A héten a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) vendégeként fontos beszédet mondott a magyar médiában tapasztalható aggasztó tendenciákról David Kostelancik, az Egyesült Államok ideiglenes budapesti ügyvivője. A hazai sajtóviszonyok ismeretéről tanúskodó beszéd élénk válaszreakciókat váltott ki a magyar kormányból, illetve a kormánytöbbségből.
A miniszterelnökség vezetője, Lázár János szerint az ügyvivő „zöldségeket beszélt", és bizonyára a nyelvtudás hiánya miatt nem veszi észre, hogy Magyarországon jelenleg is számos kormánykritikus sajtókiadvány jelenik meg. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője szerint árt a magyar-amerikai kapcsolatoknak, ha „valótlan állításokkal tisztán belpolitikai ügyekbe kívánnak beavatkozni". Magyar Levente, a külügyi tárca államtitkára szerint „Magyarország szuverén államként kikéri magának, hogy bármely ország ilyen módon beavatkozzon a néhány hónap múlva esedékes parlamenti választásába".
Miután a kormány képviselői nem voltak jelen a beszéd elhangzásakor, számukra – és mindazoknak, akik nem voltak jelen – röviden összefoglaljuk az ideiglenes amerikai ügyvivő által megfogalmazott fontosabb állításokat.
A politikusok elszámolással tartoznak a polgároknak, adott esetben a sajtón keresztül.
A demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat.
A magyar kormány benyomul a magyar médiába, a médiahatóság pedig nem gátolja ezt a térfoglalást.
A kormányoldal által bekebelezett sajtótermékeknél csorbul az újságírói és a szerkesztői szabadság, a tulajdonosok elvárják a kormány politikai preferenciáinak érvényesítését.
A kormány a hirdetések irányításával kedvez a kormánypárti sajtónak, a nem kormánybefolyás alatt álló kiadványoktól pedig eltéríti a hirdetéseket.
Egyes, a kormányhoz szorosan kötődő médiumok egy listát jelentettek meg olyan újságírókról, akik szerintük fenyegetést jelentenek Magyarországra nézve.
Talán nem csak nekünk tűnt fel, hogy a témáról megnyilvánuló kormánypárti politikusok a beszéd egyetlen állítását sem cáfolták – nehéz dolguk is lett volna azon a héten, amikor a frissen a kormányoldalhoz került napilap-portfólióban az új tulajdonosok megkezdték a leváltásokat, a miniszterelnöki sajtó-holdudvar kulcsembereire cserélve le a korábbi főszerkesztőket és vezető újságírókat. A tulajdonosnak természetesen joga van a saját embereivel dolgozni, ám a piacon kiemelkedően sikeres kiadványok esetében a tömeges, politikailag irányított személycserék mögött nagyon nehéz szakmai indokot fölfedezni.
A MÚOSZ szerint David Kostelancik tárgyilagosan, udvarias formában, ugyanakkor meglehetősen pontosan írta le azt a változást, ami a magyar médiában a közelmúltban végbement. Az általa felvázolt helyzetkép a legnagyobb magyar újságírószervezet szerint valós, tagságunk személyes tapasztalataival és a hírfogyasztó közönség észleleteivel is egybevág.
Amennyiben a kormány a látleletet vitatja, készek vagyunk bármilyen nyilvános fórumon megvitatni álláspontunkat a kritikát elutasító politikusokkal – elsősorban Gulyás Gergely frakcióvezetővel, aki a magyar újságírók listázására, illetve a nem kormánypárti újságírók hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó, a MÚOSZ elnöke által megfogalmazott észrevételt is megkérdőjelezte – abban a reményben, hogy a tények és érvek alapján a közvélemény is reális képet tud alkotni a kormány által képviselt médiapolitika törvényességéről és tisztességességéről.