Férfi kézilabda Eb - Döntetlen az oroszok ellen

    Tekintettel arra, hogy ebben a csoportban szerepel még az olimpiai, világ- és Európa-bajnok francia, valamint a vb-bronzérmes spanyol együttes, így a középdöntőbe kerülés miatt már ez a csata is roppant fontos volt. A magyarok a tavalyi vb-hetedik helyükkel már biztos olimpiai selejtezősnek számítottak, az oroszok ugyanakkor ezt nem mondhatták el magukról, és nekik az Eb az utolsó esély, hogy harcban maradjanak a londoni indulási jogért.

    A magyarok szinte hazai pályán érezhették magukat, közel 6000 néző szorított nekik, de a lelátón néhány száz orosz szimpatizáns is helyet foglalt. A szurkolótáborokat nem választották el egymástól.

    Három magyar gól után az 5. perc végén tudtak szépíteni az oroszok. 5-1-nél Ilyést, 5-3-nál pedig Nagyot küldték ki, azonban az ellenállhatatlanul kezdő Iváncsik Gergő kettős emberhátrányban is betalált. Egy rövid megtorpanás után negyedóra elteltével megint megnyugtatóbb lett az előny, 12-8-nál aztán az oroszok – kettős emberhátrányuk alatt - időt kértek. "Játszik a csapat" – harsant fel több helyről"

    A sok csere révén feljött a Makszimov-alakulat, és a 24. percben, 16-14-nél már Mocsai kért időt, de így sem sikerült megállítani az orosz feltámadást. Sőt, Ilyés újbóli kiállítása alatt, közvetlenül a szünet előtt jött az egyenlítés.

    A második félidőt Fazekas helyett Mikler kezdte a kapuban, de így is vezetéshez jutott a rivális. "Mindenki szurkoljon" – jött a bíztatás, ám az oroszok nem álltak le, s a 34. percben már 22-19-re elhúztak. Emberelőnyben új lendületet kapott a magyar együttes, ám Mocsai büntetőt rontott. Időközben Zubai csípő-, Iváncsik G. vádli, testvére, Tamás pedig térdsérülés miatt kidőlt. Utóbbi számára lehet, hogy véget ért az Eb.

    A nézőtéren hangosabbak lettek a szerb szurkolók, és nyíltan az oroszoknak szurkoltak, sőt, ha Krivokapicshoz került a labda – vagy ha gólt lőtt -, akkor hangos füttyszóval jelezték volt honfitársuknak nemtetszésüket.

    Az oroszok megtalálták a magyar támadások ellenszerét, alig sikerült komoly lövőhelyzetet kidolgozni. Tizenhárom perccel a vége előtt 26-26 volt az állás, majd amikor hosszú idő után megint a magyaroknál volt az előny, az ellenfél időt kért.

    A lendület megmaradt, és újabb emberelőnyben 30-27-re módosult az eredmény, ám nem adta fel az orosz sereg, az 57. percben egyenlített, csakhogy Rasztvorcevet kiállították. Mégis egy orosz gól következett, de Koksarov pedig rosszul cserélt, így kettős emberelőnybe került a Mocsai-csapat. Császár büntetőből egyenlített, majd 13 másodperccel a vége előtt még egyszer lehetett támadni, ám Ilyés ellen belemenést fújtak.

    A magyarok ezt megelőzően csak egyszer, még 1999. december 17-én, a szlovákiai Vágbesztercén rendezett felkészülési tornán szereztek pontot – akkor győzelem révén kettőt is – az oroszok ellen, vagyis tétmeccsen most először sikerült ez.

    A két csapat csoportbeli helyezése – és a papírforma alapján a középdöntős továbbjutása – attól függ, mit játszanak majd a spanyolok és a franciák ellen.   

    Mocsai Lajos, szövetségi kapitány:

    "Igazságos eredmény született. Persze sajnálom, hogy az utolsó támadásunkat nem tudtuk góllal befejezni. Bízom abban, hogy ez a döntetlen erőt ad a folytatásra. Rossz hír, hogy két játékosunk is komoly sérülést szenvedett. A meccset jól kezdtük, még akkor is, ha az oroszok olyan stílust képviselnek, hogy nagyon nehéz ellenük játszani. Nekünk később három holtpontunk is volt, de mindig sikerült ezen túltennünk magunkat."

    Vlagyimir Makszimov, az orosz válogatott szövetségi kapitánya.

    "A mérkőzés elején nehezen találtuk a magyarok beállós játékának ellenszerét. Amikor felálltunk, gyorsabbak lettünk, akkor is sokat hibáztunk. Megpróbálunk a folytatásban lényegesen kevesebbet rontani."

    Ilyés Ferenc, csapatkapitány:

    "Fantasztikus mérkőzés volt. Egy pontot veszítettünk, de egyet nyertünk is. Az én kezemben volt a győzelem, sajnálom, hogy nem lőttem be. Szomorkodásra nincs ok, csak a sérültek miatt. A továbbjutás még él."