A gyurcsányizmus nem egy ember politikája. A gyurcsányizmus az MSZP húszéves teljesítményének következménye, méltó végkifejlete. Ezt a teljesítményt felelősség terheli azért, hogy nyomában egy neohorthysta szellemi-politikai restauráció következik, egy olyan tekintélyuralmi rendszer kiépülése, amely még a hagyományos értelemben vett polgári parlamentarizmus intézményeinek működését is korlátozni fogja.
Minderre Gyurcsányt idejében figyelmeztették baloldali értelmiségiek, de ő mindig a liberális értelmiségiek kegyeit kereste, nem hallgatott sem a kritikákra, sem a tárgyszerű elemzésekre. Nem ismert más logikát, mint a tőke és a hatalom logikáját. Mindezért nekünk baloldaliaknak és természetesen mindenekelőtt a bérmunkából élőknek kell megfizetni az árat.
A gyurcsányizmus társadalmi jelenség, a baloldal elkorcsosulásának megnyilvánulása. A magyar nagytőke egy frakciójának politikai-szervezeti képződménye. Gyurcsány Ferencet, a szocialista miniszterelnököt a jobboldal a baloldal elleni gyűlöletkeltés céljából állította gyűlöletkampányának céltáblájául. A jobboldal és a szélsőjobboldal mást sem akar, minthogy a gyurcsányizmust orbánizmussá, vagy ami még rosszabb, újfasizmussá ( Jobbik ) transzformálja.
Ha mélyebbre tekintünk, a gyurcsányizmus a rendszerváltás és a gazdasági válság sajátos terméke: a szocializmus elfajulásának és a vele összefüggő eszmény nélküli karrierizmusnak a legszélsőségesebb, teljesen kifejlett hazai formája: az erkölcsi elveket nem ismerő, félművelt parvenü (felkapaszkodott újgazdag sznob) klasszikus politikai, szellemi és kulturális megtestesülése, a Magyar Szocialista Párton és a magyar társadalmon belüli irányzat. A politikai kalandorságnak az individualizmusba, a hatalom szélsőséges akarásába hajló jelensége, amelynek olyan szubjektív alapvonásai ismertek mint az árulás, a politikai nárcizmus, a korlátozatlan és gátlástalan individualizmus; visszaélés az emberek bizalmával, akik e jelenséget elejétől fogva félreértették. Társadalmi támogatását főképpen az MSZMP félrevezetett, idős nyugdíjasai köréből meríti, akik az új jobboldaltól való félelmükben felcicomázzák a gyurcsányizmust a számukra szimpatikus vonásokkal, mint például antifasizmus , civil kurázsi , erős személyiség stb.
Politikai tartalma felől nézve a gyurcsányizmus a szocializmus kapitalizmusba való átmentésének liberális formájaként szilárdult meg. A gyurcsányizmus úgy kezdte, hogy a 2006-os választások előtt képmutató módon meghirdette a merjünk baloldaliak lenni jelszót, és vörösbe öltöztette az MSZP-t. Még emlékezünk: a neoliberális blairizmus híveként Gyurcsány ott kezdte a nyilvános szimbolikus politizálást, hogy emeszpés hatalmának megszilárdítása érdekében védelmébe vette a vörös csillag betiltása elleni tiltakozást, és ott fejezte be, hogy - a jobboldallal karöltve - nem szavazta meg a parlamentben a holokauszt tagadásáról szóló törvényt, mert a törvény nem vonta össze a kommunizmus és fasizmus bűneit . Ez jelzés volt az SZDSZ irányába, hogy véglegesen megtért a liberalizmushoz. Az SZDSZ, a hazai (neo)liberalizmus pártpolitikai felszámolódása megnyitotta előtte az új politikai teret, s mint a liberalizmus megmentője , az MSZP jobb- és baloldalra való kettészakadását megelőzendő jobboldali irányú szakadást készít elő, összefogva az SZDSZ maradványaival. Ily módon az MSZP baloldala a még rosszabbtól tartva hallgat, és sodródik az eseményekkel egészen az önfelszámolásig.
A gyurcsányizmus éveken keresztül érvényre juttatta a magyar politikában a neoliberalizmus emberellenes gazdaságpolitikáját, s végül e gazdaságpolitika őszinte híveinek táborában kötött ki, sőt ezekkel egyetemben kívánja az MSZP vagyonát, infrastruktúráját a párt megmentése és a pártegység jelszavai alatt a liberalizmus szervezeti alakjává formálni.
Miközben a gyurcsányizmus gazdaság- és szociálpolitikai, valamint politikai és jogi téren előkészítette a talajt a szélsőjobboldal és az újfasizmus hazai feltámadása számára, e teljesítményét sok ember előtt azzal konspirálta el, hogy egész politikáját bevitte az antifasizmus zászlaja alá. A siker katasztrofális következményekhez vezetett: a küszöbön álló választásokon az újfasizmus erősebb párt lehet, mint maga az MSZP. Az az MSZP, amely a gazdasági megszorítások és az újgazdagok érdekében leváltotta saját társadalmi hátterét, a lakótelepek népét. Sokakat egyenesen a szélsőjobboldal ölelő karjaiba taszított. A Magyar Egyesült Baloldal alapítója, az egykori MSZP-tag Krausz Tamás minderre időben felhívta a figyelmet a legszélesebb fórumokon, de nem akadt az MSZP-ben egyetlen egy olyan irányzat sem, amely e betegséggel szemben komolyan hajlandó lett volna felvenni a harcot. Ennek következtében ma már nem az a kérdés, hogy milyen esélyei vannak a baloldalnak a választásokon, hanem az, hogy fennmarad-e a baloldal egyáltalán a maga rendszerkritikai-antikapitalista sajátosságaival. A Magyar Egyesült Baloldal, mint szociális mozgalom az egyetlen olyan kísérlet, amely tudatosan menedékhelyet nyújt irányzattól függetlenül minden olyan baloldali egyénnek és civil szervezetnek, aki/amely felismeri, hogy a gyurcsányizmus romjai alól csak a következő alapvető feladatok felvállalásával nyílik esély:
1. Azonnal meg kell kezdeni a munkavállalók társadalmi védelmének és önvédelmének megszervezését azokkal a szakszervezetekkel együttműködve, amelyek erre hajlandók.
2. A munkahelyteremtés egyetlen komoly forrása a dolgozói-közösségi tulajdon és a termelői önszerveződés. A feladat ezek jogi-politikai és gazdasági feltételeinek megteremtése.
3. A szociális jogok (munkához, lakhatáshoz, ingyenes egészségügyhöz és oktatáshoz való hozzáférés stb.) alkotmányos-törvényi rögzítése.
4. Csak mindenfajta rasszista előítélet és bűnbakállítás elutasításával lehetséges e követelések szervezeti-mozgalmi és politikai képviselete.
E kiinduló követelések egységes képviselete nélkül semmilyen baloldali újjáépítkezés nem lehetséges.
2010. április 11. A MEBAL Egyeztető Tanácsa
Kiadó: Magyar Egyesült Baloldal Mozgalom (MEBAL)
(OS)