- A keleti partnerség legnagyobb tanulsága az, hogy az európai vezetők ízelítőt kaphattak abból, milyen az, ha a Kreml hatalma a maga teljes valójában bekopogtat az ajtón - írja a European Voice angol nyelvű, uniós ügyekkel foglalkozó brüsszeli hetilap csütörtökön megjelent számában Edward Lucas, az Economist külpolitikai szerkesztője.
"Hogy hogyan álljanak a Kremlhez? Sebei nyalogatása után Európának kemény ellentámadásba kell lendülnie. Kezdjék a Gazprommal" - utal arra Lucas, hogy az Európai Bizottság jelenleg is vizsgálja, visszaélt-e az orosz állami gázóriás piaci erejével több EU-tagállam piacán. A vizsgálat végén akár több milliárd euróra is megbírságolhatja Brüsszel az orosz vállalatot.
A keleti partnerség a külpolitikai szerkesztő szerint több sebből vérzik. Egyrészt az abban részt vevő országok nagyon különböznek egymástól; Ukrajna fontosabb, mint a többi együttvéve, Azerbajdzsán "birtokosai-irányítói" olyan gazdagok, hogy azt csinálnak, amit akarnak, Fehéroroszország autokrácia, és Örményországgal együtt annyira függ Moszkvától, hogy alig van manőverezési lehetősége - állapítja meg Lucas.
Másrészt a keleti partnerség azon a feltételezésen alapul, hogy a hatalmon lévők és a nép érdekei egybeesnek. Nyilvánvalóan nem ez a helyzet - szögezi le az újságíró.
"A legtöbb országban az elitek korruptak és saját érdekeiket követik, csalnak a választásokon, elhallgattatják a sajtót, megfélemlítik az ellenzéket, mandátumukat pedig felhatalmazásnak tekintik a szabad rablásra" - vélekedik az újságíró, felidézve, hogy anno ezeket az országokat "rabállamoknak" nevezték, mert a Szovjetunió leigázta őket.
Most viszont saját vezetőik rabjai - jelenti ki Lucas, aki szerint ezek a vezetők hiába méltatják szavakban az európai integrációt, viszolyognak attól a politikai és gazdasági versenytől, amit jelent. A lakosság viszont az újságíró szerint üdvözölné mindezt, mert a putyinizmust nem tartják vonzó modellnek, és elegük van az orosz nyomásgyakorlásból, a bűnözésből és a korrupcióból.
"Sajnos a vezetők sokkal jobban félik a Kremlt, mint választóik" - írja Edward Lucas.
A visegrádi és balti országok döntően Európa-párti vezetőit korábban rá lehetett venni, hogy a hazájuk hosszú távú érdekét szem előtt tartva rövid távon fájdalmas intézkedéseket, nehéz döntéseket hozzanak az európai integráció érdekében. Ez egy olyan volt szovjet "börtöntöltelék", mint Viktor Janukovics ukrán elnök esetében nem válik be - vonja le a következtetést az újságíró, aki szerint az ukrán elnök "sötét és trükkös", de azt pontosan látja, hogy az EU annak a rendszernek a felszámolására igyekszik rábírni, amely a hatalomban tartja.