A KDNP-s oktatásirányítás sokat beszél arról, hogy milyen fontos társadalmi szerepet szán a kormány az egyházi iskoláknak. De hogy melyik egyház maradhat egyház, s melyik iskola maradhat meg, azt a Fidesz dönti el. A kormánypárt pedig úgy döntött, hogy a hátrányos helyzetűeket befogadó iskoláknak nincs helyük.
Az egyházügyi törvényt az utolsó pillanatban újjáírták, még a módosítást is módosították a végszavazás éjszakáján. Az elfogadott változat pofonegyszerű: tizennégy egyház számít egyháznak, a többiek státusza megváltozik, vagy legalábbis mehetnek a parlamenthez könyörögni azért, hogy ne egyesületként kelljen továbbműködniük. Önmagában is abszurd, hogy az Országgyűlés határozza meg, mi egyház és mi nem, de a dolog oktatási következményei is aggasztóak.
A korábbi ígéret és a KDNP eredeti terve ellenére, az egyházi státuszát elvesztő felekezetek között van olyan – a Magyar Evangéliumi Testvérközösség -, amely 13 közoktatási intézményt tart fenn. Ezek olyan, zömmel hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyerekeket ellátó intézmények, amelyeket önkormányzatoktól és alapítványoktól, gyakran vészhelyzetben vettek át azért, hogy sok száz gyerek ne kerüljön az utcára. Az egyházi státusz elvesztése nekik azt jelenti, hogy intézményeik finanszírozása bizonytalanná válik. Ugyanilyen helyzetbe került a Sajókazán iskolát működtető, már az első listáról is lemaradt, Dzsaj Bhím közösség is.
Az egyháztörvény kapcsán az LMP oktatásért felelős képviselőjeként módosító javaslatot nyújtottam be, hogy az olyan egyházi, vallási közösségek, amelyek 2012. január elseje után elvesztik egyházi státuszukat, - de korábban szociális, egészségügyi, köz- és felsőoktatási, közművelődési intézményeket működtettek -, továbbra is részesüljenek ezen feladatok ellátására állami támogatásban.
Természetesen ezt a módosító javaslatot a fideszes többség nem szavazta meg, azonban ez alapján az Oktatási Bizottság benyújtott egy kapcsolódó módosító javaslatot – kompromisszumos megoldásként – amely legalább a következő tanév végéig biztosítja a kiegészítő normatívát a kegyvesztett egyházaknak. Hosszú távon csak az a megoldás, ha olyan oktatásfinanszírozási rendszert teremt a kormány, amelyben az önkormányzatok nem kényszerülnek arra, hogy iskoláikat egyházi kézbe adják, az alkotmányban rögzített, világnézetileg semleges oktatáshoz való hozzáférés jogát kockáztatva.
Ha megvalósulna az LMP által javasolt szektor semleges oktatásfinanszírozás, a Fidesz sem játszadozhatna többé az iskolákkal kénye-kedve szerint. Ideje véget vetni annak a gyakorlatnak, hogy az állam aszerint jutalmazza vagy bünteti a gyerekeket, hogy önkormányzati, egyházi, vagy alapítványi iskolában tanulnak.
Osztolykán Ágnes országgyűlési képviselő,
az Oktatási, tudományos és kutatási bizottság alelnöke
Kiadó: Lehet Más a Politika párt (LMP)
OS