Navracsics Tibor úrnak írott levél

Legutóbbi, 2012. április 24-én kelt, XXI-E/422/4/2012 sz. levelének záró mondatában a leírtak „szíves tudomásul vételét” kérte tőlem.

Örömömre szolgálna, ha olyan levelet kapnék Öntől, melyet tudomásul vehetnék. Ez a  mintegy három oldalnyi hivatalos irat azonban nem ilyen.

Levélváltásaink legrégebbi előzménye, hogy az Ön felelős előkészítése nyomán a parlament kétszeri nekifutásra olyan, alkotmánysértő és hamis indokokra épített egyházi törvényt (Ehtv) alkotott, mely egyházak sokaságát (köztük egyházamat, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget is) megfosztotta jóhiszeműen szerzett és tisztességgel gyakorolt egyházi státuszától, megtépázta azok hitelét és ellehetetlenítette társadalmi szolgálatukat.

Ezért ismételten kérem Önt, mint a törvényalkotás előkészítéséért (is) felelős vezető kormányzati személyt, kezdeményezze a szóban forgó jogszabály megsemmisítését, de legalábbis felülvizsgálatát, megszívlelve a Kormány által korábban kritikai észrevételekre felkért és az Ehtv-t súlyosan aggályosnak tartó Velencei Bizottság intelmeit, hogy e törvény igazodjék az alkotmányossághoz és a hazánk által eddig hivatalosan fel nem mondott nemzetközi szerződésekhez.

Az Isten Gyülekezete Egyesült Pünkösdi Egyház friss tapasztalata kiváló példája, mily helyzetbe kergettek Önök bennünket. Ez az egyházunkhoz hasonlóan küzdelmes múlttal megáldott vallásfelekezet (néhai vezetőjét a XX. század hetvenes éveiben rendőri felügyelet alá helyezték, családját és híveit folyamatosan zaklatták, e megpróbáltatások alól jelentett felszabadulást a főként bányász-, szegényparaszt- és roma családok alkotta egyház számára legalizálásuk megerősítése a rendszerváltás idején) most kapta meg a Veszprémi Törvényszék végzését. Ez „elrendeli a szervezet kényszer-végelszámolását”, s ennek végrehajtására a jelenlegi egyházelnököt kötelezi, egyben „a változásról az Országos Bírósági Hivatalt, valamint a Cet. 33. §-a szerint a törvényességi felügyeletet gyakorló Veszprém Megyei Főügyészséget értesíteni” rendeli. A törvényszéki végzés indokolása az, hogy „a kérelmező 2012. április 22. napján kelt beadványában” jelentette be az Ehtv által rákényszerített egyesületi változás-bejegyzési kérelmet, noha ezt az eljáró bíróság szerint 2012. február 29. előtt kellett volna megtennie. Az érintett egyház a Győri Ítélőtáblánál kötelező jogi képviselettel előterjesztheti fellebbezését. Talán – hónapok múlva – elismerik igazát, hisz a Veszprémi Törvényszék nyilvánvalóan tévesen értelmezi az oktrojált átalakulási szabályokat és időpontokat. De családok sokasága, emberek ezrei élnek tovább feszültségben, és tart meghurcoltatásuk, vesszőfutásuk. Miért? Azért, mert az Önök egyházi törvénye úgy rendelkezik, hogy önkényesen elvehető egy tisztességes közösség becsülettel megharcolt és elnyert alapjoga, s hiába felel meg minden tekintetben még az Önök jogszabályának is, a jelentkezőkkel packázó országgyűlési bizottsági elnök szubjektív szempontjait tartalmazó előterjesztés nyomán a parlamenti többség mindenféle indoklás nélkül elutasító politikai döntést hozhat. A „megalázottak és megszomorítottak” pedig megkezdhetik végtelen Canossa-járásukat a polgári bíróság előtt, és örülhetnek, ha valahogy megússzák a végelszámolási kényszert és javaik elkobzását.

S most hadd térjek rá az Ön legutóbbi levelére, melynek második oldala második szakaszában azt bizonygatja, hogy „a vallási egyesületek a magyar jogrendben” milyen „széles jogosítványokkal rendelkeznek mind jogállásukat, mind az állami támogatásokat illetően”.  A „széles jogosítványokkal” való rendelkezés ékes gyakorlati példája az is, amit az elmúlt hetek pályázati kísérletei közben szereztünk. A kormány hivatalai által működési célokra kiírt pályázatokon azért nem indulhatunk, mert ezek csak visszatérítendő támogatások, illetve olyan szervezet nem jelentkezhet, melynek évi bevétele az 50 millió forintot meghaladja. De a szociális tevékenységre, hátrányos helyzetű rétegek segítésére kiírt pályázaton sem indulhatunk, mert „Azon szervezetek pályázata érvénytelen, amelyek nyilvántartásba vételéről szóló bírósági határozat 2011. december 31. napját követően emelkedett jogerőre.” Biztos, ami biztos rákérdeztünk Egyházunkra a lebonyolító Wekerle Alapkezelőnél. Válaszuk: „Az 5/2012 (II.16.) KIM rendelet értelmében formai hibásnak minősül, ha a támogatási igényt benyújtó civil szervezetet támogatási igény benyújtásának évében vette nyilvántartásba a bíróság.”

Nem akarom az Ön fent idézett sorait egyszerűen gúnyolódásnak titulálni, ezért hadd mondjak inkább példázatot. A tanmese szerint egy kórházban figyelmen kívül hagytak mindenféle előzetes ellenőrzést, ezért egy végzetes betegcsere során műtéti úton eltávolították valakinek a bal lábát. Az intézetvezető-helyettes főorvos azzal igyekezett leszerelni a kétségbeesett pácienst, hogy egyrészt milyen sokan vannak olyanok,  akik mindkét végtagjukat elveszítették, másrészt a beteg legalább soha nem fog reggelente bal lábbal kelni, továbbá kiváló rehabilitációs programjuk és művégtag-kollekciójuk van, és végül: emberünk hálát adhat azért is, hogy nem balesetben vagy más trauma során, hanem mélyaltatásban és – a kórházvezetés elfogulatlan meggyőződése szerint – világhírű professzorok kése által mehetett át a korrekción.

Levele első oldalának harmadik bekezdésében és a második oldal első felében „a jövőbeni egyházi elismerés” új feltételeit vázolja. Önmagában az a körülmény, hogy a rendszerváltás előtt szerzett jogainkat megsemmisítik, és arra köteleznek, hogy „új” egyházként kíséreljük meg ismételten az elismerésünket, tökéletesen idegen a kultúrnépek jogállamainak gyakorlatától. Az nem kevésbé, hogy úgy tesz, mintha nem tudná, minden törvényi feltételnek határidőben és írásban megfeleltünk. Felsorolásában – a második oldal hetedik sora végén – a stb-t követően azonban ismét meglepetést okoz: „Az Ehtv preambuluma többek között hangsúlyozza a felekezetek közötti békés együttélésre való törekvést is.” Ön tanult jogász. Nálam sokkal jobban tudja: egy preambulum nem bír jogi kötőerővel. Megjegyzésével mégis azt sugallja, hogy titkolt indokolású kirekesztetésünk oka az lenne, hogy alkalmatlanok vagyunk a felekezetek közötti békés együttélésre, netán mi magunk szítanánk békétlenséget. Gyanúsítgatását méltatlannak tartom, és visszautasítom. Felszólítom, hogy tegye nyilvánvalóvá, kit mikor és mivel sértettünk meg!

Végezetül levele utolsó oldalával kapcsolatban is észrevételt kell tennem. 2012. március 26-án kelt levelemben hivatkoztam államtitkára, Rétvári Bence rádióban tett kijelentésére, melyben azt állította, el nem ismerésünk kizárólagos oka egy százéves nemzetközi működési háttérrel rendelkező egyházi partner állítólag be nem nyújtott igazolása lett volna. Az Ön válasza (kiemelés levele szerint): „…az egyházként való elismerésre irányuló eljárásban az Országgyűlés vallási ügyekkel foglalkozó bizottsága jár el döntés előkészítőként és nem a közigazgatási és igazságügyi miniszter. Ezért indokolatlannak tartom a tárca vezetőjének vagy bármelyik államtitkárának a számonkérését egy, nem a miniszter hatáskörébe tartozó ügyben.” Az Ön felelősség át- és elhárítása csak részben lenne elfogadható. Parlamentjük „vallási ügyekkel foglalkozó bizottsága” méltatlan játékot folytat, amikor indoklás nélkül tagadja meg elismerésünket egyházként, mondván, egy év múlva újra próbálkozhatunk. Példátlannak tartom, hogy az Igazságügyi Minisztérium államtitkára bármit beszélhet, és Ön az ezzel kapcsolatos „számonkérést indokolatlannak” nevezi. Ha egyszer Ön lemond, vagy kormányának vezetője más feladattal bízza meg, és nem az Ön törvényelőkészítő munkája nyomán születnek életünket és szolgálatunkat megnyomorító jogszabályok, nem fogom többé „számonkérni” Önt, sőt semmiféle ügyben nem óhajtok majd többé levelezni Önnel.

Levele utolsó bekezdésében igyekszik bizonyítani, hogy „Magyarország … demokratikus jogállam”, ezért „természetesen az egyházi elismerés országgyűlési elutasítása esetében … [a]z Országgyűlés 2012. február 27-i döntésével kapcsolatban …. kétféle jogorvoslati út is rendelkezésre áll”. Azonban az elutasító országgyűlési határozattal szemben sem én – akár magánemberként, akár az egyházam nevében –, sem az alapvető jogok biztosa nem fordulhat az Ön által megjelölt Alkotmánybírósághoz mint jogorvoslati fórumhoz, mivel ebben az esetben nem jogszabályról, hanem egyedi határozatról van szó. Ráadásul ha a hiábavaló körfutás után panasszal fordulnék Önhöz, ismét kijelentené: a „nem a miniszter hatáskörébe tartozó ügyben” nem indokolt a „számonkérés”.

Tisztelt Miniszter úr! Ha Magyarország valóban demokratikus jogállam lenne, akkor Magyarország kormányának igazságügy-minisztere a másokra mutogatás és hárítás helyett elemi kötelességének tartaná, hogy az Ehtv megsemmisítését kezdeményezze, és  fáradozzék Magyarország jogrendjének azokhoz a nemzetközi normákhoz való igazításán, amelyek mellett hazánk is elkötelezte magát.

Budapest, 2012. június 18.

Tisztelettel:

Iványi Gábor