Akkuügy: a mérgezés sem akadály, bűncselekményre utaló megállapításokat tettek a szakemberek a bátonyterenyei robbanás után

A dél-koreai tulajdonú SungEel HiTech Hungary Kft. elektromos gépjárművekhez használatos Li-ion akkumulátor gyártásból származó fémtartalmú hulladékok gyűjtésével, előkezelésével, és akkumulátor-újrahasznosítással foglalkozik két magyar telephelyen. Szigetszentmiklóson az engedély szerint évi több mint 8 ezer tonna, a gödi Samsung gyárból származó selejtes akkut dolgoznak fel. Bátonyterenyén a gödi Samsung SDI és a komáromi SK Battery gyáraiból érkező évi 28 ezer tonna Li-ion akkumulátor gyártásából származó akku-hulladék kezelését végzik, ennek megközelítőleg kétharmada számít veszélyes anyagnak. A 9,3 milliárd forint összértékű beruházáshoz 2,8 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást adott a magyar kormány.

Bátonyterenyén két hónappal a többször módosított hulladékgazdálkodási engedély megszerzése után történt robbanás tavaly júliusban. A balesetben egy olyan akku-újrahasznosító berendezést akartak üzembe helyezni, amelyre az engedély nem terjedt ki.

Az úgynevezett technológiai robbanás feltépte a forgókemence két végén lévő borítólemezeket, a robbanás irányában felszakította a tetőt, az épület oldalfalait és betörte az ablakokat. A balesetben négyen sérültek meg. A rendőrség nyomozást indított.

Az újrahasznosító berendezés kivitelezőjét nem sikerült fellelni a szakértői vizsgálat során, a gép működtetéshez szükséges dokumentációt nem tudták bemutatni a cég képviselői. Jelentős villamosbiztonsági hiányosságokat tártak fel. A hevítéshez használt kemencébe pedig olyan gázégőt építettek be, amelynek használatára egyáltalán nem volt engedélyük, sőt az ott elégetett gázt is „ismeretlen módon vételezték”. (A cég állítása szerint nem is használták, de a kazántestben kormot találtak.)

A vizsgálat során kiderült, hogy a 400-700 fokon üzemeltetett kemencében a darálás során éghető gázok szabadultak fel. Ezzel azonban látszólag nem számoltak. A berendezés működtetéséhez nem készült robbanásvédelmi terv. Hiányosnak bizonyult a kockázatértékelési, tűzvédelmi dokumentáció, a veszélyes anyagokkal végzett tevékenységről szóló, ÁNTSZ felé tett bejelentés nem volt fellelhető, ahogy a valós állapotokat tükröző helyszínrajzok, munkavégzésre, védőruházatra vonatkozó üzemi utasítások sem. Az előzetes igazságügyi szakértői szakvélemény szerint megvalósult a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűncselekmény, ahogy a foglalkoztatás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége is.

A robbanás során, illetve normál üzemi működés eredményeként képződő magas nehézfém- és karbontartalmú por beszennyezte a csarnokot, de a képződő és az alapanyagokban jelen lévő szerves gőzök és gázok is veszélyt jelentettek a berendezés környezetében tartózkodókra.

Még a baleset után több hónappal vett minták között is akadt olyan, amelyben az emberre veszélyes toxikus anyag mennyisége 3,5-szerese volt az egészségügyi határértéknek. A helyszíni mérések eredményei alapján, meghatározó veszélyes anyagként a „HLOP-powdert” azonosították, amelynek összetevői között van a kobalt, a lítium, a mangán, és a nikkel. Az egyik dokumentum szerint a „fellelt szennyezés mértéke már minimális emberi tevékenység mellett is jelentősen ártalmas, ha belélegzik, míg jelentősebb fizikai munka mellett kiemelt kockázatot jelent”. Az iratokból megismerhető üzemeltetési körülmények között aligha képzelhető el, hogy a munkások a mentesítéshez száz méteres körzetben előírt teljes vegyvédelmi ruhában, pozitív nyomású, zárt rendszerű légzőkészülékkel dolgoznának.

A nyomozásba bevont szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy az üzemben sok ismeretlen összetételű vegyi anyag van, amelyekről nem tudni, hogy milyen veszélyt jelentenek a környezetükre, márpedig az üzem körül megfelelő védőtávolság nélkül lakóházak és vízszolgáltató létesítmények vannak. A robbanás után az üzemben maradt vegyi anyagokból hidrogén‐fluroid szabadul(hat) fel, ami lenyelve, bőrrel érintkezve vagy belélegezve halált is okozhat, vizes oldata (folysav) maró hatású. Az alkalmazott hőkezelési eljárás során olyan vegyi anyagok képződnek, amelyek az oldószertartalmú festékekben, ragasztókban, vagy hígítóban találhatók, kezelésükhöz védőfelszerelések szükségesek. A szakértők a szükséges intézkedések megtételére kérték az illetékeseket. A Nógrád megyei kormányhivatal egymillió forintos katasztrófavédelmi bírságot szabott ki.

A SungEel Hitech tavaly december közepén kérte a berendezés bűnügyi zár alól való feloldását, hogy a szükségessé vált javítási és átalakítási munkákat elvégezhessék.

Nem tudni, mit végeztek el, de az üzemet újraindították.

Március végén a megyei kormányhivatal – egy közérdekű bejelentés nyomán – hatósági ellenőrzést tartott. Az Átlátszó által elsőként ismertetett határozatból kiderült, hogy a korábbi ellenőrzéshez képest is rendezetlenebb állapotokat találtak. Az üzemcsarnokokban erős oldószer szag volt érezhető, ami véleményük szerint eljuthat az üzem előtt húzódó 21-es út túloldalán lévő lakóházakhoz is. Az ellenőrzést végző személyek – holott félálarcot használtak – „bőr-és nyálkahártya irritációt (bőrkiütés, bőrpír, torokkaparás, szájfájdalom)” tapasztaltak. (Ahogy arra a szakértők hónapokkal ezelőtt figyelmeztettek.) Az üzem területén, több mint ezer darab fémhordóban engedély nélkül tárolt hulladékot találtak.

A kormányhivatal ekkor 31,2 milliós bírságot szabott ki. Az árbevételét egyetlen év alatt 2021-ről 2022-re megháromszorozó, tavaly 18,5 milliárdot bezsebelő céget ez aligha rengette meg. Kifizette és minden ment tovább. Július elején újabb, közel 50 millió forintos büntetést rótt ki a cégre a nógrádi kormányhivatal, mivel az engedélyében meghatározotthoz képest csaknem 1600 tonnával több akku-hulladékot gyűjtött és hasznosított 2022-ben. Az elmúlt két évben az ismételt jogsértések miatt kiszabott bírságok összértéke már közelíti a 100 millió forintot. A bírság mellett a hatóság akár az üzem bezárását is elrendelheti – keménykedett akkori közleményében a hivatal.

Ehhez képest a saját kollégái által végzett, rosszulléttel végződő helyszíni szemle után egyetlen nappal a nógrádi kormányhivatal újra kiadta az üzem működéshez szükséges környezetvédelmi engedélyt.

Tették ezt úgy, hogy néhány nap múlva azzal keresték meg a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságot (FKI), hogy indítsanak vízvédelmi vizsgálatot a SungEel bátonyterenyei üzeménél még februárban vett minták miatt. Az FKI a vizsgálati eredmények alapján megállapította, hogy a több különböző helyen vett mintákban többek között határértéket meghaladó szulfát, arzén, bárium, szelén szennyezés mutatható ki, és kármentesítést kezdeményeztek. Alig két hónappal később, idén június elején tűz ütött ki az üzemben, a településen a nool.hu beszámolója szerint „rövid időre” jócskán megugrott a légszennyezettségi mutató. A vármegyei katasztrófavédelem szerint veszélyes gázkoncentráció nem volt kimutatható.

A bátonyterenyeiek elkezdtek aggódni. Különösen azután, hogy megtudták, a cég megduplázná az üzemben feldolgozott selejtes akkumulátorok mennyiségét, a jövőben évi 85 ezer tonna veszélyes hulladékot hoznának az üzembe. A bővítéshez már meg is vették a két szomszédos csarnokot. Idén júniusban gyűlést szerveztek a helyi civilek. A fórumra sem a cég képviselője, sem Nagy-Majdon József, a település fideszes polgármestere, sem Becsó Zsolt kormánypárti országgyűlési képviselő nem ment el. Az önkormányzati pénzből barátait németországi Fradi-meccsre fuvarozó polgármester arra viszont szakított időt, hogy a város delegációjával részt vegyen a SungEel szervezte dél-koreai úton. Közösségi oldalán posztolt róla, mondván: „a következő napok a város jövője szempontjából sok tekintetben meghatározóak lesznek, lehetnek.”

Az áprilisi testületi ülésen azután részletesebben is beszámolt az utazásról, amelyen egy csirkefarm és egy naperőmű mellett a SungEel két telephelyét tekintették meg. Az egyikben „a Bátonyterenyén termelt NMC porból nyerik ki a különböző szulfidokat és foszfátokat, a másik a bátonyterenyeihez hasonló feldolgozócég. Itt a harmadik generációs gépeket is látták, ami jóval automatizáltabb, tehát minimális operátori tevékenység kell hozzá és az üzemben is sokkal tisztább körülmények voltak”. Nagy-Majdon a testületi ülésen azzal hárított: „minden egyes cégnek megvannak a maga veszélyei”. A koreai üzem engedélyezési eljárásában a kötelező „társadalmasítás” során online lakossági fórumot tartottak, amire mindössze egy ember jelentkezett be. Nagy-Majdon elmondása szerint azt kérte a cégvezetéstől, hogy „kommunikáljanak az emberekkel és környezetvédelmi szempontból tartsák be a szabályokat maximálisan”.

Ezután jött a tűz és kihagyott közmeghallgatás. Az ügyben megkerestük az ORFK-t és a dél-koreai céget, de eddig egyik helyről sem kaptunk választ.

Halálesetek, sérülések, rosszullétek

Az Orbán-kormány feltett szándéka, hogy akkumulátor-nagyhatalommá tegye Magyarországot, ez ugyanis jól illik az autógyár-profilba. A környezetvédelmi aggodalmakat rendre azzal verik vissza, hogy minden üzem rendelkezik a szükséges engedélyekkel, nem veszélyesek.

Ennek ellentmond, hogy nyolc helyszínen másfél év alatt összesen kilenc baleset, incidens történt. A legsúlyosabb ezek közül a SungEel szigetszentmiklósi üzemegységében történt idén márciusban, amikor egy tűzben három ember súlyosan megsérült, közülük ketten életüket vesztették. Ott is nyomoznak. Iváncsán a szintén dél-koreai SK-Innovation épít akkumulátor-gyárat, ott az építkezés alatt halt meg két ember, idén május végén pedig 10-12 ember lett rosszul az ott dolgozók közül, miközben a gyár nem jelentette, hogy veszélyes anyagokkal dolgoznának. Ezt a beruházást 90 millió euróval, vagyis nagyjából 32,3 milliárd forinttal támogatja a kormány. A rendőrség nyomozást rendelt el. Rétvári Bence államtitkár hónapokkal a fentebb részletezett bátonyterenyei vizsgálat után – parlamenti képviselői kérdésre – közölte „Magyarországon az EU egyik legszigorúbb szabályai vonatkoznak az akkumulátorgyárakra és ezeket az az előírásokat a hatóságok következetesen be is tartatják mind az ott dolgozók, mind a környéken élők biztonsága és a környezet védelme érdekében”.

Ehhez képest a mérnökkamara környezetvédelmi tagozata arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai akkumulátorgyárak engedélyeztetése nem egységes szempontok szerint zajlik.

A kormányhivatalok keretén belül működő környezetvédelmi hatóságokra bízzák, hogy kell-e az adott létesítményhez környezetvédelmi engedély vagy sem. A Pest, a Fejér és a Komárom-Esztergom megyei környezetvédelmi hatóság így nem kötötte engedélyhez a gödi, iváncsai, komáromi beruházásokat. A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal viszont a Debrecenbe tervezett kínai CATL akkumulátorgyárhoz sokkal részletesebb környezeti hatásvizsgálati dokumentációt kért. Erre az engedélyezési káoszra reagálva részletes iránymutatót állítottak össze a hatóságoknak és a szakértőknek. A kamara elnöke viszont sietve kijelentette: „akkumulátor nélkül nincs fenntarthatóság, az üggyel kapcsolatos álláspontját a Magyar Mérnöki Kamara még nem alakította ki”. Ezt azóta se tették közzé.

Nem sokat érnek a bírságok sem. A SungEel másik, szigetszentmiklósi üzemről már 2019-ben leírták, hogy a hulladék-feldolgozás során az üzemben keletkező rákkeltő hatású „fekete port” a munkavállalók egyszerűen fellapátolják a feldolgozó szalagra, a port lerakódik a dolgozók ruházatára. A védőruházat ráadásul hiányos vagy nem megfelelő, a rákkeltő légszennyező anyagok koncentrációja sokszorosa a megengedett értéknek. 2021-ben és 2022-ben ugyanezeket írták le a munkavédelmi hatóság egy-egy ellenőrzés során. Semmi nem változott az elmarasztaló határozatok és a bírságolás hatására.

Szalai Anna

NÉPSZAVA