Németországban egyre mélyül a konzervatívokkal közösen kormányzó Szabad Demokrata Párt (FDP) válsága, a vezetésben tavasszal végrehajtott generációváltás nem állította meg a választói támogatottság rohamos csökkenését, és a pártvezetők új nemzedékében őszre már fel is bomlott az egység.
A legutóbbi, 2009 őszén tartott országos választáson az FDP rekordnak számító 14,6 százalékos eredményt ért el, és az ellenzékben töltött 11 év után kormányra került, az 1982-1998 közti időszakkal megegyezően ismét a konzervatív CDU/CSU kisebb partnereként. A fényes sikert azonban gyors hanyatlás követte, a kormányzati szereplés kudarcok története. E történetek közül az adócsökkentés ügye a leginkább szemléletes: a párt a gazdasági válság közepette a radikális adócsökkentés ígéretével kampányolt, de az államháztartási hiány lefaragását fontosabbnak tartó konzervatív partnernél nem tudta keresztülvinni az adóterhek számottevő mérséklését. 2009-ben ugyan sikerült elfogadtatni az idegenforgalmi szálláshelyek díjára rakódó áfa csökkentését, de kiderült, hogy nagyjából a törvény megszavazásával egy időben a párt több mint 1 millió euró támogatást kapott a Mövenpick szállodalánctól, ami nem volt törvénytelen, de beárnyékolta a sikert.
A szakpolitikai problémák mellett további gond, hogy az FDP kormányra kerülve elvesztette vonzerejét. Ennek jele például az, hogy a szavazóbázis egy rétegében, a fiatal középvezetők, vezetők körében a párt egyszerűen kiment a divatból. "2006 és 2009 között sok fiatal menedzser identitásában volt fontos elem az FDP" - idézett egy személyzeti tanácsadót a Der Tagesspiegel című lap a hét végén. A fiatal menedzserek értelmezésében az FDP a határozottság, a céltudatosság és a teljesítmény-orientáltság megtestesítője volt, ezek a fiatalok pedig a pártpreferenciájukat a német viszonyok között szokatlan módon nyíltan vállalták - például megadták a Linkedin vagy a Xing álláskereső közösségi portálokon elhelyezett anyagaikban -, mert a párttal való azonosulás révén kifejezésre akarták juttatni, hogy ezek a tulajdonságok rájuk is jellemzők. Az utóbbi időszakban viszont az FDP eltűnt a bemutatkozó anyagokból, nem is beszélnek a pártól - mondta a fejvadász a lapnak.
A párt támogatottsága 2010 májusa óta a parlamentbe jutás küszöbének számító 5 százalék körül mozog, többnyire alatta. A rohamosan fogyatkozó támogatottság első áldozata Guido Westerwelle elnök volt, akit 2011 tavaszán a feltörekvő fiatal generáció és az idősebb nemzedék összefogásával szinte puccsszerűen leváltottak tisztségéből.
A 49 éves politikus utódja a 38 éves Philipp Rösler. A váltás másik fő alakja a 32 éves Christian Lindner, akit egy évvel korábban választottak meg pártfőtitkárnak, a harmadik pedig Daniel Bahr, az egészségügyi minisztérium 35 éves vezetője. A popzenéből származó fiúcsapat elnevezéssel illetett - és az FDP-tagságuk kezdete után 94-es generáció néven is emlegetett - csoporttól a tagság és a megmaradt hívek a szervezet és a program megújítását várták, de helyette a választói lemorzsolódás folytatódását kapták. A párt 2011 elején három tartományi választáson szorult ki a helyi parlamentből, az új vezetés hivatalba lépése óta pedig további két tartományban estek ki a törvényhozásból. Országosan a támogatottság az év végére 3 százalékra csökkent.
A válság mélyülésével együtt belső harcok kezdődtek. A Die Welt am Sonntag című vasárnapi lap szerint az FDP jelenleg csupán egymással marakodó "egoisták klubja", míg a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung kommentárja szerint az a párt, amely egykor a szabadságjogokért, a piacgazdaságért és a jogállamiságért küzdött, jelenleg kizárólag azzal foglalkozik, hogy megtartsa hatalmát, s ez napról napra csökkenti kormányzóképességét.
A lap szerint az FDP "kihagyott egy ziccert", az euróövezet válságát, amelyet felhasználhatott volna arra, hogy kiemelje arculatának gazdaságpolitikai vonásait. A párt vitát kezdeményezhetett volna arról, hogy mit érdemes változtatni a tizenhetek együttműködésében, és a tisztázó vita révén irányt mutathatott volna a válság kérdéseivel összefüggésben tanácstalan választóknak, akik nem bíznak az euró megmentésén ügyködő politikusokban, "de jó európaiak akarnak lenni" - írta Rainer Hank, a konzervatív lap gazdasági rovatának vezetője.
A vitára meg is volt az esély, mivel a Bundestag FDP-frakciójának egy tagja pártszavazást kezdeményezett az Európai Stabilitási Mechanizmusról (ESM). A képviselő azt indítványozta, hogy a liberálisok ne támogassák az állandó euróövezeti válságkezelési mechanizmus beindítását, a pártvezetés azonban "a hatalom elvesztésétől és a populizmus vádjától félve" nem vállalta a nyílt vitát, hanem a színfalak mögött dolgozott a kezdeményezés elgáncsolásán.
A pártszavazás keddig tartott. Szerdán Christian Lindner főtitkár indoklás nélkül lemondott, amit megfigyelők egyöntetűen a vezetési válság elmélyüléseként értelmeztek. A szavazás eredményét pénteken hozták nyilvánosságra, e szerint az euroszkeptikus szárny kétszeresen is vereséget szenvedett, mert a pártszavazáson résztvevők száma nem érte el a teljes tagság egyharmadát, az eredmény ezért nem kötelező a pártvezetésre nézve, és a szavazók többsége az elnökség indítványát támogatta, amely a kormányzati politika követését, az ESM mihamarabbi bevezetését javasolta. Ellenkező esetben Philipp Rösler az eredmény bejelentésével együtt a lemondását is bejelentette volna - vélik elemzők, akik szerint az elnök így egyelőre megmenekült, de korántsem biztos, hogy karácsony után is ő lesz a német liberálisok vezetője.