Az adósságkezelés különböző formái egy jelentés szerint legfeljebb néhány tízezer embert érnek el, miközben minden negyedik magyarral fordult elő a közelmúltban, hogy anyagi okokból késett valamilyen, lakhatással kapcsolatos számlája vagy a lakáshitele törlesztőrészletének a befizetésével.
Az életminőséggel foglalkozó uniós szervezet, az Eurofound megbízásából a Tárki és a Habitat for Humanity Magyarország közösen készített a lakossági eladósodottságról jelentést, amelynek megállapításairól hétfőn tájékoztatták az MTI-t. Az országjelentés fókuszában az eladósodottság megelőzésére és felszámolására szolgáló intézkedések, programok hatékonyságának az értékelése áll. A 2011 áprilisa és augusztusa között készült felmérésben Magyarországon kívül Írország, Portugália és Svédország vett részt.
A Tárki egy 2011 tavaszi adatfelvétele szerint a magyarországi háztartások 20 százalékában fordult elő, hogy az elmúlt 12 hónapban pénzhiány miatt nem tudtak közüzemi számlát fizetni. A családok 6 százaléka pedig késett a lakáshitel-törlesztéssel, háromnegyedük a közüzemi számlákkal is elmaradt. Ezek szerint a lakáshiteleken kívül a lakhatással kapcsolatos eladósodottság más formái is tömegeket érintenek.
A kutatók szerint a közüzemi díj- és lakbérhátralékok az alacsonyabb jövedelmű, kiszolgáltatottabb háztartásokat jellemzik inkább. Rontja a helyzetet, hogy a magyar lakásállomány műszaki állapota európai viszonylatban rossznak számít: Európában 26 százalékot tesz ki a háztartások energiafelhasználása az összesen felhasznált energiából, Magyarországon ez az arány viszont már 35 százalék. Ráadásul a rossz anyagi helyzetű háztartások jellemzően rosszabb energiahatékonyságú lakásokban élnek, ami tovább növeli az eladósodás kockázatát.
A közleményben az áll: a megfizethetőség javítására szolgáló támogatási rendszer az elmúlt években szétszabdalt és sok esetben rosszul célzott volt, az adósságkezelési szolgáltatásokhoz pedig csak elenyészően kevesen férnek hozzá, ráadásul nem is egyenlő eséllyel, hiszen csak a nagyobb településeken kötelező ilyen szolgáltatás működtetése.
A kutatók szerint a fő gond az, hogy a törvény értelmében adósságkezelési szolgáltatást az önkormányzatoknak csak a fővárosi kerületekben és negyvenezernél több lakosú településeken kötelező működtetniük, így kisebb településeken csak elvétve működik ilyen, vagyis a családok eltérő eséllyel jutnak hozzá hatékony adósságkezeléshez.
Az eladósodás megelőzésére és kezelésére közszolgáltatók által finanszírozott programok is működnek, de ezek rendszerszerű adósságkezelésre nem alkalmasak a felmérés készítői szerint.
Úgy gondolják: az adósságkezelés akkor működne jól, ha az hatékonyan elérné az eladósodással fenyegetett háztartásokat, megakadályozná az eladósodást, és kezelné a már meglévő adósságokat, fenntartható eredményeket érne el, képes lenne a háztartások gazdálkodási mintáinak megváltozására is szükség esetén. A szakemberek szerint kulcsfontosságú lenne a korai jelzőrendszer és beavatkozás, az intézkedések azonnali alkalmazása.
Kitértek arra: a sikeres adósságkezelés szolgáltatói oldalról is rugalmasságot követelne meg, például a kikapcsolás elhalasztását a résztvevő háztartásoknál vagy a részletfizetés engedélyezését. Nagyobb esélye van a sikerre azoknak a programoknak, amelyek az érintett háztartások erőforrásaihoz igazítva, erre is építve valósulnak meg, ezért egységes modell nincs, a szolgáltatások az egyszerű információátadástól az intenzív szociális munkával kombinált pénzügyi segítségig, az egyszeri támogatástól a többéves rendszeres támogatásig terjedhetnek - áll a közleményben.
Mint írták, a lakhatás megfizethetőségének javítása érdekében, az eladósodás megelőzésére a lakhatási támogatások integrált, jól célzott rendszerének kialakítása szükséges. Az energiaköltségek által okozott terhek csökkentésében a támogatások mellett az energiafelhasználás hatékonyságát javító beavatkozásoknak és az energiatudatosság növelésének is szerepet kell kapnia.
A jelentésben rámutatnak arra: hatékonyabb lenne az adósságkezelés, ha azt kötelező jelleggel kiterjesztenék a 40 ezernél kevesebb lakosú településekre is, akár kistérségi szintű ellátás formájában. Az adósságkezelési szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltételeinek újragondolására is szüksége lenne, például az eladósodottság minimális mértékének felülvizsgálata vagy a szolgáltatások hozzáférhetőségének javítása terén. A kártyás mérőórák felszerelése is hatékony eszköz lehet, ezt a szolgáltatóknak törvényi kötelezettségeik szerint alkalmazniuk kellene.
Hozzátették, hogy az adósságkezelő programoknak sokéves távlatban kellene gondolkodniuk, ehhez megfelelő finanszírozást kellene biztosítani. A kezelhetetlen adósságállománnyal rendelkező háztartások esetében pedig a szakemberek szerint a magáncsőd intézményének a bevezetése lehet a megoldás.