Bizony nem könnyű a pénzügyi tanácsadó élete. Gyakran olyan dolgokra kell rávennem ügyfeleimet, ami nagyon nem kellemes. Sőt. Gondolom a sportolók sem rajonganak az edzőjükért a felkészítés kemény munkája során. Aztán persze könnyes szemmel mondanak neki köszönetet az aranyéremmel a nyakukban. A vért, verítéket meg a könnyeket villámgyorsan elfelejtik.
A pénzügyi tanácsadó élete nem könnyű - pedig elvileg pont azzal foglalkozik és azt nyújtja, amire az ügyfeleinek a legnagyobb szüksége van. Azon dolgozom, hogy az ügyfeleim megvalósíthassák életük nagy céljait.
A bajok már ott kezdődnek, hogy általában az emberek meg sem fogalmazzák, mik is az IGAZI céljaik az életben. Csak úgy élnek, ahogy adódik. (Ezt nem kritikaként mondom - ebben a napi nyüzsgésben észrevétlen szállnak az évek. Aztán egyszer csak arra ébredünk a kórteremben, hogy éjszaka megint meghalt két szomszédunk. És akkor megkérdezzük a főorvost: Nem lehetne a haldoklókat egy külön kórterembe rakni? Mire a főorvos azt mondja: Nevetni fog Kovács bácsi, ez az!)
Mindenkinek vannak nagy vágyai. Ha nem is mindenkinek vágya körbeutazni a Földet (pedig ma már ez elég reális vágy lehet), de a sikeres gyerekek, nyugodt és elégedett öregkor abszolút minimum kellene, hogy legyen. Tessék rászánni egy órát, leülni és megírni a listát, mit is szeretnénk legjobban az életben. Lehetőleg most.
Következő lépésben írjunk a lista tételei mellé dátumokat. Ha most a gyerekünk két éves, nem lehetséges, hogy 16-17 év múlva érettségizik és egyetemre menne? És esetleg kéne neki egy garzonlakás. Ha most a lányom 5 éves, nem lehetséges, hogy 20 év múlva férjhez menne? Ha most 47 éves vagyok nem lehetséges, hogy 18 év múlva elegem lesz az igából és elmegyek nyugdíjba? Ha máskorra nem, erre igazán jól lehet időzíteni egy földkörüli utazást… És így tovább: dátumozzunk mindent.
Harmadik lépésben árazzuk be a tételeket: garzonlakás: tízmillió, földkörüli utazás kettesben hárommillió, saját nyugdíjalap harmincmillió, stb., stb.
Na és ilyenkor van rám szükség. Innen már az én dolgom, hogy hogyan lehet a tételekhez rendelt árat előteremteni. Nyilván olyan programokat kell összeállítani, ahol ezek az összegek a megadott időre rendelkezésre állnak. És ha elég idő van, mint a fenti példákban, ez minimális erőfeszítéssel megtehetők. Tíz és körül már bizony keményen szuszogni kell. Arra meg gondolni sem merek, mi van, ha valaki rájön, hogy két év múlva 35.000 forinttal nyugdíjba fog menni és eddig még semmit sem tett félre…
Természetesen nem könnyű erre rászánni magát az embernek, de nagyon megéri. Az idő pénz: sokkal inkább mint gondolnánk. Mondok egy példát: egy átlagos saját nyugdíjprogramot állítok össze húsz évre. De elhalasztom az egészet, mert még ráérek - csak jövőre kezdem el. Mit vesztettem? Majdnem pontosan öt millió forintot. Nem semmi! Havonta 416.666Ft-ot fizettem a halogatásért…
Azt szokták mondani, hogy az emberek 20 évesen nem szoktak lemondani a dohányzásról, csak azért, hogy megmentsenek a tüdőráktól egy vadidegen negyvenévest (akik természetesen saját maguk lesznek). Ugyan így a 45 évesen sokan úgy gondolják, hogy nem kívánnak félrerakni egy minimális összeget egy vadidegen 65 éves embernek (akik persze saját maguk lesznek). Pedig nem nagy dolgok kellenek: elég csak egy évvel elhalasztani a plazmatévé megvételét, vagy a kocsi lecserélését…
Szóval ilyeneket szoktam mondani. Csodálni lehet, ha utálnak? A jelenlegi magyar középosztály egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy milyen hajszálvékony határ választja el azoktól, akik az aluljáróba a hullámkartonon alszanak. Ebből következik a tanulság: Ha plazmatévét vásárolunk, gondosan rakjuk el a dobozát! Jól jöhet még az aluljáróban, ágynak…
dr. Tóth András
(forrás: www.tothandras.hu)