Ady és a haldokló tölgyek

Tegyünk csak egy sétát a tölgyek között, s lássuk, mi tárul a szemünk elé! Szeméthalmaz, a bokrok alján szagló ember- és kutyaürülék, a zavaros vizű, mocskos Békás-tó körül a kopott virágágyás, az elhanyagolt pad, a tiltott helyen parkoló luxusautó, a zöldfelület rovására terjeszkedő vendéglátóhelyek mellett az építési törmelék. S ehhez a képhez - mintegy kulisszaként - hozzátartoznak a csúcsszáradásban szenvedő, haldokló fák tucatjai is, amelyek már nyaranta sem zöldülnek ki többé.

 

Pedig ez a Nagyerdő Magyarország és Európa legrégebbi védett területe.

 

Itt a több száz éves, őshonos kocsányos tölgyek akár huszonöt méteresre is megnőttek, itt csaknem nyolcszáz növényfajt tartanak számon. Évszázadok óta kedvelt pihenő- és kirándulóhely ez, amely olyan debrecenieknek volt a szíve csücske, mint Csokonai Vitéz Mihály.

 

Ez a nevezetes Nagyerdő már nem Debrecen büszkesége, hanem lassan a szégyene.

 

A város határain belül lévő, a Nagyerdei körút által határolt terület - amelyet Parkerdőnek neveznek - az önkormányzat tulajdonában és kezelésében van. Ezért a polgármesteri hivatalban Varga László városfejlesztési főosztályvezetőhöz irányítanak, aki szerint az általam lefestett kép korántsem olyan tragikus, amilyennek én látom.

 

- Télen kevesebbet költünk parkfenntartásra, ezért a Nagyerdő tavasszal mindig elhanyagoltabbnak és lepusztultabbnak tűnik - magyarázza, majd hozzáteszi:

 

- De márciusban és áprilisban beindulunk! Kezdődik a tavaszi nagytakarítás!

 

Megtudom tőle, hogy középtávú koncepció - az általános irányelvek szintjén - létezik ugyan a Nagyerdő rendbetételére, de még nem tudni, hogy a mintegy hárommilliárd forintra becsülhető rekonstrukció terve mikor kerülhet megvitatásra a városi közgyűlés elé.

 

- Talán jövő januárban - tippel Varga László, aki a beruházás bizonytalan tényezői ellenére optimista:

 

- Az elképzelések között szerepel egy csónakázásra alkalmas csatornarendszer kialakítása a Békás-tó körül, az illemhelyek számának növelése, kétszáz férőhelyes mélygarázs építése a már meglévő csónakázótó alatt, és a parkolási rend jelentős szigorítása. A jövőben sokkal kevesebb autót szeretnénk látni a Nagyerdőn, ezért a környező utcákban alakítunk ki parkolóhelyeket, aminek a szállodák és éttermek valószínűleg nem fognak örülni. Lesz anyázás, az biztos.

Ha lesz is "anyázás", azt nem tudni, hogy mikortól. Varga László szerint az általa elmondottak középtávon valósulhatnak meg, ami öt-tíz évet jelenthet. Ennél konkrétabb időpontot nem tud mondani. Ennek egyik oka természetesen a pénzhiány.

 

- Városi parkfenntartásra évente összesen 428 milliót költünk, ebből mintegy negyvenmillió forint jut a Nagyerdőre - mondja.

 

- Nem túl sok - vetem közbe.

 

- Ahogy vesszük - vonja meg a vállát. - Örülnék, ha évente egymilliárd forintunk lenne erre a célra, de nincsen. Most egy négyzetméternyi zöldfelületre nyolcvan forint jut. Ennyiből kell gazdálkodni.

 

A Nagyerdőre nemcsak az önkormányzatnak van gondja, hanem a Hortobágyi Nemzeti Parknak is, amely az összesen 1092 hektáros "országos jelentőségű védett terület" természetvédelmi kezelője. Ami emberileg és anyagilag lehetséges, azt a park munkatársai évek óta megteszik: például az erdőben keletkező többtonnányi szemetet rendszeresen összegyűjtik. De az már nem rajtuk múlik, hogy az emberek jóvoltából a szemétkupacok pár hét alatt újratermelődnek. Komoly előrelépés volna, ha a Nagyerdőn tucatnyi természetvédelmi őr teljesítene szolgálatot, hiszen ezeket a szakembereket a törvény különleges jogosítványokkal ruházza fel. Az egyenruha és maroklőfegyver viselésére jogosult természetvédelmi őrök a védett természeti területeken - sőt azokon kívül is - kötelesek eljárni minden, a természetvédelem érdekeit sértő cselekménnyel szemben, azaz a gyanús személyeket feltartóztathatják, igazoltathatják, ellenük eljárást kezdeményezhetnek, a járműveket, csomagokat átvizsgálhatják, a személyi okmányokat ellenőrizhetik, az intézkedésnek ellenszegülőket elfoghatják, velük szemben kényszerítő eszközt használhatnak, és az elkövetőket a rendőrségen előállíthatják.

 

Persze, nem is Magyarországon élnénk, ha a Nagyerdőre jutna legalább egy természetvédelmi őr.

 

Nem jut.

 

Tavaly a Hortobágyi Nemzeti Park - központilag elrendelt létszámcsökkentés keretében - fölmondott huszonhat dolgozójának, közöttük a Nagyerdőn szolgálatot teljesítő természetvédelmi őrnek is. Azóta a más őrkerületekben szolgálatot teljesítő dolgozók mellett még Gyarmathy István igazgatóhelyettes is részt vesz a terület őrzésében, hogy a Nagyerdő ne maradjon felügyelet nélkül.

 

 

 A Nagyerdő másik komoly problémája a talajvíz csökkenése miatt bekövetkezett kiszáradás. A talajvíz szintjének mintegy öt-hat méteres csökkenését három okra lehet visszavezetni: az elmúlt kétszáz évben a termőföldek nagyságának növelése érdekében fokozatosan lecsapolták a Debrecen környéki területeket, a város vízellátásában nagy szerepet játszó nagyerdei ivóvízkutak pedig elvonják a talajvizet az erdő gyökérzetétől. A harmadik ok az egyre szélsőségesebb időjárás. A Hajdú-Bihar megyére jellemző, évi 550 milliméter csapadék éves szinten egyre aránytalanabbul oszlik el, előfordul, hogy egyszerre olyan nagy mennyiségű eső zúdul a földre, hogy a víz elfolyik, s nem szivárog le a talajba.

 

A szakemberek azt mondják, hogy a Nagyerdő pusztulását csak egy átfogó vízrendezési program lenne képes megállítani. A tervezett térségi vízügyi beruházás egyik legelszántabb híve Kóthay László, a Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetője, aki évek óta sürgeti a Civaqua névre keresztelt program megvalósítását. A kiszáradás megállítására az igazgatóság által kidolgozott, mintegy nyolcmilliárd forintos program lényege az, hogy a Keleti-főcsatornából vizet vezetnek Debrecen északi részére, és a víz tárolására a város környékén víztározó tavakat alakítanak ki. A tervezett tározókból a lassan leszivárgó víz hatására egy-két évtized alatt újra megemelkedik a talajvíz, így a fák gyökérzete hozzájuthat az éltető nedvességhez.

 

A terv egyszerű - de nincs rá pénz. Mondják: mindjárt lenne, ha a vízrendezési koncepció megvalósulásával milliárdokat lehetne kaszálni, de hát nem lehet. Miért is mozdulna meg a magántőke egy olyan ügy érdekében, amely csak áttételesen termel profitot?

 

A napokban megkérdeztem Kóthay Lászlót arról, hogyan halad a Civaqua program, mire azt a tömör választ adta:

 

- Sehogy.

 

A "sehogy" bővebben azt jelenti, hogy - miként az igazgató fogalmazott - a tervezés jól halad ugyan, de a megvalósulás mögül szerinte hiányzik a politikai megegyezés, a politikai "hátszél" és a "lobbi". Közbevetésemre, miszerint az Új Magyarország-programban - amely az Európai Unió második költségvetési periódusára tervezett fejlesztési elképzeléseket tartalmazza - szerepel a Civaqua megvalósítása, Kóthay László azt válaszolta: tud erről, de az még mindig kérdéses, hogy a tervekből mikor lesz valóság.

 

- Pedig a beruházásnak nincs alternatívája - tette hozzá -, a programot nem lehet nem megcsinálni, különben véglegesen lemondhatunk a Nagyerdő megmentéséről.

 

Megtudtam viszont, hogy más típusú beruházásra vannak agilis vállalkozók: a Nagyerdőt ugyanis kiszemelték már lakóparkokat építő befektetők. Idén a város határain túl, az erdő északi területén, a Pallag nevű településrész mellett tervezik egy lakópark felépítését. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy a lakóparknak ki a beruházója, de azt Kóthay László is megerősítette: meglehet, hogy az új lakók egy tópart mellett találják majd magukat, a befektetők ugyanis éppen a Civaqua keretében víztározónak kijelölt terület mellett kívánnak építkezni.

 

Vagyis a legjobb helyen ahhoz, hogy a lakóparkból gyönyörű legyen a kilátás: nyugatról erdő, keletről tó. Kérdés, hogy meddig marad erdő az erdő, s mikor fogják kiönteni a fák helyét betonnal.

 

Élelmes vállalkozókban a Nagyerdőn nincs hiány.

 

Ha teszünk egy sétát a Nagyerdőben a rövidke Medgyessy sétányon, akkor alaposan nézzük meg a 4. szám alatt található, négycsillagos Villa Hotelt. Szép, új épület ez, amelyet egy korábban helyi védettséget élvező villa helyén épített Szoták Mihály debreceni vállalkozó, aki ezzel kiváltotta a helyi civil szervezetek, természetvédők, lokálpatrióták, a város értékeiért aggódó értelmiségiek nemtetszését. Annak idején sokan ellenezték a több mint százéves épület eladását. Szoták Mihály nem tett mást, csak élt a kiváló lehetőséggel.

 

Most, hogy elkészült a Villa Hotel, nem árt föleleveníteni a történetet, hogy 2001-ben hogyan jutott az ingatlan a vállalkozó birtokába. Ha egy szóval kellene elmondani: ügyesen. A romos és lakhatatlan villaépületet a debreceni önkormányzat azzal az indokkal adta el, hogy nincs pénz a hasznosítására és felújítására. Abban bíztak, hogy a magántőke remélhetőleg majd megbirkózik a feladattal. Nos, megbirkózott, igaz, a város segítségével: az önkormányzat ugyanis nem árverezéssel, hanem vevőkijelöléssel értékesítette az épületet, mindössze 14,6 millió forintért, vagyis olyan alacsony áron, hogy az városszerte felhördülést keltett. 2001 májusában négy lehetséges vásárló közül döntött a közgyűlés tulajdonosi bizottsága, amely Szoták Mihályt javasolta vevőnek. Ezt a döntést csak hónapokkal később erősítette meg a városi közgyűlés. Az ingatlan hasznosítására létrehozott Erdő Villa Kft. létesítő okirata viszont - a cégkivonat szerint - 2001. május 21-én keletkezett. Vajon honnét tudta Szoták Mihály, hogy a négy vevő közül éppen ő lesz a győztes? S ha négyen is bejelentkeztek a villára, miért nem hirdetett számukra árverést a város? Lehet, hogy az épület akkor nem 14,6 millióért, hanem a többszöröséért kelt volna el - igaz, akkor Szoták Mihály kevesebbet nyert volna az üzleten. Hogy végül is mennyit nyert, nem sikerült megtudnom tőle: megkeresésemre a vállalkozó nem reagált. Beszéltem egy építésszel, aki szerint a Villa Hotel kivitelezése 200-300 millió forintba kerülhetett, s most az épületért - a vendéglátó szolgáltatásokat is beleszámítva - el lehetne kérni akár 600 millió forintot is. Nem rossz pénz - legalábbis a helyén volt villáért kifizetett 14,6 millióhoz képest.

 

Mára az úgynevezett Szoták-ügynek vége: az új hotel és étterem már működik, az épület környéke csinosodik - igaz, zöld felületből kevesebb van körülötte, mint korábban, de úgy látszik, hogy a Nagyerdőn a fák számítanak legkevésbé.

 

2001-ben a város azt szerette volna elérni, ha a Medgyessy sétányon található villa új tulajdonosa nemcsak beruház, hanem szoborparkot is létesít az épület mellett.

 

Nos, eltelt hat év, de a tervezett szoborparkból még semmi sem valósult meg: a Parkerdőben ugyanazok a szobrok láthatók, mint régen. Éppen a Villa Hoteltől nem messze álldogál Ady Endre bronzalakja.

 

Debrecen egykori híres lakója magába süppedt, magányos alak, aki a saját halotti maszkját nézi - azt hiszem, leginkább a közelében haldokló tölgyekhez hasonlít.

Népszabadság • Kácsor Zsolt   • 2007. március 24.