Pécs városa fellebbezett egy korábbi bírói ítélet ellen, amely lehetővé tette volna a Tubesre tervezett katonai radar felépítését. A pert minap elvesztette; immár jogerős döntés született: telepíthető a lokátor. A város polgármestere szerint a pécsiek ezt a verdiktet „soha nem fogják elfogadni”, ezért ő emelt fővel szembeszáll a bírósággal, lezáratja a magaslatra vezető utat, őröket állít az esetleges behatolók visszatartására, sőt: látványosan sátort ver az erdőben, ott tölt egy demonstratív éjszakát, és személyesen vigyáz a Tubesre.
Páva Zsolt egy ellenálló lokálpatrióta, ezt mindenki láthatja. És ez a lényeg. A média-akció. A felhajtás. Éjszakai őrjárat a hegyen. Festő ecsetjére való.
Miközben persze az egész cirkusz értelmetlen, hiszen a bíróság még meg sem küldte az ítélet szövegét az érintetteknek, a hadügyi tárca még nem is kommentálta azt, és senki nem akart a tárgyalás másnapján építkezésbe fogni a katonai területen. A rettenthetetlen őrzők feleslegesen strázsálnak a hidegben – a televíziós kamerák mindenesetre rögzítik a polgári engedetlenség eme szép példáját.
A baj csak az, hogy van itt egy jogerős ítélet. És Pécs város polgármestere kinyilvánítja, hogy számára az nem jelent semmit. Nem érvényes, nem kötelező, nem számít. Pécs a pécsieké, és Páva az ő választottjuk. Ezért őrá nem vonatkozik a magyar állam joghatósága. Ha ő egyszer azt mondja, hogy a város érdekeit képviseli, akkor jogában áll elvetni a jogot.
Sajátos gondolkodás egy polgármester részéről. Azt hihetnők, ezen a poszton nincs is fontosabb kötelesség, mint a jogállam tiszteletére serkenteni a polgárokat. Ezzel szemben Páva Zsolt láthatóan a maga külön városállamában óhajt élni, és ott ő szabja a törvényt. És erre minden jel szerint még büszke is.
Büszke volt akkor is, amikor nemrég kidobóemberekkel akadályoztatta meg, hogy a vízmű alkalmazottai belépjenek a saját székházukba, noha annak tulajdonjoga nem volt a városé. A polgármester akkor nemkülönben a lakosság érdekeire hivatkozott. A jog pedig más lapra tartozik.
Feltehető, hogy Pécs polgárainak túlnyomó többsége helyesli a városvezetés autoritásának ilyen mindenek feletti kiterjesztését; s alighanem kevesekben ötlik fel, miről van itt szó valójában. Hiszen hálásan lehet értekezni adott esetben a természet védelméről, bizonygatni, hogy a radar felépülhet máshol is - ha egyáltalán szükség van még rá -, és felhozható persze, hogy „nem akarunk katonai célpontot a város fölé”. Csakhogy mindezeket a szempontokat valakinek éppenséggel mérlegelnie kell. És a város legutóbb a bíróságra bízta ezt a feladatot, amikor perben kereste a maga vélt igazát.
Ha Pécs nyert volna, akkor nyilván tiszteletben is tartaná az ítéletet. Miután azonban vesztett, hát nem tartja. Vagyis bíróságra addig van szükségünk, ameddig nekünk ad igazat – véli Páva Zsolt. Praktikusnak látszó felfogás. Nincs is vele egyedül. Budapesten egy kerületi kollégájának, Pokorni Zoltánnak hasonló a viszonya a törvényességgel. Neki az engedély nélkül felállított turulszobrot volna kötelessége eltávolíttatni, tekintve, hogy minden bírói fórumot megjárt fellebbezését rendre elutasították. De hát ő meg a kerület lakóinak turul iránti olthatatlan vágyára hivatkozik, amikor ellenszegül a jogerős ítéletnek.
A polgármester urak történetesen mindketten a Fidesz színeiben nyerték el posztjukat. S mint tudjuk, ez a párt nem arról nevezetes, hogy képviselői fittyet hányhatnak a központi direktíváknak. Ha tehát a pártvezetés úgy érezte volna, hogy Páva és Pokorni túllépi a hatáskörét, és megengedhetetlenül sérti a törvényességet, akkor védelmébe vette volna a jogállamot. De nem tette. Meghagyta „helyi ügynek” mind a tizenkettedik kerület, mind Pécs ellenszegülését – holott nyilvánvalóan egyik sem lokális jelenség. A közös mintaadás világos: csak az a döntés törvényi erejű, amit a pervesztes magára vonatkozóan elismer.
Talán nem szorul magyarázatra, milyen veszélyeket rejt ez a felfogás, és a nyomában járó gyakorlat. Végső soron az anarchia veszélyét. Mert ha a törvények betartására felesküdött politikusok negligálják a nekik nem tetsző ítéleteket, akkor az állam polgárai ugyan miért ne gondolkodnának ugyanígy? Ha mindenki önhatalmúan felülbírálhatja a számára előnytelen jogorvoslatot, akkor mi szükség az igazságszolgáltatásra? Akkor az egész rendszer hiábavaló.
Mitagadás, az emberek pontosan érzékelik is ezt. Hiányolják a jogbiztonságot, és persze szívesen hallják a politikusoktól, hogy legfőbb törekvésük megerősíteni a törvényességbe vetett bizalmat. Ezt felismerve, leghangosabban épp az a Fidesz követeli a jog feltétlen tiszteletét, amelynek polgármesterei aztán fittyet hánynak a jogerős ítéletekre. Így tartják kereknek a világot.
Csakhogy ettől a cinizmustól a világ szétesik. Amikor a Magyar Gárda, mit se adva a szervezetet feloszlató ítéletre, tovább masírozik, akkor életrehívója, a Jobbik ugyanazt teszi, amit a Fidesz polgármesterei: megtagadja a jogállamot. Ha azonban az ellenzéki jobboldal reményei valóra válnak, és megnyeri a jövő évi választásokat, egyszeriben szembetalálja majd magát azzal a felelősséggel, amiről ma nem akar tudni. Fel kell majd lépnie a törvényszegőkkel szemben. Márpedig szelektív módon ez nemigen lehetséges: válogatni fognak az ítéletek között? Vagy eleve befolyásolni próbálják, milyen ítéletek szülessenek?
Mindkét feltételezés riasztó. De különösen az utóbbi azért nem vethető el, mert nyilvánvaló, hogy mind Pécsett, mind a főváros tizenkettedik kerületében arra játszanak, hogy kormányváltás után újratárgyalhatók lesznek a mai döntések. Páva is, Pokorni is húzza az időt. Úgy vélik, ez a legjobb üzenet a saját híveiknek: türelem, majd ha mi jövünk, más lesz a törvény.
Holott ez a legrosszabb üzenet. Politikai számításból persze hasznos lehet, mert ez is a muszklimutogatás egyik formája. A jobboldal tábora ebben a törvénnyel való dacolásban is az imponáló ellenzéki erőt látja. Egyébként ugyanazt, amit a gárdázásban is annyira szeret. A tüntető fellépést a kormány ellen.
Csakhogy a Fidesz vezetői jól tudják – vagy tudniuk kellene -, hogy a törvény relativizálása nem a kormányt járatja le, hanem magát az államot. Az állam hatalmát ássa alá, amely pedig a rend garanciája.
Szemünk előtt folyik a bulgakovi „álszentek összeesküvése”.
Mészáros Tamás