A Nácizmus Üldözöttei Országos Egyesületének levele Sólyom László köztársasági

Elnök Úr!

    A hitleri haláltáborok és a magyar fasiszták vérengzéseit túlélők és az ordas eszmék mind nyíltabbá váló uszítóinak sértettei nevében, sok százezer érintett magyar állampolgár érdekében fordulunk Önhöz.

    Szívből reméljük, hogy szavaink meghallgatásra találnak, és számíthatunk támogatására. Mi abban reménykedtünk, hogy a fasizmus leverése után, és jó másfél évtizeddel a rendszerváltást követően, hazánkban fel sem merülhet a fasiszta eszmék feltámadása. Végtelenül sajnáljuk, hogy e hitünkben csalódnunk kellett.

    Egyes csoportok visszaélve a szólásszabadsággal, és élve törvényeink sajátos értelmezésének lehetőségével, a  többség” nevében, a  másság” üldözőinek szerepében tetszeleghetnek, és a  magyarság” védelmében lépnek fel magyarok ellen. A nemtelen támadások és az üvöltöző csőcselék ellen, - legyen szó akár verbális, akár tettleges támadásról, államunk hatékony jogi védelmét követeljük és ezzel együtt a magyar társadalom egészséges fellépésében bízunk.

    Elnök Úr! Ön jól tudja, hogy Európa egy sor állama, mely képes volt szembenézni saját múltjával és erkölcsi felelősségével, jogi eszközökkel is felvette a harcot a múlt kísérteteivel.

    Ausztria és az NSZK – melyek jogállamiságát Ön sem vitatja -, megtalálta a szabadságjogok, - és azok ésszerű korlátozásának összhangját, bizony szankcionálja a Holokauszt tagadását, és büntetni rendeli a gyűlöletbeszédet, bárki használja is azt.

    Így állhatott elő egy olyan képtelen helyzet, hogy a világ számos országából kitiltott, Ausztriában jogerősen három év börtönnel sújtott  David Irving Magyarországon egyházi segédlettel kaphasson meghívást, és honi, meg importált fasisztáink, Buda várában emlékezhettek a hírhedt fegyveres SS és magyar cinkosaik 45-ös, kudarcba fulladt kitörési kísérletéről.

    Elnök Úr! Amikor Ön, az Alkotmánybíróságtól előzetes normakontrollt kért a gyűlöletbeszéd törvénytervezetéről, bizonyára fel sem tételezte, hogy lesznek akik az Ön döntését félreértelmezik, biztatásnak tekintik és erre hivatkozva  igazoltnak fogják látni a gyűlöletbeszéd szabadságát, a fékevesztett uszítást, a zsidózást, a cigányozást. Az állam és a társadalom együttes fellépése értetheti meg velük, hogy az ő szabadságuk csak addig érhet el ahol támadásuk áldozataié kezdődik.

Kérjük, hogy ne vegye zokon, ha emlékeztetjük: mintha Ön is elfeledkezett volna a viták során Szent Ágoston egy idevágó gyönyörű mondásáról:  Ahol az igazságról vitatkoznak, ott sír a  szeretet.” Bizony, látványosan sérülnek emberi jogok, de jórészt nem a törvények alkalmazása, hanem éppen hiányuk miatt.

Ön teljes mértékben, közjogi méltóságának súlyával állt ki minden lehetséges alkalommal jogvédőnek álcázott sértett és előítéletes uszítók védelmében, de nem hallottuk, hogy felemelte volna szavát, a cigányozók, zsidózók, a másságot bunkósbottal verők megfékezésére. Sajnálatos módon nem volt megrovó szava a papi ornátust galád módon uszításra használók, az árpád-sávos zászlók alatt menetelőket megáldó papok ellen sem. Ön elítélte az 56-os forradalmat, annak haladó voltát kétségbe vonókat, de szótlanul tűrte, ahogyan a fasiszta csőcselék hangos zsidózással gyalázza 56 évfordulóján, annak az 56-nak és többek között Angyal Istvánnak, a forradalom halálra ítélt és kivégzett zsidó származású hősének emlékét. Pedig 56 emléke nehezen viseli el az antiszemitizmust.

    Igaz, nem építhetünk csak a jogra, a törvényekre. A társadalom összességére is szükség van és arra, hogy a nép lássa, prominens vezetői, közjogi méltóságai, a tudósok és a művészek, az értelmiség legjava is kinyilvánítja véleményét, és ha kell, ott van velük együtt, az első sorokban.

    Örömmel fogadtuk Vaclav Klaus, a cseh államelnök világos felhívását: hogy minden törvényes eszközzel meg kell akadályozni Prága zsidó negyedének felhasználását a kristály- éjszaka megünneplésére, Prága érsekének nagyszerű helytállását, a német koalíció egységes fellépését.

    Mindezek jó példái a társadalom helytállásának, és egybecsengenek a törvények alkalmazásával. Mégis, mi Önre szeretnénk büszkék lenni. Hogy ne mondhassa senki, nálunk az elnök nem emel kifogást, ha palotája szomszédságában a fasisztoid magyar gárda tartja avató ünnepségét. Egyértelművé kellene tennie, hogy útját állja az uszításnak, és a megbántottak fájdalmát a magyar nép fájdalmának tekinti.

    Jól tudjuk – hiszen erről nyilatkozott is – a normakontroll kérésével nem kívánta  bátorítani a  közösségeket sértő magatartást”. Mi hiszünk Önnek, de személy szerint is talán jót tenne, ha serkentője és részese lenne a magyarországi antifasiszta összefogásnak. Tartunk tőle, hogy emberi és államférfiúi tisztessége sérülhet, ha nem tesz félreérthetetlen lépéseket.

    Amikor a humánum védelmére, a fejét újra felütő fasizmus ellen összefognak a világ demokratikus erői, az emberiség döntő többsége, kérjük segítsen észrevétetni honi fasisztáinkkal, hogy felébredt bódulatából, és újra összefog a demokratikus világ.

    Elnök Úr! Ma még nem késő! Kérjük, segítsen az Önben bízóknak és adjon csattanós választ a rossz hírét keltőknek, határolódjék el a gyűlöletbeszédtől. Ahogyan példamutatóan kiállt a Zengő természeti kincseinek védelmére, ahogyan a környezet megóvására ösztönözte az Unió államfőit, ugyanúgy álljon gyalázott és megbántott polgártársai védelmére, a törvény erejével és a személyes helytállás mozgósító példájával.

    Mi, a csöndes és halk szavú többség, a sokat megértek és sokat szenvedettek nemzedéke nevében szóltunk Önhöz! Kérjük, hallgasson szavunkra!

A Nácizmus Üldözöttei Országos Egyesülete

OS