Az Alkotmánybíróságot a korábbi parlamenti ciklusokban ért kritikák soha nem az intézmény autoritása, jogköre vagy létjogosultsága ellen szóltak. A második Orbán-kormányt megelőző húsz évben kizárólag szakmai alapon támadták az AB egy-egy konkrét döntését a politikusok – áll a Policy Solutions belpolitikai háttérelemzésében.
A Policy Solutions azt vizsgálta, hogyan kezelték 1990 és 2010 között a pártok az Alkotmánybíróság határozatait a legnagyobb médiavisszhangot kiváltó ügyekben.
A korábbi szimbolikus jelentőségű ügyek elemzéséből kiderül, hogy a Fidesz 2010. októberi bejelentése, miszerint az Alkotmánybíróság jogkörét szűkíteni kívánják, példa nélküli a rendszerváltás utáni magyar politikatörténetben. Az Alkotmánybíróságot korábban is érték kritikák – legfőképpen a Bokros-csomag idején – ugyanakkor ezek soha nem az AB autoritása, jogköre vagy létjogosultsága ellen szóltak, hanem konkrét döntéseket, főként szakmai alapon támadtak politikusok.
A rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb médiavisszhangot kiváltó alkotmánybírósági döntésekkel kapcsolatban négy jól megkülönböztethető reakciót azonosított a Policy Solutions: a belenyugvás, a politikai síkra terelés, az elhallgatás és az átdolgozott javaslatok benyújtásának stratégiáit.
A leggyakoribb reakció a belenyugvás az AB döntéseibe, hiszen a testület ciklusonként jó néhány törvény rendelkezését is megsemmisíti. Még olyan fontos, politikailag jelentős törvényjavaslat esetén is belenyugodott például az Antall-kormány a döntésbe, mint 1991-ben a „lex Zétényi”, amely a politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények büntethetőségéről szólt, és heves vitát váltott ki az első szabadon választott parlament soraiban.
Abban az esetben, ha az AB döntése nem egyértelmű állásfoglalás valamelyik politikai oldal álláspontja mellett, akkor a pártok politikai síkra terelik a döntést, azaz a kormány és az ellenzék is a saját interpretációját sulykolja a választókba. Erre példa a háromhetenkénti ülésezés ügye az első Orbán-kormány idejéből, amikor a Fidesz és az MSZP is a saját igazát látta megerősítve a döntésben.
A Policy Solutions elemzése szerint, ha egy politikai szereplőnek nem érdeke, hogy sokáig téma legyen az Alkotmánybíróság ítélete, akkor az elhallgatás stratégiáját választja. Így például az MSZP-nek a Bajnai-kormány alatt 2010-ben több okból sem lett volna szerencsés, ha az ingatlanadó eleve népszerűtlen javaslata sokáig napirenden marad, ezért a párt „az ítélet további tanulmányozására” időt kért a médiától, majd megpróbálta minél kevesebbszer szóba hozni a kormányoldalról kudarcnak tekinthető történetet.
Ha egy politikai erőnek igen fontos egy törvény elfogadása, amit az Alkotmánybíróság megsemmisített, új jogi eszközökkel próbálkozhat annak életbe léptetésére. Ez történt például a Horn-kormány idején a Bokros-csomag egyes részeivel. Ráadásul, a rendszerváltás óta (a 98 százzalékos különadóig) a Bokros-csomag idején érte legélesebb kritika az Alkotmánybíróságot. Fontos azonban megjegyezni, hogy a jelenlegi helyzettel ellentétben 15 éve a kormányoldal nem az AB döntésének jogszerűségét, indokoltságát vonta kétségbe, és nem próbálta kétharmados többsége birtokában sem csökkenteni a testület hatáskörét.
Szerző: Policy Solutions.