Azt nem állíthatjuk, hogy a Loki szurkolói pesszimisták lennének. Mintegy ezren látogattak el Diósgyőrbe, az autókból, buszokból „Bajnokcsapat!” feliratú transzparensek lógtak ki, mintegy megelőlegezve a bizalmat.
Köztudott volt: amennyiben a hajdúságiak legyőzik a DVTK-t, az utolsó forduló eredményétől függetlenül már bajnok.
Egy jó formában lévő DVSC simán megbirkózna a Diósgyőrrel, ám a nagy kérdés az volt, vajon labdarúgóink le tudják-e győzni görcsösségüket, az elvárással járó feszültséget. Az utóbbi időben nem egy bajnokin érzékelhető volt, mekkora nyomás van a csapaton, időnként kapkodva, pontatlanul játszottunk. A szurkolók azért is utaztak el ilyen szép számban a borsodi településre, hogy segítsék kedvenceiket. Támogassák őket abban, hogy két év után visszaüljön a trónra a Loki.
Hazai részről a vártnál kevesebben látogattak ki. Mint megtudtuk ennek oka, hogy a diósgyőri drukkerek nehezen emésztették meg a Siófok elleni vereséget, ezért sokan távolmaradtak a mai találkozótól.
Érződött a feszültség a játékosainkon, kezdetben inkább a hazaiak akarata érvényesült. Lelkesen, bátran és veszélyesen játszottak a borsodiak, akik főleg jobb oldalon vezették támadásaikat, és onnan próbáltak középre adni. Húsz perc után vált kiegyenlítetté a játék, de még ekkor is pontatlanul futballoztunk, és csak ritkán sikerült kapura rúgni, mert a hazaiak már a 16-osnál elvették a labdát. Ahogy telt az idő, úgy vettük át fokozatosan az irányítást, és kezdtünk egyre nagyobb fölényt kiharcolni, ami ezúttal helyzetekkel is párosult, de azért kapusunknak, Polekszicsnek is akadt dolga.
Nagy DVTK-helyzettel és egy Czvitkovics-góllal kezdődött a második játékrész, majd jött egy újabb nagy hazai lehetőség, és egy újabb Czvitkovics-találat. Mindez hét perc alatt történt. Tombolt a vendégpublikum, de sok volt még hátra. A Gálhidi-csapat nem adta fel, és Homma visszahozta a reményt együttesének. Persze, hogy ettől vérszemet kaptak Lippaiék, aki szépen szerettek volna búcsúzni közönségüktől. Nagyon beszorítottak minket, nem tudtunk labdát szerezni, ha mégis, azonnal elveszítettük.
És akkor jött Dombi Tibi! A 35 éves csupaszív középpályás, aki gyönyörű góllal megnyugtatta a csapatot. Mikor máskor, ha nem a legnehezebb helyzetben? Innentől már nem volt visszaút, a Lokomotív robogott előre, egészen a bajnoki címig!
Soproni Liga 29. forduló
Diósgyőri VTK – DVSC-TEVA 2-3 (0-0)
Diósgyőr, 3000 néző. Vezette: Solymosi (Lémon, Takács)
DVTK: Vojinovics – Lakatos, Bogunovics, Viskovics, Gohér – Takács (Balajti 76.) – Ahodikpe (Lipusz 46.), Kamber, Lippai, Homma – Tóth M. (Szabó V. 87.)
DVSC: Polekszics – Bernáth, Komlósi, Mészáros, Leandro – Czvitkovics, Varga J. (Katona 85.), Kiss Z., Szakály (Dombi 46.) – Oláh, Vinicius (Fodor 73.)
Gól: Czvitkovics (48.), Czvitkovics (52.), Homma (62.), Dombi (70.), Balajti (80.)
Sárga lap: Viskovics (19.), Ahodikpe (39.), Vinicius (58.), Bogunovics (58.)
Események:
48. perc: Kiss Zoltán passzolt Czvitkovicshoz, aki tolt egyet a labdán, majd jobbal, 25 méterről a jobb alsó sarokba lőtt. 0–1!
52. perc: Vinicius jobb oldalról a hosszún érkező Czvitkovics elé adta labdát, a középpályás kapásból lőtt a kapuba. 0–2!
62. perc: Homma kapott egy labdát Kambertől a 16-oson belül, és jobbal, kapásból a kapuba lőtt. 1–2!
70. perc: Dombi kapott egy labdát a jobboldalon Rudolftól, lövés helyett egy lövőcsellel elküldte Gohért, majd higgadtan a kapu jobb alsó sarkába lőtt. 1–3!
80. perc: Az élete első NB I-es bajnokiján játszó Balajti egy jobb oldali beadás után, 5 méterről a kapuba pörgette a labdát. 2–3!
Forrás:www.dvsc.hu