Az 1956-os forradalom a szabad cselekvés és az önrendelkezés vágyáról szólt. Ha igent mondunk erre a szabadságra, igent mondunk ’56-ra is. Ha igent mondunk a független és erős Magyarországra, méltó módon őrizzük a forradalom céljait. Ha tiszteljük a demokráciát, 56 örökösei vagyunk. És ha tiszteletben tartjuk a köztársaság alapeszményeit, a szabadságharc folytatói vagyunk.
Mindaz a függetlenség és szabadság, amit ma mindannyian élvezünk, 1956-ban gyökerezik, és 1989-ben teljesedett ki. 1956-ban a forradalom elbukott ugyan, de évtizedekkel később elérte célját az akkor kezdődött küzdelem: a szabadság és az önrendelkezés igénye erősebbnek bizonyult az önkénynél és az elnyomásnál, és 1989-ben végérvényesen diadalt aratott. Mert hiába győzték le a forradalmat, a tisztesség és a becsület nem tudott elbukni.
Ezért ma, november 4-én, a forradalom leverésének és a megtorlások kezdetének szomorú évfordulóján akkor tiszteljük leginkább 1956 szellemiségét, akkor fejezzük ki legjobban megbecsülésünket az akkor elhunyt és ma élő hősök iránt, ha alázattal és méltósággal köszönetet mondunk nekik azért, hogy Magyarország ma független és szabad.
Az 1956-os forradalom nem elválaszt, hanem összeköt mindannyiunkat: minden demokratát és szabad magyart.
Emlékezzünk méltósággal a forradalomra, és hálával, megbecsüléssel 1956 hőseire!
Gyurcsány Ferenc,
a Magyar Köztársaság miniszterelnöke