In memoriam Bagi István
Jóság és derű. Nagy szakmai tudás és mély humánum. A tanítás szeretete és a diákok tisztelete. Olyan volt, mintha az apánk lenne. Ilyeneket mondtak Debrecenben, és szerte a megyében a kereskedők Bagi Istvánról, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola nyugdíjas igazgatóhelyetteséről.
A diáksereg Pista bácsija 77 évet élt.
Magam voltam szem és fültanúja, még a nyolcvanas évek első felében, amikor a megyeszékhely legnagyobb élelmiszer üzletében, az Újkerti ABC-ben, Gulyás Miklós üzletvezető eképpen korholta rossz munkát végző beosztottját.
Lesül a képemről a bőr, helyetted is. Hogyan merészeled Bagi tanár úr tanítványának nevezni magad, ha így dolgozol. Mit gondolsz, mint mondana Pista bácsi, ha megtudná ezt az egészet?
A húszas éveinek elején járó, közel százkilós, majd kétméteres hentes pedig ott állt égő arccal, tűzpirosra gyúlt fülekkel, s a többiek elbújtak a gondolák mögé, hogy ne is hallják, ami még következhet. Semmi sem következett. Csak két percig még ott kellett állnia a „bűnösnek” s arra gondolnia, micsoda szégyen lenne, ha Bagi tanár úr arra járna…
Bagi István négy évig -1945-1949 között diákja volt az iskolának, 1960-1990 között tanára. Közben két évig könyvelőként dolgozott, majd a Kosuth Lajos Tudományegyetem matematika-fizika tanári szakára járt, 1951-1955 között. Négy évig Nyírmártonfalván tanított, egy esztendeig Hosszúpályiban, majd 1960-1990 között a Kereskedelmiben.
Harminc évig egy munkahelyen. Mintegy mellékesen tíz évig vezette a természetjáró szakosztályt, még nyugdíjasként 12 évig bejárt hetente egyszer sakkozni az iskolába. Megírta iskolája történetét, tanított több ezer diákot. Nem „csak” szakmára, hanem tisztességre és emberségre.
Azt gondolom, ez a legtöbb, amit egy pedagógus megtehet.
H.I.