MAGYARORSZÁG: A fasiszták zászlaja alatt

A zsidó értelmiségi Tamás Gáspár Miklós a televíziós vitákból nem csak a magyarok előtt

ismert. A franciák és olaszok, románok és szlovákok is értékelik kifinomult elemzéseit. De

Talán érdemes elgondolkodni, hogy (m)ilyennek látnak bennünket. – A fordító megjegyzése.

Budapest szélsőséges csapatai az "idegenszívűek" közé sorolják, akik a nép testét

"szennyezik". A kurucinfo honlapjának nyitó oldalán sírkeresztben áll a fotója. A honlap

zsidókat és más "ellenségeket" sorol föl: neveket, címeket, telefonszámokat, hétvégi házakat,

ismerősöket.

A városi zsidók - Budapestnek körülbelül 200.000 zsidó származású lakosa van - eddig

még szerencsésebben megúszták, mint a falusi romák. Nagyjából két éve újra és újra

Molotov-koktélok landolnak a házaik tetején. Az égő házakból menekülő családokra lőnek;

itt egy apa hal meg a fiával, amott egy édesanya a lányaival. Az előző hetekben tucatnyi

gyújtogatást követtek el a kormányzó szocialista párt, az MSZP politikusainak lakásai ellen.

„A Magyar Gárda kemény, mint az összeszorított ököl és éles, mint a kard”

Ez lenne Magyarország, a legendás emlékek hazája? A gazdasági csoda első turistáinak

úti célja, akik Lieselotte Pulver Piroschkáját követték a pusztára? A szocialista gulyásállam,

amelyet a szovjet birodalom alkotókedvű és látszólag oly vidám fölszabadult jobbágyai

a háztáji polgári jólét mikrovilágává foldoztak? Amelynek cserkészei a kommunizmus

és kapitalizmus között éppen 20 évvel ezelőtt májusban az osztrák határ védelmi berendezéseit lebontották, ezzel zsilipet nyitva az NDK-polgárok menekülő tömegeinek?

Volt egyszer, hol nem volt egy ilyen Magyarország. Ma Budapestet olyannyira fenyegeti

a mélybe zuhanás, mint a városközponttól távol eső fölújítatlan negyedek neoklasszicista

hátsó udvarainak málladozó puttóit. Az államcsődöt októberben csak egy 20 milliárd eurós

gyorssegéllyel lehetett megakadályozni. A Nemzetközi Valutaalap (ŐWF), az Európai Központi Bank és az EU a mostani válságban nyújtott legnagyobb hitelcsomagot rakták össze.

A pénzügyi világválság most egyértelműen rávilágított, milyen kiszolgáltatott Magyarország

gazdasága és milyen lehangolt a társadalma. A tragédia, amely az átalakulási folyamattal

köszöntött az országra, már korábban is megmutatkozott. Épp a rendszerváltás volt az, ami gyorsan megéreztette az alig tízmilliónyi magyarral, valójában milyen szegény

is az országuk nyersanyagok híján és külföldi adóssághegyekkel és milyen szegény volt

már a rendszerváltás előtt is. Már a Kádár János vezette kommunista vezetés is hitelből

tartotta jól a honfitársait, hogy elfeledtessék velük az 1956-os népfelkelést - az egyetlent

1989 előtt, amely rövid időre előzte a szovjet tankokat.

1989 óta a nyugati multik még a magyar privatizációnak azokat a korai magánvállalkozásait

is maguk alá gyűrték, amelyek azelőtt a szocializmus és kapitalizmus féllegális határmezsgyéjén bádogból folklorisztikus aranylemezt kalapáltak, a szürke sarokházakat pedig nosztalgikus csillogású századvégi kávéházakká varázsolták. Innentől termékmenedzserre, kontrollerre, brókerre volt szükség, nyelveket beszélőkre, 30 alatt. Budapest posztkommunista elitje vezényelte le az EU-integrációt, gondoskodott a régi kapcsolatokról és az új üzletekről, viszont az ország átalakításáról nem. Így az ország többsége Európa újraegyesítését egyre inkább önmaga részleges föladásaként élte meg.

De a szélsőjobboldal társadalmi előretörése még nem magyarázható egyedül a gazdasági

visszaeséssel. Magyarországon ehhez még a történelem manipulációja is hozzájárul.

Könnyen megy ez a magyarokkal, akik egykor az Uralból kései érkezőkként vándoroltak

be Európába, és később úgy érezték, kirekesztik őket a hatalmasabb szomszédok. Ma a

lakosság nagy része mítoszok labirintusán keresztül az első világháború utáni időkbe

költözik át.

Amelynek a vége az osztrák oldalon álló veszteseket aránytalanul súlyosabban érintette,

mint a németeket a Versailles-i szerződéssel. A trianoni szerződés elvette a területük kétharmadát és a lakosságuk több mint felét. Az elveszített területek visszaszerzésének reménye vitte az országot a kormányzója, Horthy Miklós vezetése alatt Hitler táborába.

Ebben a két háború közötti időben keletkezett a népies magyarság nacionalista ideológiája.

A liberálisokat és kommunistákat minden baj gyökerének, a zsidókat a magyar kultúrát

fenyegető legfőbb veszélynek bélyegezték. Ezt ma egyre többen és többen látják újra

így. Számukra Horthy ismét a történelem egyik legnagyobb magyarja. Szerintük a történelem

legitimálja az önvédelmet és a védekező harcot.

Lengyel László, az elismert közgazdász azt mondja, "Németországban ma már csak egy

letőnt kultúra olyan képviselőit ismerik és értékelik, mint az író Eszterházy, Nádas vagy

Dalos. Az azóta felnőtt nemzedék etnikai legendák erdejében bolyong. Sarkítva: némelyik

fiatal azt gondolja, hogy Trianon tavaly történt, és hogy a frissen lemondott szocialista

kormányfő, Gyurcsány Ferenc a felelős érte."

Zavaros fejűek, kopaszok, autonóm törekvések erőszakos támogatói masíroznak a jobbszélen

Európa szerte. De a legtöbb országban a polgári kezdeményezések és jogszabályok keretek között tartják őket. Magyarországon nem. Nincs szervezett tiltakozás, demokratikus konszenzus velük szemben. A szélsőjobb és a lakosság konzervatív többsége közötti határok a rasszizmus és nacionalizmus ingoványába vesznek. Az ellenzék populista vezére, Orbán Viktor, aki a következő választásokon kétharmados jobbkonzervatív többséget érhet el, az elmúlt években a polgárokat játszotta ki a parlament ellen, hogy az utca segítségével dönthesse meg a szociálliberális koalíciót. A papok és lelkészek közül

nem kevesen csatlakoztak hozzá. Egyetlen törvény sem bünteti a győlöletbeszédet, mert

az új, 1989-es alkotmányban a vélemény szabadságát az emberi méltósághoz való jog

fölé helyezték. "Akkoriban, a cenzúra évei után ez üdvözlendő volt", mondja Kállai Ernő

ombudsman, aki a 13 kisebbség jogait képviseli és maga is roma családból származik,

"ma viszont már félelmetesen túlhaladott."

Április 18-án, egy nappal a Holocaust-emléknap előtt a Magyar Gárda egy egysége rendőri

védelem alatt masírozott föl a Várba a német nagykövetséghez. A menetoszlop élén a

legnagyobb transzparens az auschwitzi kapura utalt: "Az igazság szabaddá tesz!" A 200

gárdista, skinhead és szimpatizáns előtt a vezetőjük a bezárt követség előtt az összegyűlteknek

egy petíciót olvasott föl, amelynek az volt a lényege, hogy a Holocaustból semmi sem igaz.

Vona Gábor, a 30 éves biztonságtechnikai termékmenedzser 2007-ben alapította a Gárdát

a szélsőjobboldali Jobbik félkatonai szárnyaként. Ezt a "Jobbik Magyarországért mozgalmat"

is Vona vezeti. A fekete katonai zubbonyok, amelyeket a zömmel szegény gárdistáknak

maguknak kell megvenniük, a budapesti kínai piacról származnak. Megvan rajtuk

a hely a katonai rangjelzéseknek, a tagokat fölszólítják, hogy tanuljanak meg lőni. Für

Lajos, a rendszerváltás utáni első keresztény-konzervatív kormány honvédelmi minisztere

2007-ben az alapító ceremónián minden frissen esküt tett gárdistának oklevelet nyújtott

át. A Gárda céljai és jelszavai, amelyeket a romák lakta városrészekben és falvakban fölvonulva skandálnak, szó szerint vagy értelmüket tekintve a következők: romák (magyarul:

cigányok) vissza Őndiába; Erdélyt, a szerbiai Vajdaságot és a többi elveszített területet

vissza Magyarországnak. Egyike a fasiszta jellegű elveiknek: "A Magyar Gárda kemény,

mint az összezárt ököl, szívós, mint a háncs, éles, mint a kard."

Sokan, akik bár alig kevésbé idegengyűlölő módon gondolkodnak, mégis visszariadnak a

harci maskarádétól. Nekik ott a Jobbik. A Gárda szélsőjobboldali anyapártjának lehet most

esélye a nemzeti-konzervatív Fidesz és a mély szakadékba zuhant szocialisták mellett

harmadik pártként helyet szerezni az Európai Parlamentben. A listavezetőjük az 1963-ban

született Morvai Krisztina, a neves Eötvös Loránd Tudományegyetem büntetőjogi docense.

2004-ig független szakértőként elismert tagja volt az ENSZ Nőügyi Bizottságának.

Mióta Magyarország szociálliberális koalíciója nem hosszabbította meg a mandátumát,

azóta az antiszemitizmust szítja az országban.

Morvai Krisztina érdi választási kampánynyitóján a Jobbik a Gój Motorosokat vonultatta

föl: fekete bőrruhás fiúk nehéz motorokon, akik dübörgő konvojukat demonstratívan a nem

zsidókat jelölő héber szóról nevezték el. Morvai úgy beszélt a zsúfolásig telt, elragadtatott

teremhez, mintha egy óvodát kellett volna meggyőznie a fundamentalizmusról: "Kedves

Magunkfajták! Keresztény jogászként húsvét táján mindig bibliai jelenetek jutnak az

eszembe. Jézus a tanítványok lábát mosta. Az alázat jeleként. Ez a mi kormányunkból hiányzik... Az ellenfeleink a Sátán megtestesülései és nekünk harcolnunk kell a sátáni erőkkel

szemben..."

 

Kint ezalatt az EU-jelölt párttársai pólót árultak Horthy Miklós képével, aki Hitler szövetségese volt 1944-ig. Horthy mellszobra Budapest központjában áll, a Szabadság téren. Nem lehet egyből észrevenni.

A kőfej a nagy református Hazatérés templomhoz vezető lépcső oszlopszentjeihez

tartozik. Ahol Horthy mellett Wass Albertet is megörökítették, a magyar csendőrtisztet,

aki az Erdélyben elkövetett háborús bűnök után el tudott menekülni az Egyesült Államokba.

Erdélyről szóló könyvei ma minden jobboldali kötelező olvasmányai. És a templom

lelkésze, a Református Egyház püspökének fia a "judeobolsevikokat" és az "idegenszívő"

liberálisokat szidja

.

Magasan a Duna fölött lévő lakásából Vásárhelyi Mária szociológus egy szögletes tornyú

házra lát. Valaha egy zsidó vállalkozóé volt. 1944-ben Adolf Eichmann kisajátíttatta magának.

A zsidók megsemmisítésének szervezője azért járt Budapesten, hogy meggyorsítsa a deportálásokat. Ez azután sikerült, miután a nácik 1944-ben lemondatták a Hitlertől

eltávolodó Horthyt. A nyilaskeresztes fasiszta párt vette át a kormányzást. A háború utolsó

hónapjaiban még 437.000 zsidót deportáltattak, és gyerekek, nők és öregek ezreit hajtották

a Dunába, fojtották vízbe, lőtték le őket. A honalapító Árpádok piros-fehér sávos zászlaja alatt gyilkoltak, amely ma a jobboldali tüntetéseken leng.

Vásárhelyi Mária már kiskorától megtanulta, hogy félve tekintsen a történelemre. Az apja

sokáig ült a halálsoron. Ő volt az 1956-os magyarországi fölkelés után kivégzett Nagy

Őmre kormányfő információs minisztere. "A szélsőséges jelmondatok mára teljesen szalonképessé váltak", mondja a szociológusnő. "Nem csoda, hogy az emberek lassan elhiszik, hogy az állampolgári jogaikhoz tartozik, hogy gátlástalanul idegengyűlölők lehessenek.

A parlamenti demokrácia mára már szinte kilehelte a lelkét. A szocialista párt ügyeskedő

szerencselovagok túszául esett. Nem tudom, hogyan akarják megakadályozni, hogy Orbán Viktor a következő választásokon kétharmados jobbkonzervatív többséget érjen el. Akkor aztán kedve szerint változtathatja meg az alkotmányt egy autoriter elnöki demokrácia érdekében, amelyre törekszik - Sarkozy és Berlusconi, Kaczyński és Horthy keverékeként.

Hogy a populista Orbán nem válogat az eszközökben, hogy hatalomra kerülhessen, azt a

2006-os önkormányzati választásokon bizonyította, amikor a Fidesz polgári szövetsége

közös jelölteket indított a szélsőjobbos Jobbikkal.  Az egykori szabadgondolkodásnak,

amely 1989 után Davos és más neoliberális kultikus helyek ifjú sztárjává tették, 2007 júliusában végleg hátat fordított. "A rend Istennek tetsző dolog", jelentette ki, "így tehát

előbbre való a szabadságnál."

Az EU-választási kampány nyitányaként Magyarország erős embere azzal fenyegetett, hogy azokat a szocialista politikusokat, akik romba döntötték az országot, a legszigorúbban felelősségre vonják. Ezzel Orbán, aki egykor miniszterelnökként maga sem riadt vissza kétes ügyletektől, szinte minden magyar tetszését kivívta. Hiszen az új szocialista miniszterelnök, Bajnai Gordon azelőtt olyan oligarcha hírében állt, aki a saját üzleti érdekeinek megfelelően sok kispénzű ember megélhetését tönkretette. Azonban Bajnai mostani takarékossági programja elől, ami jóval fájdalmasabb a németországi Hartz ŐV-nél, Orbánnak sem lenne menekvése - mindegy, mekkora arányú is lesz a választási győzelme.

Hogyan fog utána a szélsőjobb növekvő fölvonulásaira reagálni? Semmi gond: ahogyan

Horthy, ő is egy beszédben tudatta, hogy ad majd nekik két pofont és hazazavarja őket.

Bárcsak ilyen egyszerűen lehetne kezelni Magyarország gyakran tragikus múltját és jelenét!

 

Eredeti cikk: http://www.zeit.de/2009/20/Ungarn?page=1