi diákbérlet 1230 forintba kerül, a kollégium átlagosan 5500 forint. A 24 ezer forint étkezési költséggel együtt ez nagyjából 30 ezer forint.Havi diákbüdzsé 35-54 ezer forint.

(forrás: HVG)