Igaz-e, hogy nem a 250 millió forinttal többet ígérő pályázó lesz a nyertes a volt Megyei Könyvtár épületére kiírt pályázaton?

A szakbizottságok elé terjesztett pályázatok egyértelművé teszik, hogy az épület hasznosítására mindkét pályázó hasonló minőségű koncepciót vázolt fel. Mindkét pályázó cég, a pályázatában felvázolt elképzeléseiben láthatóan nagyon magas színvonalon, és szinte azonos módon kívánja megvalósítani az ingatlan kulturális célra történő hasznosítását. Ezt a pályázatot kiíró is elismeri a pályázatok értékelésekor.

A pályázatok között mégis lényegi a különbség, amely minden – objektíven gondolkozó – Debrecen város érdekeit szem előtt tartó vezető számára egyértelmű döntést jelentene.

A debreceni illetőségű Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. 250 millió forinttal több pénzt ajánlott az ingatlan hasznosításáért, mint a Líra és Lant Zrt.! Mindezen egyértelmű – lényegi – különbség ellenére az önkormányzat érthetetlen módon érvényteleníteni kívánja a pályázatot, új pályázatot kíván kiírni. Indoklásában egyértelműen a Líra és Lant Zrt.-t próbálja helyzetbe hozni, mely a kiíró szerint kiadói hátterével, (…)”a város mai, intézményesült és elismert irodalmi életéneknek biztosíthat új erőforrást szakmai és anyagi értelembe egyaránt a kiadói csoport.” Az előterjesztők szóbeli indoklása kitért arra is, hogy a betelepülő Líra és Lant cégcsoport kulturális, és vállalkozás élénkítő hatása jelentős lehet.

Kósa Lajos 2005. januárjában még azt nyilatkozta egy másik – hozzá közel álló – vállalkozás „érdekes” pályáztatása kapcsán (..)én azt gondolom, hogy ha már egyszer egy helyi, debreceni vállalkozóról van szó, akkor én nagyon szívesen támogatom a debreceni vállalkozókat,   (…)De én azt mondom, hogy még akkor is a debrecenit kell támogatni, hogyha egyenlőek a feltételek.”

Láthatóan itt és most nem egyenlő feltételekről beszélünk. Azt a debreceni vállalkozást, amely jelenleg is több tucat debreceni családnak biztosít tisztes megélhetést, azt a céget, amely eddig is jelentős szerepet vállalt Debrecen kulturális életének kiteljesítésében, és amely most is több mint negyed milliárd forinttal többet kívánt az önkormányzat kasszájába befizetni nem kívánja támogatni a Kósa vezette önkormányzat!

 Ezzel ellentétben az a Líra és Lant Zrt. élvezi a pályázatot kiírók bizalmát, amelyik ugyan évtizedek óta működtet üzletet a városban, de eddig sem hozta, és valószínűleg ezután sem kívánja Debrecenbe hozni a kiadói tevékenységét, és ezek mellett más, új munkahelyteremtő beruházást sem kíván beindítani!  Az előterjesztés indoklásában kifejtett kulturális, és vállalkozás élénkítő tevékenységre a cégcsoport lehetősége eddig megvolt a városban. Láthatóan nem élt vele, és vélhetően ezek után sem fog.

De akkor mi az oka annak, hogy Kósa Lajos meghazudtolva önmagát, sutba dobva lokálpatriotizmusát, nem támogatja a debreceni vállalkozást, és ezzel több, mint 250 millió forintos kárt okoz Debrecennek?

A válasz kézenfekvő, ha megnézzük a Líra és Lant cégcsoport tulajdonosi körét. A budapesti cégnek a tulajdonosa Kolosi Tamás. A bölcsészből lett szociológus, majd milliárdos üzletember, a TÁRKI Közvélemény Kutató Intézet alapítója és elnöke. Ami érdekesebb ebben a történetben, hogy Kolosi 1998 és 2002 között Orbán Viktor miniszterelnöki tanácsadója volt, míg feleségének neve a Pentaton Művész- és Koncertügynökség Kft. ügyvezetőjeként a milliárdos „millenáris-botrány” kapcsán merült fel.

A Fidesz több mint kétmilliárdos tartozást görget maga előtt. A polgári pártnak minden forintra nagy szüksége van. Minden áron.

Láthatóan minden áron!

Varga Zoltán és Dr. Zsiros Zsolt önkormányzati képviselők  sajtótájékoztatójának anyaga.