A DVSC teljesítmény-fejlesztési processz menedzsere a jövőben a többszörös francia bajnok AS Monaco csapatánál vállal munkát, de megígérte a vezetőségének, hogy amint sikerült a városnak felépíteni a szükséges infrastruktúrát és a klub változatlanul igényt tart a szolgálataira, szívesen visszajön Debrecenbe.
Jámbor László személyében tavaly márciusban nemzetközi hírű szakember érkezett a DVSC labdarúgócsapatához, hogy tudásával és tapasztalatával segítse az együttest. Az egykori kiváló kosárlabdázó, majd tréner erőnléti edzőként több mint tíz éven át dolgozott Hollandiában, ahol az Ajax csapatánál végzett elismerést érdemlő munkát
. Kellő tapasztalattal és kreativitással felvértezve, egy rövid szaúd-arábiai kitérő után tért haza, és a Debrecen együtteséhez szerződött, ahol nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a csapat kétszeres bajnok és Szuperkupa-győztes lett.
Eleinte csak a szezon végéig szólt a megállapodás, ám miután meggyőződött arról, hogy a városvezetés minőségi labdarúgást akar, három évre szóló szerződést írt alá a klubbal. A labdarúgást és elsősorban a DVSC-t, valamint annak utánpótlását szolgáló nagyszabású tervek azonban nem valósultak meg. Nem épült meg az Oláh Gábor utcára ígért fedett műfüves pálya, amelynek pedig télen nagy hasznát lehetne venni. Szintén a közös munka alapvető feltétele volt, hogy megépüljön az évek óta emlegetett utánpótlás-nevelő központ. A városvezetők a Gázvezeték utcai stadion mögötti területen öt-hat füves pálya kialakítását tervezték, ám ez sem teljesült.
A Loki teljesítmény-fejlesztési processz menedzsere most távozik Debrecenből, és jó barátja, Bölöni László hívására a francia AS Monaco együttesénél vállal munkát.
"A 14 hónap alatti közös fáradozásaink gyümölcseként két bajnoki címhez és egy Szuperkupa-győzelemhez segítettem hozzá a DVSC–t, mint technikai igazgató és teljesítmény-fejlesztési processz menedzser. E rövid sikersorozat után mégis elhagyom a klubot.
Az életemet és a munkámat mindig a felelősség komolyságával élem olyannyira, hogy a hivatásomat küldetés szintjén gyakorlom és az üzleti rész nyereségét és kockázatát matematikai szinten számolom, mert a sors az időt igen szűkmarkúan méri. A megállapodásaimat többek között a fentiek miatt veszem és kérem számon rendkívül komolyan. Ehhez hozzátartozik, hogy elvárom a velem kötött ígéreteket közösen valóra is váltsuk. A debreceni misszió megkezdésekor a város vezetősége előtt vázoltam egy hároméves project háromkomponenses tervét, amely:
- egy részletes és egyedi szakmai koncepciót,
- egy innovációs részt, valamint
- a kettő realizálásához szükséges infrastrukturális feltételrendszer terveit tartalmazta.
Az infrastruktúra formai, tartalmi és funkcionális terveit kidolgoztam és a polgármester úr által kijelölt kivitelező bizottság elé tártam.
Kidolgoztunk egy ütemtervet:
- 2005. szeptember 30-ig a nyitott műfüves projektrész kész
- 2005. december 31-ig a fedett műfüves projektrész kész
- 2006. május 30-ig a DVSC utanpótlás centruma nyolc füves pályával kész
- 2008. december 31-ig 20 vagy 30 000-es multifunkcionális városi futballstadion.
Az ütemterv feltétele volt természetesen egy szakmai sikersorozat is. Ez utóbbit a DVSC arculatára igazított egységes szakmai koncepció megvalósításának megkezdésével maradéktalanul teljesítettük, hiszen nemcsak bajnokságokat és Szuperkupát nyertünk, hanem kétvállra fektettük a horvát bajnokot, és jó játékkal leptük meg a Manchester United együttesét, megtöltve a Népstadion lelátóit az ország valamennyi részéből összesereglett szurkolókkal.
A DVSC–ben elkezdett tevékenységemet nem azzal az elvárással indítottam, hogy rólam szóljon, hanem a futballról és Debrecenről. Ismerve a jelenlegi "Magyar Futball Miliő" nehézségeit, a "szigetelmélet" védelme alatt kívántunk egy modellklubot faragni a Loki-ból, jelentős hagyományai megtartása mellett. Ez szakmai, szervezeti és funkcionális formáiban egyaránt példaként állhatott volna a megújulni vágyó magyar labdarúgás valamennyi klubja számára, és átfogta volna mind Debrecen város, mind a régió utánpótlás nevelését is.
A Project terveit és gyakorlati megvalósítását nagy figyelemmel és odaadó áldozatkészséggel támogatta Szima Gábor, a klub elnöke és Szilágyi Sándor cégvezető. Sajnos a bajnoki év elejétől kezdve, - jóllehet, hogy a város önhibáján kívüli okok miatt is - a Projekt eredeti határidejének valamennyi dátumát egymás után átlépte. Másfél hete a Pápa elleni mérkőzés előtt vált világossá, hogy egy helyben járunk, és a Projekt beláthatatlan időre megfeneklett, tehát az infrastrukturális részéből - ami a Projekt teljes sikerének bázisa - 14 hónap után minden előzetes egyeztetés ellenére semmi sem valósult meg!
Ekkor számot vetettem azzal, hogy akarok-e egy újabb bajnoki évnek nekikezdeni úgy, hogy a terveim megvalósulása határidőtlenné vált. Úgy döntöttem, hogy nem, mert nem akarom mások tehetetlensége és gáncsoskodása miatt elfecsérelni az időmet. Elhatároztam, hogy a számomra beérkező ajánlatok közül a legkedvezőbbet kiválasztva fogom folytatni pályafutásomat, annak ellenére, hogy igen nagy örömmel dolgoztam Debrecenben.
Megígértem a klub vezetőségének, hogy amint sikerült a városnak felépíteni a szükséges infrastruktúrát az általam kvalifikált nívón, és a klub változatlanul igényt tart a szolgálataimra, szívesen jövök vissza Debrecenbe a megkezdett munka szakmai koncepcióját és innovációs részét befejezni.
Ezúton szeretném megköszönni a klub vezetőségének, az edzőkollégáknak, az orvosi és adminisztratív stábnak, a játékosoknak, a megyei szövetségnek, a szurkolóknak és a város vezetőségének a támogatását. Sok sikert a BL-ben és a 2006-2007-es bajnoki évben, de arra kérek mindenkit, drukkoljanak nekem is, hogy az AS MONACO színeiben teljesítmény-fejlesztési processz menedzserként régi barátommal, az erdélyi származású Bölöni Lászlóval újabb sikerekkel öregbítsük a magyar származású szakemberek hírnevét a világban.
Sportbaráti üdvözlettel
Hajra Loki!
Jámbor László”