Nálunk járt Balczó András.

Egyik barátunk írta: Igaz emberi jellem nélkül csak egy halom érem a legsikeresebb sportoló. Nos Balczó András az életben legalább annyi csillogó érmet érdemelt, mint a sportpályákon.

Első jelenet: 1972, München, Olimpia. Az öttusa befejező száma a futás. Egy ország egy emberként szorít egy sportolóért, hogy megnyerje az olimpiát. Sem előtte, sem azóta, ennyire nem szorított sportolóért az Ország. 25 másodperc volt a hátránya a vezető szovjet versenyző mögött. Együtt futott vele az ország, s Ő győzött. Feledhetetlen.

Második jelenet. A Küldetés című filmből. Öttusaverseny lovaglószáma. A versenyző lova leveri az egyik akadályt. Balczó András fut, s visszateszi a helyére a levert rudat. Ez volt a feladata a világhírű sportolónak. Helyére tenni a levert akadályt. S Ő a helyére tette. Mint az életben is mindig. A helyére tette a dolgokat. E jelenetet aki látta, annak örökre bevésődött emlékezetébe.

A harmadik jelenet. Mi, az Oxigén Kupa szervezői, levélben kerestük meg Balczó Andrást, felkértük, legyen a verseny Fővédnöke. Leírtuk versenyünk eddigi történetét, szándékát, célját, rendezési körülményeit. Leírtuk azt, hogy itt nem világklasszis versenyzők versenyét fogja látni, főleg amatőrök futnak, nincsenek pénzdíjak, csillogó érmek, de van egészséges mozgás, megértés egymás iránt, teljesítménytől függetlenül, egy szép természetes környezetben.  Reménykedni is csak félve mertünk. Óriási öröm volt Balczó András telefonja, a sportlegenda elfogadta meghívásunkat.