Tisztelt Szerkesztőség!
Juhász László vagyok, nyugdíjba vonulásomig a Paksi atomerőmű karbantartási főosztályvezetője voltam.
Szeretném Önökkel megismertetni azt a nagy horderejű, sok milliárd forintról szóló szabadalmi vitát, mely a Paksi Atomerőmű és köztem alakult ki.
Röviden a történet.
A Paksi Atomerőmű 2003-as üzemzavara után le kellett állítani az évi 30 milliárd forintnyi áramot termelő 2-es blokkot.
Az üzemzavar után, bár munkaköri kötelességem nem volt, az én szabadalmaztatott találmányom alkalmazásával vált lehetővé, hogy a sérült reaktor a helyreállítás előtt már 2,5 évvel működni kezdett. A szabadalmaztatott találmányom alkalmazása által a Paksi Atomerőmű naponta 50 millió (!) forintnyi veszteséget került el, valamint elkerülte, hogy a reaktor kiesése miatti áramhiányt drágább, külföldi árambeszerzésből pótolja.
Vitám a Paksi Atomerőművel abból fakad, hogy az ilyen szabadalmaztatott találmányok hasznával kapcsolatban az Erőmű belső szabályzata is foglalkozik. A Szabályzat alapján a feltalálót díjazás illeti meg. A díjazás mértékét (az alkalmazott találmány által termelt haszon 10%-a) a Szabályzat konkrétan leírja és részletezi. A Paksi Atomerőmű azonban ezt a szabályzatot nem akarja betartani, vitánk ezzel kapcsolatban évek óta tart, és minden jel szerint a bíróság elé kerülhet, mivel a per tárgya nem csak pénzről szól, hanem arról is, hogy egy állami nagy cég miként áll egy olyan történethez, melynek segítségével a magyar állam több 10 milliárd forintot spórolt meg, illetve hasznot ért el.
Történetemet a Figyelő című hetilap legfrissebb száma (2009./40. szám) is feldolgozta két oldalon. A cikk az alábbi linkről elérhető:
http://www.fn.hu/hetilap/20090929/90_tonnas_otlet/