Ezek mellett többen említették az oktatók elismertetési katalógusának szükségességét, illetve a tudományos, oktatói naptárak egységesítését.
A nemzetközi diákok 30 százalékát Európa vonzotta tavaly, ám Kína legtehetségesebb diákjai még mindig az Egyesült Államokat választják - kezdte a Bologna-konferencia mobilitás kérdését tárgyaló szekciójának felszólalásait Don F. Westerheijden (Researchers’ Consortium). Mint mondta: a mobilitás tekintetében egyenlőtlenség mutatkozik Keletről Nyugatra, az említett 30 százalék nagy része inkább a nyugati országokat választja úticélként.
Az Európa Tanács képviselője, Sjur Bergan méltatta az Európai Felsőoktatási Térség létrehozását, ám hozzátette, ha mindenki védi nemzeti rendszerét, ha nem küzd minden ország az elismertetés jogi kereteinek megalkotásáért - köztük az ösztöndíjak, diákhitelek mozgathatóságáért - nem fogjuk elérni a 20 százalékos mobilitást 2020-ra. Ahhoz, hogy az európai országok közös célokat érjenek el, nem elegendő az alapszabályok ratifikációja, amelyet egyébként már két ország kivételével minden szereplő megtett - mondta.
Ezzel egyetértésben Lars Nielsen az European Association of Instituions in Higher Education képviselője hangsúlyozta: a mobilitás elé gördülő akadályokat el kell hárítani. Kiemelte: a gyakornoki időszak külföldi eltöltése végett olyan munkaerő-piaci szereplők felkutatására van szükség, akik nagyobb számú nemzetközi diákot hajlandóak fogadni. Ehhez természetesen szükség van a megfelelő jogi környezet megalkotására - szögezte le.
Az Európai Egyetemek Szövetségének European University Association) elnöke, Jean-Marc Rapp szerint a rövid távú, egy-egy szemesztert érintő mobilitás a teljes idejű mobilitás felé tolódott el. Az intézmények számára is a nemzetközi stratégia lett a legfontosabb.
A rövid távú mobilitás stabil, de viszonylag alacsony szinten ragadt meg, míg a vertikális - teljes idejű - mobilitás folyamatosan növekszik. Rapp szerint szükség lenne a tudományos és oktatási naptárak összehasonlítására, egyeztetésére is a mobilitás serkentés érdekében, illetve a rövid távú mobilitást a kreditelismertetéssel lehetne biztossá tenni, amit nem országos, inkább intézményi egyeztetéssel tart megvalósíthatónak.
Jens Vraa-Jensen az Education International képviseletében az oktatók mobilitásának a fontosságát hangsúlyozta, kiemelve: ehhez is szükséges készíteni egy elismertetési katalógust. Így elkerülhető lenne, hogy egy lengyel professzort tanársegédként alkalmazzanak Angliában - példálózott. A tudományos alkotó rendszerben és az oktatói szabadság terén a kölcsönös bizalom szükséges - mondta.
Ligia Deca az European Studnets’ Union képviselője a diákok szempontjait emelte ki felszólalásában. Mint mondta: a hallgatókat sokszor nem informálják az intézmények a lehetőségekről, illetve nem vonják be őket a döntési folyamatokba, így az elismertetés rendszerének kidolgozásába sem. Szerinte a bolognai folyamathoz csatlakozott országok félnek az ösztöndíjak átvihetőségének lehetőségétől, azt az agyelszívás rémének tekintik. A diákképviselő szerint azonban - több előtte szólóhoz hasonlóan - csak megfelelően kellene kialakítani a feltételeket, ezek nélkül ugyanis nem lehet elérni a mobilitási célokat. Deca úgy véli, a kreditátvitel lehetőségétől is félnek az országok és az intézmények, és bár ezeknek a jogszabályi keretei már rendeződtek, a tapasztalatok szerint mégsem működik megfelelően a rendszer.