A Jobbik mostani politikája csak egy lépésnyire van a nácik németországi könyvégetésétől, vagy a kommunisták Aczél György-i kultúrpolitikájától. A normális Magyarország azt üzeni a szélsőjobboldalnak: nem adjuk a magyar költészetet, nem adjuk a magyar nyelvet!
Békéscsabán az aradi vértanúk megemlékezésén az egyik legnagyobb magyar költő, Faludy György versét olvasták fel. A Jobbik tiltakozott a szerinte „cionista és magyarellenes” költő versének felolvasása ellen, és előzetes cenzúrához kötné, hogy hivatalos ünnepségeken mely költők verseit olvashatják fel a jövőben.
A Jobbik politikája kísértetiesen emlékeztet a rendszerváltozás előtti aczéli kultúrpolitikára, amikor csak azok a költők publikálhattak, akik igazodtak a diktatúra ideológiájához, akik kiszolgálták a fennálló rendszert. De eszünkbe juttatja a nácik németországi könyvégetéseit is.
Minden magyar demokrata kötelessége, hogy megvédje a magyar költészetet, megvédje a magyar nyelvet a szélsőjobboldal legújabbkori cenzúrájától. Olvassunk Faludyt! Mert Faludy pontosan ismerte a Jobbikhoz hasonló politikai mozgalmak lényegét, amit több versében is megfogalmazott. Álljon itt egy részlet a Német zsoldosdalból:
Nem ismerünk apát, anyát,
kivágunk minden almafát,
megmérgezzük a kútvizet,
s azt szolgáljuk, ki megfizet,
annyit se mondunk: jónapot,
s kinyitjuk a hordó-csapot,
széthordjuk ingóságodat,
kurvának visszük lányodat,
s ha nem mondod, hogy: köszönöm
lebunkózunk a küszöbön,
mert mi vagyunk a foltozott
írhájú német zsoldosok.
Budapest, 2009. október 10.